A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-21 / 3. szám

temberi gyűlésen eltervezték. Aprólékosan kidolgozott akció volt, amelyet hidegvérűen és tökéletes összhangban hajtottak végre; a merénylők még rádióösszeköttetésben is voltak. Természetes, hogy az elnök nem menekülhetett meg. „Overkill operáció“ volt, amelyben szándékosan eltúlozták a gyilkoló fegyverek számát. Ami a lövések időrendi egymásutánját illeti, talán emlékszik még, hogy a Warren-bizottság megállapítása szerint az elnökre csak háromszor lőttek, az egyik találat közvetlenül a nyakszirtje alatt érte, átment a torkán, azután még elérte Connaly kormányzót és átment a testén; a második lövés elvitte az elnök koponyájának egy darabját és megölte öt.

\ Mint a bizottság legtöbb megállapítása, ez is ellentétben áll a bizonyítékanyaggal és a szemtanúk vallomásaival. Az első lövés ugyanis az elnök torkát elölről érte, mint azt a dallasi Parkland kórház orvosai megállapították — bár ezt később letagadták mind a bethesdai kórházban végrehajtott boncolásnál megjelent katonaorvosok, mind a feVarren-jelentés. A második lövés az elnök hátába hatolt; a találat helyét nem a boncolásról kiadott hivatalos jelentésből állapíthatjuk meg — erre csak a bizottság döntése támaszkodott —, hanem két FBI ügynök jelentéséből, akik ugyancsak jelen voltak az elnök holttesténeik felboncolásánál Bethesdában (Marylond állam). Mindketten egyértelműen kijelentették, hogy ez a golyó hátulról érte az elnököt és nein ment keresztül a testén.

Figyelmében ajánlom az elnök ingéről készült fényképfelvételt, amelyet az FBI készített, valamint az elnök sebesült hátáról készült rajzot, amelyet az egyik boncoló orvos készített Bethesdában. A fénykép és a rajz megegyezően mutatja a seb pontos helyét több mint három hüvelyekkel az elnök nyaka alatt. Természetesen fontos volt hihetőbbé tenni az állítást, hogy ez ugyanaz a golyó volt, mint amelyik áthatolt az elnök nyakán és további útján megsebezte Connaly kormányzót is. De ha ez a golyó valóban úgy találta volna el az elnököt, ahogyan azt a bizottság állítja és áthatolt volna a nyakán, csak akkor sebezhette volna meg (ha' ugyanis föntről, a raktár hatodik emeletéről lőtték volna ki) Connaly kormányzót a háta felső részén, majd lefelé haladva, a mellkasa alsó részén távozva még a térdén is, ha Connaly az elnök ölében ült volna, vagy ha a Kennedy torkából távozó golyó két 90 fokos fordulatot tett volna Connaly hátáig. Világos, hogy az elnököt az első lövés érte a torkán, mégpedig a limuzin előtti füves dombról; a hátába pedig hátulról lőttek. Az okokat, amelyek erre a következtetésre késztettek, már elmondtam önnek.

A 339. számú kulcs-okmány hamisítvány

P.: Ha az első golyót elölről lőtték, miért nem találták meg Kennedy testében vagy valahol az elnök limuzinjában?

G.: Az elnök sérülésének valódi jellege, valamint az, hogy mi történt ar golyókkal vagy azok darabjaival, mindez az eset eltitkolt részleteihez tartozik. Mondtam már, hogy a gyepes dombon voltak férfiak, akiknek feladata csakis az volt, hogy ar merénylők puskájából kirepülő töltényhüvelyeket összeszedjék. Megvan az okunk feltételezni, hogy további összeesküvőknek viszont más tárgyakat kellett összeszedniük — például a golyók repeszdarabjait, amelyekből megállapíthatnák az eredetüket és esetleg a gyilkosok személyét is. A november 22-én bekövetkezett zűrzavarban ez nem is volt olyan nehéz, mint gondolnánk.

Tudjuk, hogy a golyót, amelyet a Warrenbizottság 399. számú bizonyítékként tart nyilván, utólag helyezték el az elnök hordágyén a Parkland kórházban csak azért, hogy Oszwaldra bizonyítson. A bizottság olyan döntést hozott, hogy ez a golyó eltalálta mind Kennedy elnököt, mind Connaly kormányzót, hogy hét sebet ütött és hét csontot tört át — és egyetlen karcolás nélkül jött ismét elő! Mikor ugyanilyen puskából utólag ballisztikai próbát tettek maszkírozott emberi célpontokkal, minden kilőtt golyó eltorzult az ütödéstől. Ha tehát a merénylők be tudtak a kórházba csempészni egy hamis golyót, ugyanúgy képesek 1 l voltak elrejteni a másikat.

