A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-02 / 22. szám

o pártpolitikát diktatórikus uralommá szilárdítani. Úgy tűnt, hogy a szociáldemokraták „elárverezték" lelkűket. THE OBSERVER

Kicsoda Rudi Dutschke?

Ki az az ember, akinek „intellektuálisan jól vértezett személyeknek" eredetileg kis csoportját sikerült olyan szervezetté fejlesztenie, amely ma már több mint 2000 tagot számlál és képes arra, hogy egyik napról a másikra további 4000—6000 diákot mozgósít utcai tüntetésekre Berlinben? Dutschkénak döntő szerepe volt abban, hogy az SDS nem szűnt meg 1960-ban, amikor Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) kizárta soraiból ezt a szervezetet „baloldali elhajlás" miatt. Wolfgang Abendroth, a társadalomtudományok professzora a marburgi egyetemen, így jellemezte e diákszövetség politikai fejlődését: „Az SDS ma az egyetlen legális és intakt ellenzék a Szövetségi Köztársaságban."

Ki tehát Rudi Dutschke?

A Luckenwald melletti Schönefeld községben született, az NDK-ban. Apja postai alkalmazott volt. Rudi Dutschke Luckenwaldban járt iskolába, és tagja lett az FDJ-nek, a Szabad Német Ifjúságnak ^a KISZ-nek megfelelő ifjúsági szervezet az NDK-ban - a szerk. megj.), valamint a Junge Gemeinde nevű evangélikus szervezetnek. Igen aktivan sportolt (a serdülő korcsoportban 11,5 másodperc alatt futotta a 100 métert, diszkoszvetésben több mint 40 m-t, rúdugrásban 3,80 m-t ért el).

Lipcsében Dutschke sportújságirást akart tanulni az egyetemen, de nem engedték tanulni, mivel megtagadta a katonai szolgálatot.

1962 novemberében az NDK-ban érettségizett Dutschke szociológiát kezdett tanulni a nyugat-berlini egyetemen. Két évvel később csatlakozott a „Subversive Aktion" (Felforgató Akció) nevű szervezethez, amely csakhamar átvette a berlini SDS vezetését.

Dutschke évekig várt. Akkor ütött az órája, amikor Bonnban megalakult a nagykoalíció. A „Falken" nevű ifjúsági szervezet berlini gyűlésén első ízben lépett fel a nyilvánosság előtt. Két héttel később már nyugat-berlini diáktüntetések élén állt és egy „hatalmas parlamenten kívüli ellenzék" megalakítását sürgette. A rendőrség gumibotokhoz nyúlt, sok volt a sebesült.

Dutschke a Spiegelnek adott akkori interjújában ezeket mondotta: „Csaknem tehetetlen helyzetben találtuk magunkat, amelyből csak úgy tudunk kiszabadulni, hogy felrúgjuk az általánosan elfogadott játékszabályokat, amelyeket nem ismerünk el kötelezőnek magunkra nézve. Ha nem provokálnánk, senki még csak észre sem vesz minket."

Ezzel új fejezet kezdődött a nyugatnémet ellenzék történetében.

VOLKSSTIMME

Axel Springer újságklrfly, aki annyit hadakozott „Ulbricht S2Ö- gesdröt-rendszere“ ellen, kénytelen volt a rendőrség segítségét kérni, hogy szűgesdróttal védjék meg kladóhlvatalalt a Dutschke elleni merénylet miatt felbőszült Ifjúság ellen. Frankfurtban az SDS- központ kiadta a Jelszót: „Akadályozzátok

meg a Springer-újságok kiszállítását!“ A Bll-Zeltung frankfurti (Ikép), de ugyanúgy hamburgi, berlini, sőt New York-1 sajtöpalotá Ja előtt is napokig harcoltak a fiatalok ezrei a Sprlnger-újságok kiszállítása ellen.

}an Masaryk külügyminisztert 1948. március 10-én holtan találták a külügyminisztérium, a Czernln-palota előtt. A húsz év előtti titokzatos tragédia a mai napig Is számos nyugati újságírót és történészt különféle találgatásokra, spekulációkra késztet — s ezzel Csehszlovákia február utáni vezetői elleni támadásokra Is.

Ezúttal a kezdeményezés, hogy újra vizsgálják kl Jan Masaryk tragikus halálának körülményeit, nem elfogult nyugati újságírók, hanem a fiatal cseh Intelligencia köréből Indult ki: 1988. március 10-1 keltezéssel dr. Ivan Svlták filozófus levelet Intézett az akkori főállamügyészhez, hogy „tegye meg azt, ami már régen a kötelessége lett volna“ (Student: Felhívás a főállamügyészséghez, 1988. évf., 14. szám).

Azóta a hazai és a külföldi sajtóban százszámra Jelentek meg a cikkek, feltéve a kérdést: Jan Masaryk

valóban öngyilkosságot követett el, mint hogy a ható ségok annak idején néhány órával holttestének megtalálása után ezt a hazai és a világsajtóval közölték, vagy pedig valóban meggyilkolták és kidobták szolgálati lakása fürdőszobájának ablakán, mint ahogy ezt még 1985. április 7-én a Der Spiegel c. hamburgi lap állította.

A csehszlovák főállamügyészség különbizottságot ho zott létre, amely behatóan vizsgálja Masaryk halálának körülményeit poros rendőrségi és törvényszéki orvosi akták s a spontán Jelentkező tanúk felelevenített emlékei alapján. Amíg a hazai közvéleményben a drámai tanúvallomások, személyes emlékezések és találgatások alapján túlsúlyra Jutott az a benyomás, hogy nem öngytkosság történt, figyelemre méltó, hogy azoknak a külföldön élő személyiségeknek a körében, akik politikailag és szolgálatllag igen közel álltak az elhunythoz (pl. személyi titkárai), csaknem semmiféle gyanú sem ébredt, hogy az egykori külügyminiszter talán mégsem önkezével vetett véget életének.

Ha húsz év leforgása alatt nem szűntek meg bizonyos kétségek Masaryk öngyilkossága lránt a csehszlovák közvéleményben, a távozása okozta fájdalom — mint minden fájdalom — Idővel mérséklődött. Az elmúlt hetek azonban újra felszaggatták a behegedt sebeket. A ravatalhoz, amely körül a cseh nemzet annak Idején megsiratta legderfllátóbb flát, további ravatalok sorakoztak fel, amelyekről ebben az összefüggésben az elmúlt évek folyamán csak ltt-ott tudtak — de mindenképpen csak suttogva mertek beszélni róluk. Titokzatos halálesetek, drámai öngyilkosságok, érthetetlen társadalmi diszkriminációk, ahogy az életből, de legalábbis a közéleti tevékenység területéről távoztak csaknem mindannyian azok, akik tanúi voltak a holttest megtalálásának 1948-nak azon a hideg hajnalán... Sőt még 1988. (1) március 31-én Is a Kanlce község közelében levő erdőben holtan találták a belügyminisztérium hírszerző osztályának vezető tisztviselőjét, B. Pokora? őrnagyot, aki „közeli munkatársa volt dr. Horának Jan Masaryk halála körülményeinek kivizsgálásában ... s azon kevésszámú személyek közé tartozott, akik az egész ügybe be voltak avatva“ [Vfchodoslovensiké noviny, 1968/95).

HŰSI ÉV UTÁN