A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-26 / 21. szám
Dr. REINEL JANOS köszöntése Dr. Reinel János, aki 1968. májjus 15-én töltötte be életévének nyolcvanadik évét, a csehszlovákiai magyar irodalmi sajtó első szervezői közé tartozik. Már 1919-ben találkoztunk a nevével; ez évtől 1921-ig a Galántán megjelenő Mátyusföldi Lapokat szerkeszti. 1928- ban átveszi az Új Auróra című almanach (1922—1932) szerkesztését, 1930-ban pedig a Magyar Minerva című havi folyóiratot, indítja útnak, melyet 1939 tavaszáig sikerül fenntartania. Dr. Reinel 1945-től Ligetfalun él, ahol hajlott kora ellenére élénk társadalmi és kulturális tevékenységet fejt ki. Esztendőkön keresztül aktív tagja volt a magyar iskola mellett működő Szülők és iskolabarátok szövetsége vezetőségének, a közelmúltban pedig szervezője és alapítója lett a ligetfalusi magyar ifjúság klubjának. Nyolcvanadik születési évfordulóján baráti és tisztelői meleg szeretettel köszöntik a fiatalos szívű és fáradhatatlan buzgalmú János bácsit, és még sok-sok évre jó egészséget és töretlen testi és szellemi erőt kívánnak neki. T. L. az, hogy a cseh televíziós adás után, azonnal vagy vele egy időben létrejött a szlovák televíziós adás is. Igen, ez természetes, magától értetődő eredménye a dolgozó nép munkájának. Ennek viszont természetes folytatója kellett volna lennie a magyar nyelvű adás létrehozásának, a Csehszlovák Televízió magyar adása megteremtésének. De mivel erre több mint egy fél évtizede hiába várunk, néni tudjuk másképpen értelmezni, mint megfeledkezést, egy láncolat megszakadását. (A megfeledkezés miértjét, hogyan ját, okát és okozóját nem akarjuk jelen írásunkban taglalni.) A fejlett, civilizált országokban (tehát nálunk is) a hírközlés, a széles körű népnevelés, a kultúra hatékonyabbá tételének egyik legeredményesebb eszköze a televízió. Látva a házak tetején napról napra sűrűsödő antennaerdőt, statisztikai adatok birtoklása nélkül is megállapíthatjuk ezt. De ha ez így igaz, miért zárjuk ki ezt a hatalmas erővel rendelkező népművelési segédeszközt a Csehszlo vákiában élő nemzetiségek életéből? Milyen elfogadható indok lehet az, amely e mulasztásunkat igazolja? Szerintem semmilyen megfelelő, és elfogadható indok nem létezik. (Ha csak az nem, hogy nincs a Csehszlovákiában élő magyarságunknak egy olyan szerve, amely ezt eddig észrevette és a hiányosság eltávolítását sürgette volna.) Az anyagi „mumus“ itt nem játszhat szerepet (pedig sok esetben életünk legerősebb „mumusa“ ez), mert külön anyagi kiadást ez nem jelent. A televíziós adás hálózatát, a stúdiókat, stb: ettől függetlenül ki kell építeni. Vagy ha jelent is némi pluszkiadást, az annyira elenyészően csekély, hogy szóra sem méltó. Az anyagi tényező nem is lehet kifogás, mert a magyar nemzetiségű dolgozó által termelt értéktöbblet is az államforró, de a nem kimondása nem jelenti azt, hogy nem létezik. Az, hogy nem beszélünk róla — a valóságot nem zárja ki. Azáltal, hogy a struccmadár a homokba dugja a fejét, a veszély még nem múlt el, legfeljebb ő nem látja, „forró pont“ — a magyarországi tv-adások jelenlétét. Sőt — ellenkezőleg. Ürülünk neki, mert a csehszlovákiai magyarság nyelvi, kulturális, politikai stb. művelődését nagyban elősegíti. De nem szolgálhatja egyedül, egymagában ezt a munkát. Miért? Igaz a két ország a szocializmus — a kommunizmus építésén fáradozik. A munkájuk végcélja tehát egy. Viszont nem egészen azonos a hozzávezető út. Mindkét ország más-más sajátosságokkal rendelkezik. Sajátosságokkal, amelyek a speciális adottságukból adódnak. E sajátosságaink tolmácsolására nem hivatott a magyarországi tv-adás. Például a prágai várban történ lekről, vagy a Szlovák Nemzeti Tanács üléséről, a Szlovák Nemzeti Felkelésről, október 28-ról stb. a magyar tv mint fontosabb külföldi