De térjünk.vissza a lövések sorrendjéhez: Connaly kormányzót a harmadik golyó találta el — ő maga is állította) hogy ez nem az volt, amelyik Kennedyt a hátán érte — ezt pedig tényleg hátulról lőtték. A negyedik lövés az elnök kocsiját egyáltalán nem találta el, a golyó a járdába ütközött a Main Street déli oldalán, és apró darabokra tört; ennek a golyónak az útját utólag állapították meg visszaforgatott iránnyal és kiderült, hogy a Dal-Tex épületéből lőtték. Az ötödik golyónak, amely az elnököt jobb halántékán érte, levitte a koponyája felső részét és őt magát az ülés támasztékára lökte (amit a Warren-bizottság elnézett), minden kétséget kizáróan a füves dombról kellett érkeznie. Létezik olyan orvosi -lelet is, amely szerint Kennedyt még egy lövés érte a fején. Dr. Robert McClelland a Parkland kórházból például jelentésében megállapítja, hogy „a halál oka a fej és az agy súlyos sérülése volt a bal halántékon“. Lehetséges, hogy volt még egy lövés: Zapruder filmjeinek 208— 211-es felvéltelein, amelyeket a Warren-jelentés mellőzött, nyilván mint jelentőség nélkü7 lieket, látható, hogy az utcán felaggatott papírfűzérek hirtelen megmozdultak és egy pillanatra eltakarták a kilátást a füves dombról az elnök limuzinjára. Nagyon valószínű, hogy ezt a mozgást a jiapírgirlandokat meglendítő lövés okozta. Teljes bizonyossággal már soha sem állapíthatjuk ezt meg, mert a merénylet utáni napon a girlandokat eltávolították és senki sem tudja Dallasban, hová lettek.

Egyes merénylők nyilván a genfi konvencióban eltiltott dum-dum golyó, valamelyik fajtáját használták. Ezek a golyók becsapódáskor apró darabokra robbannak szét, és ez történt azzal a golyóval is, amely az elnök halálos sebét okozta. Az ilyen golyó persze ideális a politikai merénylethez, mert többnyire súlyos sebet üt és egyúttal mindent megsemmisít, amiből a ballisztikai szakértők megállapíthatnák, milyen fegyverből lőtték. Hozzátehetem még, hogy ilyen dum-dum golyót nem lehet, kilőni a Mannlicher-Carcano típusú puskából, amelylyel a bizottság állítása szerint Oswald agyonlőtte az elnököt. És azonkívül, éppen ilyen golyókkal látta el a C1A a Castro-ellenes kalandorokat Kuba megtámadásának céljaira.

Foglaljuk hát össze: az elnökre legalább négy ember lőtt rá és legkevesebb ötször vagy hatszor, elölről és hátulról. Ezeknek az embereknek néhány segítőtársuk volt, akik közül kettő bizonyára az üres töltényhüvelyeket szedte, egy másik pedig az epilepsziás jelenettel elterelte a figyelmet a füves dombról. A merényletnek ebben a fázisában Oswald legfeljebb néző volt —— talán a sző szoros értelmében. Az első lövés pillanatában James Altggns, az Associated Press riportere lefényképezte az elnök menetét és a felvételen a raktár kapujában egy ember látható, aki feltűnően hasonlít Oswaddra — ugyanúgy van nyírva a haja és az arcformája is ugyanaz. A Warren-bizottság bizonyos oknál fogva úgy döntött, hogy ez az ember a raktár alkalmazottja, névszerint Nolan Lovelady; csakhogy ez a férfi egyáltalán nem hasonlít Oswaldra. Ezenkívül Oswald a merénylet napján fehér trikót viselt derékig kigombolt, hosszú ujjú sötét inge alatt — és a kapuban álló férfi öltözéke ilyen. Ezzel szemben Lovelady saját bevallása szerint, november 22-én piros-fehér csíkos, végig begofnbolt rövidujjú sportiriget viselt. Altgens felvétele egy igen valószínű lehetőséget bizonyít: hogy ugyanis Oswald, akinek abban a pillanatban a hatodik emelety ablaknál kellett volna térdelnie és onnan lőni — a valóságban az épület bejáratánál állt és nézte az elnök menetét.

P.: Június 25 és 29 között a CBS televíziós társaság négy rendkívüli adás keretében sugározta saját nyomozásának eredményeit a merénylettel kapcsolatban. A nyomozás hét hónapig tartott és végül is egybehangzóit a Warren-bizottsúg. döntésével, amely szerint Oswald volt a gyilkos, tettét egyfedül követte el, és csak három lövés lett leadva. A CSB azonban felvetette azt a lehetőséget, hogy az első lövés korábban esett, mint azt a Warren-bizott• ság megállapította és így Oswaldnak elég ideje maradt Mannlicherjét pontosan bemérni és háromszor rálőni az elnökre. Ezzel magyaráz za a CBS a Warner-jelentés egyik pontját, amely valószínütlenül hangzik, hogy ugyanis Oswald 5,6 másodperc alatt háromszor lőtt és kétszer talált. Nem gondolja, hogy ez a logikus magyarázata a lövések időrendi zavarának a Warren bizottságnál?

