A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-28 / 4. szám
Amikor Ismered a színházadat? c. képes versenyünket megindítottuk, azzal a kéréssel fordultunk barátainkhoz, olvasóinkhoz, hogy megfejtéseikkel együtt elképzeléseiket, észrevételeiket is küldjék be szerkesztőségünkbe. A színház vezetőinek kivánságára így fogalmaztuk meg a kérdést: „Mit tenne On, ha a MATESZ igazgatója lenne?" Nos, a kérdésre csak nagyon kevés, néhány válasz érkezett. Ez azt jelenti, hogy olvasóink nyilván tudják: a színházi munka nem könnyű, nem irigylésre méltó feladat, s a döntést, illetve a vezetést inkább a színház felelős embereire bízzák, akik nap mint nap megvívják harcukat a művészi munka gondjaival, követelményeivel. ök a színháztól várnak - és nem is keveset - nevelést, szórakozást, derűt, s mindent, ami dolgos hétköznapjaikat, nemesebbé, ünnepélyesebbé teszi. S várakozásukban nem is csalódnak, a komáromi Magyar Területi Színház vezetői és színészei másfél évtized alatt nagyon sok faluba, városba, Szlovákia szinte minden magyarlakta vidékére elvitték a szép szót, helyes magyar beszédre, szépre, jóra nevelték nézőiket, és sikert, tapsot arattak mindenütt, amerre csak jártak, megfordultak. Rengeteg előadás és fellépés fémjelzi útjukat, ahova eljutottak, örömet szereztek; ahová nem tudtak eljutni, ott bánatot okoztak. Nélkülük csehszlovákiai magyar kulturális életről talán beszélni sem lehet, szellemiségünk formálásából jelentékenyen kiveszik részüket. De mert az eredményekben bővelkedő 15 esztendő további nagy feladatokra kötelez, a többre, jobbra, a még művészibbre, s olvasóink az indulásról, a megtett útról már kellő áttekintést nyertek, most újra feltesszük a kérdést, de már nem az olvasóknak, hanem a színház vezetőinek, illetékeseinek: hogyan képzelik el ök a további munkát? Dr. Szabó Rezső, a Csemadok KB főtitkára: Miben látja a Komáromi Magyar Területi Színház fő fejlődési vonalát 15 év alatt? Ott voltam a Magyar Területi Színház bölcsőjénél. Tanúja voltam, mikor Fellegi István, a Csemadok Központi Bizottságának akkori főtitkára, később színházalapító igazgatója - a Csemadok műkedvelőiből verbuválódott és az első - azt Is meg kell mondani, hogy nagyon alacsony — havi fizetéssel „hivatásossá" varázslódott színészeivel megkezdte a próbát. Ott voltam a kölcsönzőből válogatott kosztümökben színpadra lépő színészek első premierjén s ma sem hiszem, hogy a közönség izgalmát felülmúlhatta volna a szereplők lámpaláza. Láttam az első hazai magyar szerző művének rendezői példányát, a hazai képzőművész első önálló díszlet- és kosztümtervét, s íáttam azt a piruló kislányt, aki — ha jól emlékszem — Tóth Lacitól aatogrammot kérve tett bizonyságot: művészeket lát a MATESZ színészetben a. közönség. Kezemben tartattam az első főiskolát végzett MATESZ színé'sr főiskolai oklevelét, s hallgattam - a Csemadok színjátszócsoport-vezetők tanfoíyamán - a MATESZ tagjainak előadásait. A Csemadaknak kereken 400 színjátszó csoportja van. Közülük 50-00 jó, 5—6 nagyon jó. Néhány évvel ezelőtt a MATESZ-rál azt mondhattuk: ez pedig a legjobb. Az utóbbi évek során azonbon minőségi változás tanúi vagyunk, a MATESZ más kategóriába került. Miben nyilvánul ez meg? Mi ez a minőségi különbség? A legtöbb, amit a műkedvelő színjátszás tehet, az, hogy igazi kultúrát terjeszt. A legkevesebb, amit a hivatásos színháztól joggal elvárhatunk az, hogy kultúrát teremt. Alkot. A