A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-21 / 3. szám

Bebizonyítható, hogy Oswa'd nem lőtte le az elnököt

Playboy: Ha el is hinnénk, hogy Oswald áldozati bárány volt az állítólagos összeesküvésben, miért gondqlja, hogy nem lehetett egy azok közül, akik rálőttek az elnökre?

G.: Ha a Warren-bizottság a maga 28 kötetnyi dokumentumanyagával egyáltalán' valamit kétségtelenül bebizonyított, akkor azt a tényt, hogy Lee Oswald nem lőtte le John Kennedyt. A bizottság viszont ahhoz a végkövetkeztetéshez jutott, hogy Oswald nemcsak, hogy rálőtt az elnökre, de kiváló lövész is volt, hogy elég ideje volt 4,8 — esetleg 5,6 másodperc alatt három lövést leadni két találattal, hogy „Mannlicher—Carcano“ típusú puskája pontos fegyver volt és így tovább — de a valóságban mindezek a következtetések ellentétben állnak a bi-, zottság által összeállított 26 kötet tartalmával. Ha összehasonlítjuk a bizonyítékanyagot, a kötetekből megállapíthatjuk, hogy mit bizonyított be tulajdonképpen a bizottság. Azt, hogy: Oswald közepes lövész volt; hogy a Mannlicher— Carcano puska, amellyel állítólag lőtt, talán a manapság kapható legügyetlenebb fegyver; hogy a fegyver távcsöves irányzéka meg volt lazulva és meg kellett igazítani, hogy a bizottság szakértője használhassa; hogy SO éves lőszer kellett volna bele, amely' kétséges, vajon egyáltalán lőtt volna-e és még kétségesebb a pontos találat szempontjából; hogy nagyon lehetséges, hogy a puskát a merénylet után csempészték Oswald lakásáról a könyvraktárba; hogy a bizottság által megállapított időrend szerint nagyon nehéz lett volna három lövést leadni, megtisztítani a puskát az ujjlenyomatoktól — ilyeneket ugyanis nem találtak rajta —, eldugni a fegyvert egy halom könyv alá és leszaladni a hatodik emeletről a másodikra. Mindezt az alatt a néhány másodperc alatt, amíg Roy Truly és Marrion Baker rendőrök a lövés után a raktárba rohantak, ahol Oswaldot az alkalmazottak kantinjában az automata pult előtt állva találták. További bizonyítékokat is mondhatok arról, hogy Oswald nem lőtt puskával a hatodik emeleti raktárból, de csak ismételném, azt, amit a Warren — jelentés bírálói már megírtak. Mi teljesen függetlenül ismét felülvizsgáltunk számos körülményt, amelyek nyilvánvalóan amellett szólnak, hogy Oswald nem lőtt az elnökre. Például a nitrátpróba, amelynek Oswaldot mindjárt a merénylet napján alávetették, világosan igazolja, hogy a megelőző 24 órában biztosan nem lőtt puskából. Mindkét kezén volt nitrát, de az arcán nem — puskából tehát nem lőtt. Ha a nitrát-próbánál mindkét kézen pozitív az eredmény, azt az ártatlanság jelének tekintik; ez ugyanaz, mintha egyik kezén sem találtak volna nitrátot. Az a helyzet ugyanis, hogy számos tárgy hagy maga után nitrát-nyomokat...

Az a tény azonban, hogy az arca negatív eredményt mutatott, megcáfolhatatlanul igazolja, hogy aznap nem lőtt puskából. Ha megmosta volna az arcát, akkor a kezén sem lettek volna nyomok — hacsak nem szokott kesztyűben kezet mosni. A Warren-bizottság számára csúnya probléma volt ez, de nagyvonalúan intézte el, mint sok más kérdést. Valahonnan előkotortak egy szakértőt, aki tanúsította, hogy a Mannlicher—Carcano puskának olyan szűk a závárja, hogy abból lövés közben semmiféle nitrát nem kerül ki; és ennek a tanúskodásnak az alapján a problémát elintézettnek tekintették. Azonban később maga a nitrátpróba feltalálója is kipróbálta a Mannlicher—Carcano puskát és megállapította, hogy hagy nitrátnyomokat. A nitrát-próba tehát önmagában véve is elég szilárdan bizonyítja, hogy Oswald 22-én nem lőtt puskából. Azt is megállapítottuk, hogy Oswald Mannlicher—Carconója nem volt az egyetlen fegyver, amelyet a merénylet után a raktárban találtak. Nemrég felkerestem New York-ban Richard Spragu-t, a kiváló szakértőt, aki önállóan vizsgálja a merénylet műszaki kérdéseit. Megmutatta nekem a merényletről és az utána bekövetkezett jelentekről készült, de eddig nem közölt filmfelvételeket.

A röviddel déli egy óra után készült egyik filmen látható, amint a dallasi rendőrök kihozzák a raktárból a fegyvert, amellyel a merényletet elkövették. Megállnak, hagyják magukat fényképezni, és ez egyik rendőr feje fölé emeli a puskát, hogy megmutassa a tömegnek. Csak egy kis hiba van itt: annak a puskának nincs távcsöves irányzéka, így nem lehet Oswald puskája. Ezt a fegyvert körülbelül 20

JIM GARRISON

4.

perccel korábban hozták ki az épületről, mint ahogyan ugyanabban a házban „felfedezték“ Oswald Mannlicher—Carcanóját — vagyis azt odacsempészték. Hogy összefoglaljam: Oswald bele volt keveredve az összeesküvésbe; Kennedyre lőttek a raktárból is, a füves domb felől Is és nyilvánvalóan a Dal-Tex épületéből is, de Oswald nem volt azok között, akik lőttek, egyetlen lövés sem származott az ő Mannlicherjéből.