Hte w '

G.: Ez, sajnos, se nem logikus, se nem magyarázat. Mivel lehet, hogy az ön olvasói nincsenek tisztában a kérdés minden oldalával: a Warren-bizottság elmélete az egyetlen gyilkosról arra támaszkodik, hogy — mint arra ön is figyelmeztetett — mind a három lövést 5,6 másodperc tartama alatt adták le. Közben Zapruder filmje bizonyítja, hogy attól a pillanattól, amikor az első lövés érte Kennedyt, addig a pillanatig, amíg Connaly kormányzót érte a golyó, legfeljebb 1,8 másodperc telt el, ami ar reagálásukból teljesen nyilvánvaló. Csakhogy maga a manipuláció a Mannlicher-Carcano puska závárjával 2,3 másodpercig tart. A bizottság ezt a dilemmát megkerülte a varázsgolyó segítségével, ez a'z a bizonyos 399. számú bizonyítási tárgy, amelyről már beszéltem. Az időrend és a 399. számot viselő golyó sértetlen állapota a leggyengébb pontja a Warren-bizottság ingatag felépítésű bizonyíték-anyagának.

Úgy látszik, a CBS azzal akarja megoldani ä problémát, hogy a lövések új időrendjét állítja fel. Azzal kezdték, hogy Zapruder filmjét odaadták felülvizsgálásra Charles Wyckoff hivatásos fényképanalizátornak, aki megállapította, hogy a film egy része elmozdult. Wyckoff önkényesfen ráfogta, hogy Zapruder fizikailag reagált a lövés hangjaira és hogy egy egyszerű tüsszentés hasonló következménnyel járt volna. A Warren-bizottság megállapította, hogy egészen a 210. felvételig nem láthatott Oswald Kennedyre, mivel egy tölgyfa állt az útjában,és hogy Kennedyt csak a 222. vagy 223. felvétel pillanatában érte találat. De Wyckoff már a 186. felvétel körül észlelte az elmozdulást és ennek alapján a CBS kispekulálta, hogy Zapruder a 186. felvételnél hallott lövést-^- a CBS revidiált időrendje szerinti első lövést, amelyet Oswald ezek szerint a tölgyfa ágain keresztül adott le Kennedyre ...

A televíziós forgatókönyv szerint Oswald néhány további másodpercet nyert a pontos célzáshoz és lövésekhez — és ezáltal a Warren-bizottság „hátsó ajtóhoz“ jutott. A műsort szerkesztő CBS azonban — a Warren-bizottság többi védelmezőjéhez hasonlóan — csak felületesen készült fel feladatára. Megfeledkezett arról (mert ez így jobban megfelelt nekik), amit maga a bizottság is elismert, hogy az egyik golyó a Main Street járdájába csapódott a vasúti átjárónál, mintegy 100 yardnyira a ''limuzin előtt, darabokra .robbant és James Tagúé utcai nézőnek az arcán könnyű karcolásokat okozott. Am a raktár hatodik emeletéről, tölgyfaágak között kilőtt golyónak egyszerűen nem lehet olyan pályája!, hogy a vasúti átjárótól egy utcablokkal közelebbi helyre csapódjon. Ezért bocsásson meg, kérem, hogy rám nem hat különösebben a CBS televíziós adásának kimagasló logikája. És még a margóra: á CBS messzemenő következtetéseket von le ä feltevésből, hogy Zapruder filmjén az elmozdulásokat a lövésekre való ösztönös reagálás okozta. Ök azonban nem tartották fontosnak megkérdezni Zaprudert, mit mondott a merénylet után a titkos szolgálat ügynökeinek arról, hogy honnan hallotta a lövéseket. A merénylet tanúinak többségével egybehangzóan kijelentette, hogy a! lövéseket a füves domb felől hallotta, amelyen ő maga is állt — kőfal mögül, amelytől csak néhány tucatnyi lépésre állát, a raktárral ellentétes irányból. A Warren-bizottsághoz hasonlóan a CBS is gondosan megválogatta a bizonyítékanyagot. Televíziós műsora ugyan nem volt fércmunka, de misztifikált, és nem volt becsületes, bár lehet, hogy nem" szándékosan. Nem vádolom a CBÍ?t sötét szándékokkal; benyomásom szerint fő hibája, hogy nem ismeri a merénylet valódi tényeit.

P.: Térjünk most vissza az ön saját nyomozásához: sikerült megállapítani néhánynak á személyazonosságát a! lövéseket leadó összeesküvők közül?

G.: Nem szeretném, ha ezt kitérő válasznak tekintené, de erről nem beszélhetek. Csak anynyit mondhatok, hogy a vizsgálat folyik és további letartóztatásokra kerül még sor.