művészet attribútuma, elidegeníthetetlen része, Ismérve: az alkotás. Mint az élő anyagé a növekedés, o szabadesésé a gyorsulás. így folyt le' szemünk előtt a csoda, az átlényegülés, a kenyér és a bor testté é« vérré válása. Ebben látom a tizenöt év alatt lefolyt minőségi változást. Mit vár a MATESZ-től az elkövetkező években? Azt, hogy: alkosson, teremtse meg és fejlessze tovább a maga vonalán nemzetiségi kultúránkat. A színházművészet összetett művészet. A kultúra sok ágazatára hathat ki. Gondoljuk csőik végig: előadóművészet, drámairodalom, rendezés, képzőművészet; de mivel kevés intézménynyel rendelkezünk, s a MATESZ már a kezdeti nehézségeken túljutott, o művészeti ágazatok ápolása mellett a tudományos élet fejlesztésére is lépéseket tehetne; a nyelvművélésre, o kritika fejlesztésére, a színházirodalom központi könyvtárára, a színháztörténet művelésére, központi archívumra és lassan, lassan a csehszlovákiai magyar színjátszás (hisz 50 éves már!) múzeumának megteremtésére. Az első köztársaság hivatásos színházainak, illetve azok hatásának felmérése mellett minden gondolatba belefoglalva a műkedvelő színjátszást is. Az a körülmény, hogy a MATESZ évente csak 5-6 darabot vihet színre, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a színházat. A dramaturgiának számításba kell vennie a világirodalom halhatatlan- művelt (több mint húszezer középiskolásunk fordíthat hátat egy életre a kötelező olvasmánnyá tett Shakespeare-rvek, ha a színpadon nem találkozik vele), a világirodalom „élő* klasszikusait, Karol Pichler, a Nyugatszlovákiai KNB aleínöke: * Mikor teremt a KNB, vagy az állam a mi színházunk számára is olyan feltételeket, hogy valóban betölthesse igen fontos kulturális és népművelő szerepét? Ügy vélem, hogy a kérdést nemcsak perspektivikusan keli felvetni, mivel a KNB, lehetőségeihez mérten, eddig is igyekezett a MATESZ sikeres munkájához szükséges feltételeket megteremteni. Első helyen említem a színházi helyiségek kérdésének megoldását Komáromban. Megegyeztünk a szakszervezeti szervekkel, hogy a színház megkapja az új kultúr,ház épületét s a KNB saját anyagi forrásaiból új épületet, építtet a szakszervezet számára. Eít az épületet valószínűleg 1970-ben kezdjük építeni. A színház viszont már a múlt évtől kezdve a Szakszervezetek Házában játszik és próbál. Sikeresen megoldódott az autóbuszok problémája is, melynek a színház számára kulcsjelentősége van.l Ami a színház működését biztosító pénzügyi eszközöket illeti, ezek évről évre emelkednek: 1965-ben kétmillió ötszáznyolcvanezer, 1966- ban 2 818 000, 1967-ben 2 925 000 korona volt. A tervezett költségvetés 1968-ra 3040 000 korona. Természetesen a pillanatnyi feltételekkel sem vagyunk elégedettek és állandóan javítani fogjuk ezeket a feltételeket. Ám nincs okom arra, hogy a jelenlegi helyzetre, mégha a többi színház helyzetével Is hasonlítom össze, borúlátóan tekintsek. Miért nem játszhatnak színészeink zenés darabokat? Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, mit értünk zenés darab alatt? Évekkel ezelőtt ugyanis a MATESZ repertoárja két részből, prózai darabokból és zenés vígjátékokból tevődött össze. A második részben kis színműveket játszottak, amelyekbe néha szervesen, máskor erőszakkal énekszámokat illesztettek. A gyakorlat azt mutatta, hogy a műsornak ez a része egyre Inkább stagnálódott, a MATESZ nem rendelkezett olyan feltételekkel, hogy ezt a tevékenységét valóban professzionális színben folytathatta volna. A zenekar színvonala igazán alacsony volt, s mindössze néhány színész rendelkezett olyan képességekkel, omelyek eme műfaj színvonalas előadását lehetővé tették volna. Ezenkívül az is bebizonyosodott, hogy o műsorterv ilyetén való mesterséges felosztása megnehezíti a színhóz%uí. vészi arculatának kialakítását, egy egységes eszmei-művészi koncepció létrehozását. Viszont ha a zenés darab fogalom alatt nagyobb szabású zenés műveket (musical, operett) értünk, okikor okvetlen új együttest kell létrehozni, mivel nehezen képzelhető W hogy oá mostani képes lenne eme műfaj művelésére. Persze bizonyos körülmények között prózai színházak is bemutathatnak dalos, zenés vígjátékokat, erre o célra kiváló zenekart szerződtethetnek s így műsortervüket gazdagíthatják. Erre a MATpSZ-nak is lehetősége van. Arról van szó, hogy valamennyi művészi, szervezési a hazai drámairodalmat, a nevelést, a szórakoztatást stb. Gondoljon ezért orra, hogy nincs egyedül s támaszkodjék a műkedvelői szinten is előadható műveknél a Csemadok csoportok hézagpótló munkájára, a rádió és a televízió - az elő művészet hatását ugyan nem helyettesítő - de mégis áldásos tevékenységére. Azt várom a MATESZ-tól, hogy: hívó szava még erőteljesebb, szervezőkészsége még hatékonyabb, vonzóereje még nagyobb legyen. Ne sötétedjék nézőterén vádláan üres szék soha. Megengedhetetlen luxus számunkra oz egy üres hely is. Oly kevés, amit harminc színész tehet, és oly sok, amit ez o harminc ember áldoz, és oly szükséges o gondolat továbbítása ... Becsüljük meg a szervezést. Legyen a MATESZ o szooialisLa kultúra embert formáló tényezőjeként társadalmi életünk még erő.eljesebb oszlopa. Tartalmi és formai szempontból - dramaturgia és rendezés - segítse a kultúrát s ezáltal a népek közeledését. Tudatosan használja ki a jövőben is a két kultúra találkozási határán elfoglalt helyünk potencionális lehetőségeit. Merítsen s adjon, mert ez az ellentétpár azonos abban, hogy gazdagít. Gazdagítsa a színház népünk érzelmi életét, szórakoztasson, neveljen emberségre, embertársaink megbecsülésére, szocialista hazánk szeretetére, egészséges nemzeti öntudatra. Nem sok ez? De Igen. Sőt - túl sokl Kevesebbel mégsem érhetjük be. és gazdasági aspektus átgondolása után éljen ezzel a lehetőséggel. Ami a külön zenés színház szervezésére tett javaslatot illeti, ezt határozottan el kell utasítanunk. Tudjuk, milyen nehézségekkel küzdött a MATESZ, milyen kevés előadásra kerülhet sor székhelyén, mennyire nem megfelelőek azok o színpadok, amelyeken a körutak alkalmával fellép. Ehhez vegyük még az operettek és musicalok díszletigényét, egy balettegyüttes létrehozásának szükségességét (de tágas színpadot is, hogy legyen hol táncolnia), o zenekar elhelyezését stb. - azonnal látni fogjuk a problémák egy részét. A másik része az utánpótlást érintlrAhhoz, hogy egy zenés színház valóban színvonalas legyen, kiváló énekes színészekre van szüksége. S nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen nehézségekbe ütközik. A kővetkező problémacsoport dramaturgiai jellegű. Az utolsó: gazdasági. A nagy együttesek, amilyenre egy zenés színháznak szüksége van, olyan befektetéseket igényelnek, amelyeknek csak viszonylagos megtérüléséhez is nagy befogadó képességű színházteremre lenne szükség. A beszélgetést vezette: MACS JÓZSEF PRANDL SÁNDOR felvételei □331
