A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-21 / 3. szám

Bebizonyítható, hogy Oswa'd nem lőtte le az elnököt Playboy: Ha el is hinnénk, hogy Oswald áldo­zati bárány volt az állítólagos összeesküvésben, miért gondqlja, hogy nem lehetett egy azok kö­zül, akik rálőttek az elnökre? G.: Ha a Warren-bizottság a maga 28 kötet­nyi dokumentumanyagával egyáltalán' valamit kétségtelenül bebizonyított, akkor azt a tényt, hogy Lee Oswald nem lőtte le John Kennedyt. A bizottság viszont ahhoz a végkövetkeztetés­hez jutott, hogy Oswald nemcsak, hogy rálőtt az elnökre, de kiváló lövész is volt, hogy elég ide­je volt 4,8 — esetleg 5,6 másodperc alatt há­rom lövést leadni két találattal, hogy „Mannli­cher—Carcano“ típusú puskája pontos fegyver volt és így tovább — de a valóságban mind­ezek a következtetések ellentétben állnak a bi-, zottság által összeállított 26 kötet tartalmával. Ha összehasonlítjuk a bizonyítékanyagot, a kö­tetekből megállapíthatjuk, hogy mit bizonyított be tulajdonképpen a bizottság. Azt, hogy: Os­wald közepes lövész volt; hogy a Mannlicher— Carcano puska, amellyel állítólag lőtt, talán a manapság kapható legügyetlenebb fegyver; hogy a fegyver távcsöves irányzéka meg volt lazulva és meg kellett igazítani, hogy a bizott­ság szakértője használhassa; hogy SO éves lő­szer kellett volna bele, amely' kétséges, vajon egyáltalán lőtt volna-e és még kétségesebb a pontos találat szempontjából; hogy nagyon le­hetséges, hogy a puskát a merénylet után csem­pészték Oswald lakásáról a könyvraktárba; hogy a bizottság által megállapított időrend szerint nagyon nehéz lett volna három lövést leadni, megtisztítani a puskát az ujjlenyomatok­tól — ilyeneket ugyanis nem találtak rajta —, eldugni a fegyvert egy halom könyv alá és le­szaladni a hatodik emeletről a másodikra. Mindezt az alatt a néhány másodperc alatt, amíg Roy Truly és Marrion Baker rendőrök a lövés után a raktárba rohantak, ahol Oswaldot az alkalmazottak kantinjában az automata pult előtt állva találták. További bizonyítékokat is mondhatok arról, hogy Oswald nem lőtt pus­kával a hatodik emeleti raktárból, de csak is­mételném, azt, amit a Warren — jelentés bírá­lói már megírtak. Mi teljesen függetlenül is­mét felülvizsgáltunk számos körülményt, ame­lyek nyilvánvalóan amellett szólnak, hogy Oswald nem lőtt az elnökre. Például a nitrát­próba, amelynek Oswaldot mindjárt a merénylet napján alávetették, világosan igazolja, hogy a megelőző 24 órában biztosan nem lőtt puskából. Mindkét kezén volt nitrát, de az arcán nem — puskából tehát nem lőtt. Ha a nitrát-próbánál mindkét kézen pozitív az eredmény, azt az ár­tatlanság jelének tekintik; ez ugyanaz, mintha egyik kezén sem találtak volna nitrátot. Az a helyzet ugyanis, hogy számos tárgy hagy maga után nitrát-nyomokat... Az a tény azonban, hogy az arca negatív eredményt mutatott, megcáfolhatatlanul igazol­ja, hogy aznap nem lőtt puskából. Ha megmos­ta volna az arcát, akkor a kezén sem lettek volna nyomok — hacsak nem szokott kesztyű­ben kezet mosni. A Warren-bizottság számá­ra csúnya probléma volt ez, de nagyvonalúan intézte el, mint sok más kérdést. Valahonnan előkotortak egy szakértőt, aki tanúsította, hogy a Mannlicher—Carcano puskának olyan szűk a závárja, hogy abból lövés közben semmiféle nitrát nem kerül ki; és ennek a tanúskodás­nak az alapján a problémát elintézettnek tekin­tették. Azonban később maga a nitrátpróba fel­találója is kipróbálta a Mannlicher—Carcano puskát és megállapította, hogy hagy nitrát­nyomokat. A nitrát-próba tehát önmagában vé­ve is elég szilárdan bizonyítja, hogy Oswald 22-én nem lőtt puskából. Azt is megállapítot­tuk, hogy Oswald Mannlicher—Carconója nem volt az egyetlen fegyver, amelyet a merénylet után a raktárban találtak. Nemrég felkerestem New York-ban Richard Spragu-t, a kiváló szak­értőt, aki önállóan vizsgálja a merénylet mű­szaki kérdéseit. Megmutatta nekem a merény­letről és az utána bekövetkezett jelentekről ké­szült, de eddig nem közölt filmfelvételeket. A röviddel déli egy óra után készült egyik filmen látható, amint a dallasi rendőrök ki­hozzák a raktárból a fegyvert, amellyel a me­rényletet elkövették. Megállnak, hagyják ma­gukat fényképezni, és ez egyik rendőr feje fö­lé emeli a puskát, hogy megmutassa a tömeg­nek. Csak egy kis hiba van itt: annak a puská­nak nincs távcsöves irányzéka, így nem lehet Oswald puskája. Ezt a fegyvert körülbelül 20 JIM GARRISON 4. perccel korábban hozták ki az épületről, mint ahogyan ugyanabban a házban „felfedezték“ Oswald Mannlicher—Carcanóját — vagyis azt odacsempészték. Hogy összefoglaljam: Oswald bele volt keveredve