P.: Ha nem Oswald lőtte 1 e az elnököt a könyvraktár hatodik emeletéről, akkor hát ki tette?

G.: Átvizsgáltuk az okmányokat és kiderült, hogy az elnök elleni merényletet egy pontosan összetanult, legalább héttagú diverzáns csoport követte el: Castro-ellenes kalandorok és jobboldali fanatikusok. Az igazságügy minisztérium természetesen arra a döntésre jutott — miközben a leggondosabban mellőzték a nyilvánvaló bizonyítékokat és jó érzékkel csak azokra a tényekre támaszkodtak, amelyek megerősítették az egyetlen gyilkosról előre megszerkesztett elméletet —, hogy „semmiféle komolyabb oitmány nem mutat arra, miszerint más helyről is lőttek volna, mint a texasi iskolakönyvraktár épületéből.“ Aki azonban figyelmesen áttanulmányozta a AVarren-jelentést, megállapítja, hogy a Daley Plaza-n tartózkodó tanúknak — akiknek módjukban állt meghatározni, honnan jöttek a lövések — csaknem kétharmad ré sze kijelentette, hogy a lövések az elnök limuzinja előtt és jobbra elterülő füves domb felől érkeztek, nem pedig a könyvraktárból, amely az elnök háta mögött volt. Számos megbízható tanú vallotta, hogy a sövény mögül hallották a lövéseket és a levegőben kis füstfelhöket láttak.

Ennek utólagos megerősítését láthatjuk Zapruder filmjén, amelyet a „Life“ folyóirat közölt. A film igazolja, hogy a találat az elnököt hátralökte: ez azt jelenti, hogy a lövést elölről kellett kapnia, hacsak meg nem tagadjuk Newton harmadik mozgási törvényét. Továbbá — bár ezt később megcáfolták — az orvosok közül, akik megvizsgáltak az elnök nyakát, néhányan megállapították, hogy abba elölről hatolt be a

golyó. Saját nyomozásunk folyamán más tényezőket is találtunk, amelyekből nyilvánvaló, hogy a füves térségen legalább négy férfi tartózkodott, közülük legkevesebb kettő a sövény mögött és kettő vagy több a sövénytől jobbra az alacsony kőfal mögött. A bizonyítékok még nem teljesek, de már ma megállapíthatjuk, hogy mindkét helyről egy-egy férfi lőtt az elnökre, míg a társának a kihullott töltényhüvelyeket kellett felszednie.

Ferríe lakásán egyébként találtak egy kézikönyvet a fegyverek jellemzéséről. Sok aláhúzás és széljegyzet van benne, és a legtöbb megjegyzés a könyvnek abban a részében, amely a puskából kilőtt töltény hüvelyének útját írja le, valamint a távolságot, amennyire elrepülhet. Itt szerepel Ferríe kézírásával — ezek az adatok nincsenek a könyvben kinyomtatva —, hogy: 50 fok és 11 láb“ — ami arra enged következtetni, hogy Ferrie próba-lövésekkel tapasztalta ki, milyen messzire esik a fegyvertől a hüvely.

De térjünk vissza a gyilkosság színhelyére. Csaknem biztosra vehető, hogy a töltényhtivelyeket és a puskákat bedobták a közvetlenül a sövény mögött parkoló autó csomagtartójába s az csak néhány órával a merénylet után távozott. Ha közvetlenül a merénylet után rendesen átvizsgálták volna a füves domb közelében parkoló összes autókat, akkor ezeket a tárgyakat és velük együtt az igazi gyilkosokat is felfedezték volna. A dombon elhelyezkedett merénylőkön kívül még legalább két ember lőtt az elnökre hátulról. Az egyik a raktárból — de semmiképpen sem Oswald — és egy másik minden valószínűség szerint a Dal-Tex épületéből.

A merénylet után valóban letartóztattak egy férfit, aki a Dal-Tex épületéből jött ki. Rendőrautón vitték el, de azután teljesen eltűnik a színről, éppen úgy, mint a merénylet után letartóztatott másik három férfi — az egyik a domb mögötti vasúti rendezőnél, a másik a vasúti átjárónál, amely ugyancsak az elnök útvonalán volt, a harmadik pedig a könyvraktár előtt tartózkodott. Mindezek a gyanús letartóztatott személyek olyan névtelenek maradtak a merénylet után, mintha azért kapták volna el őket, mert cukorka papírját dobták el az utcán. Megállapítottuk továbbá, hogy egy férfi, zöld tábori egyenruhában, nem vett részt a lövöldözésben, hanem diverzáns akciót hajtott végre, amellyel elterelte a tömeg figyelmét a valódi lövészekről. Ez az egyén kiabálni kezdett, a földre dobta magát és epilepsziás rohamot színlelt, mire a füves dombról hozzárohantak az emberek közvetlenül azelőt, amikor az elnök és kísérete odaért a merényletre kiszemelt helyre.

Ez tehát azt jelenti, hogy a merénylők lega- ’ lább heten voltak, közülük négyen lőttek az elnökre és kereszttűz alá vették — pontosan úgy, ahogyan azt a Ferrie lakásán tartott szép-