az összeesküvésbe; Ken­­nedyre lőttek a raktárból is, a füves domb fe­lől Is és nyilvánvalóan a Dal-Tex épületéből is, de Oswald nem volt azok között, akik lőttek, egyetlen lövés sem származott az ő Mannlicher­­jéből. P.: Ha nem Oswald lőtte 1 e az elnököt a könyvraktár hatodik emeletéről, akkor hát ki tette? G.: Átvizsgáltuk az okmányokat és kiderült, hogy az elnök elleni merényletet egy pontosan összetanult, legalább héttagú diverzáns csoport követte el: Castro-ellenes kalandorok és jobb­oldali fanatikusok. Az igazságügy miniszté­rium természetesen arra a döntésre jutott — miközben a leggondosabban mellőzték a nyil­vánvaló bizonyítékokat és jó érzékkel csak azokra a tényekre támaszkodtak, amelyek meg­erősítették az egyetlen gyilkosról előre meg­szerkesztett elméletet —, hogy „semmiféle ko­molyabb oitmány nem mutat arra, miszerint más helyről is lőttek volna, mint a texasi iskolakönyv­raktár épületéből.“ Aki azonban figyelmesen áttanulmányozta a AVarren-jelentést, megállapít­ja, hogy a Daley Plaza-n tartózkodó tanúknak — akiknek módjukban állt meghatározni, hon­nan jöttek a lövések — csaknem kétharmad ré sze kijelentette, hogy a lövések az elnök limu­zinja előtt és jobbra elterülő füves domb felől érkeztek, nem pedig a könyvraktárból, amely az elnök háta mögött volt. Számos megbízható ta­nú vallotta, hogy a sövény mögül hallották a lövéseket és a levegőben kis füstfelhöket lát­tak. Ennek utólagos megerősítését láthatjuk Zap­­ruder filmjén, amelyet a „Life“ folyóirat közölt. A film igazolja, hogy a találat az elnököt hátra­lökte: ez azt jelenti, hogy a lövést elölről kel­lett kapnia, hacsak meg nem tagadjuk Newton harmadik mozgási törvényét. Továbbá — bár ezt később megcáfolták — az orvosok közül, akik megvizsgáltak az elnök nyakát, néhányan megállapították, hogy abba elölről hatolt be a golyó. Saját nyomozásunk folyamán más ténye­zőket is találtunk, amelyekből nyilvánvaló, hogy a füves térségen legalább négy férfi tar­tózkodott, közülük legkevesebb kettő a sövény mögött és kettő vagy több a sövénytől jobbra az alacsony kőfal mögött. A bizonyítékok még nem teljesek, de már ma megállapíthatjuk, hogy mindkét helyről egy-egy férfi lőtt az el­nökre, míg a társának a kihullott töltényhü­velyeket kellett felszednie. Ferríe lakásán egyébként találtak egy kézi­könyvet a fegyverek jellemzéséről. Sok aláhú­zás és széljegyzet van benne, és a legtöbb meg­jegyzés a könyvnek abban a részében, amely a puskából kilőtt töltény hüvelyének útját írja le, valamint a távolságot, amennyire elrepülhet. Itt szerepel Ferríe kézírásával — ezek az ada­tok nincsenek a könyvben kinyomtatva —, hogy: 50 fok és 11 láb“ — ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy Ferrie próba-lövésekkel ta­pasztalta ki, milyen messzire esik a fegyvertől a hüvely. De térjünk vissza a gyilkosság színhelyére. Csaknem biztosra vehető, hogy a töltényhti­­velyeket és a puskákat bedobták a közvetlenül a sövény mögött parkoló autó csomagtartójába s az csak néhány órával a merénylet után tá­vozott. Ha közvetlenül a merénylet után ren­desen átvizsgálták volna a füves domb közelé­ben parkoló összes autókat, akkor ezeket a tár­gyakat és velük együtt az igazi gyilkosokat is felfedezték volna. A dombon elhelyezkedett merénylőkön kívül még legalább két ember lőtt az elnökre hátulról. Az egyik a raktárból — de semmiképpen sem Oswald — és egy másik minden valószínűség szerint a Dal-Tex épüle­téből. A merénylet után valóban letartóztattak egy férfit, aki a Dal-Tex épületéből jött ki. Rendőr­autón vitték el, de azután teljesen eltűnik a színről, éppen úgy, mint a merénylet után le­tartóztatott másik három férfi — az egyik a domb mögötti vasúti rendezőnél, a másik a vasúti átjárónál, amely ugyancsak az elnök út­vonalán volt, a harmadik pedig a könyvraktár előtt tartózkodott. Mindezek a gyanús letartóz­tatott személyek olyan névtelenek maradtak a merénylet után, mintha azért kapták volna el őket, mert cukorka papírját dobták el az utcán. Megállapítottuk továbbá, hogy egy férfi, zöld tábori egyenruhában, nem vett részt a lövöldö­zésben, hanem diverzáns akciót hajtott végre, amellyel elterelte a tömeg figyelmét a valódi lövészekről. Ez az egyén kiabálni kezdett, a földre dobta magát és epilepsziás rohamot szín­lelt, mire a füves dombról hozzárohantak az emberek közvetlenül azelőt, amikor az elnök és kísérete odaért a merényletre kiszemelt helyre. Ez tehát azt jelenti, hogy a merénylők lega- ’ lább heten voltak, közülük négyen lőttek az elnökre és kereszttűz alá vették — pontosan úgy, ahogyan azt a Ferrie lakásán tartott szép-

Next

/
Thumbnails
Contents