eseményről, megemlékezik, a híreiben említést tesz róla, de nem méltatja, nem foglalkozik vele részletesebben. Pedig bennünket — Csehszlovákiában élő magyarokat ez részleteiben is érdekel. Ha a prágai várban, a Nemzetgyűlésben, a Szlovák Nemzeti Tanácsban De mi nem vagyunk struccmadarak, és nem tartjuk veszélynek a döntenek valamiről, akkor a döntés minket is érint. Az államosítás, stb. ünnepek a mi ünnepeink is, lefolyásuk bennünket is teljes egészében érdekel. Nyelvünk ápolásában kulturális és politikai művelődésünkben nekünk, Csehszlovákiában élő magyaroknak is van mit tennünk és akarunk is tenni. Teszünk is valamit — de tettünk NAGY JÓZSEF fametszete \ / V Folytatás a 3. oldalról vénvtelenséigekkel. melyek egyes polgárokat sújtottak, annak ellenére, hogy sem köztársaságunk, sem a szocializmus ügye ellen nem vétettek, s az érintetteket teljes mértékben és sürgősen rehabilitálni kell.lj D. Okáli nézetei éppen az ellenkezőjét tükrözik. A szlovákiai magyarságnak 1968-ban joga van kérnie a teljes rehabilitálását olyan kollektív vád alól, melynek az értelmében 1945—47-ben a rendelkezésre álló~3e'gkeményebb eszközökkel, kollektive büntették, joga van ezt kérni azért, mert amivel vádolták, kollektive semmi esetre sem követte el. S a mai demokratizálódási időszakban, amikor a párt akcióprogramja és a kormány programnyilatkozata többek között a nemzetiségi kérdés . messzemenő és optimális rendezését tűzte ki célul társadalmunk elé, hasonló elfogult nézeteket és módszereket nem tudok másképp minősíteni, mint hogy károsak és demokráciaellenesek. Ilii Miért nincsen a Csehszlovák Televíziónak magyar nyelvű adása? Harcok, kegyetlen, lecsillapíthatatlan harcok dúlnak az ember lelkében. Nincs megállás, nincs visszakozás. A gondolat, születése pillanatában még csak erjedés — de később már követelés, nyilvánosságra kívánkozó, más emberek lelkében tovább élni óhajtó erő. Erő, amely tulajdonosainak sokasodásával hatványozva nő. Gondolat, indulj hát hódítü utadra, szülj tetteket — a csehszlovákiai magyarság örömére. Az egy haza, egy ország, egy cél fogalmával már igen sokszor, sok helyen és formában találkoztunk. Nagy gondolatok ezek, és még az ismételgetések sem zúzzák apróra. Nagyok maradnak, mert jelentésük népek sorsát — múltját, jelenét, jövőjét — fejezi ki. Megpróbálom őket nem kimondani, csak a szellemükkel élni. Az előzőekből kitűnik, hogy valami újnak a létrejöttét szeretném elősegíteni, sürgetni. A türelmetlenségem okozója egy természetes dologról való megfeledkezés. Mert úgy gondolom, természetes dolog kasszába folyik be. Ha pedig kötelességünk az állami jövedelmet gyarapítani, akkor az ellenkezőjére is jogosulttaknak érezzük magunkat. Politikai indokolás sem létezik. Az egyenjogúság, a szocializmus természetes velejárója. Életünk igen sok területén ez tényekkel is igazolt — úgymond, már a vérünkben van. Akkor biztosan ide is érvényes. Hiszen a cseh, szlovák, magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű dolgozók egyenlő jojgokkal és kötelességekkel bíró polgárai hazánknak — szögezi le az alkotmányunk. Másnemű . indoklás pedig nem létezik. Mert az, hogy a szóban forgó nemzetiség kisebb létszámú — az még nem jogosít fel ilyen súlyos feledékenységre. Különben is kinek ártunk vele. A hazának. Az egységnek. A Pozsonyon keresztül Prága felé tekintésnek. Ez pedig nagyon elgondolkoztató. Van még egy pont, igaz, nagyon erejét a Csehszlovák Televízió magyar nyelvű adása segítségével sokszorosára tudnánk fokozni. £s ezért fontos, hogy a Cseh szlovák Televízió magyar adást is sugározzon. Az egy hazában élés természetes velejárója ez. Az ország-világ dolgairól való informáltságunk, műveltségünk fokozásának hatékony eszköze. Nem kis dolog, még ha nem is a felépítményhez tartozik, akkor sem. A múlt évben végzett felmérés alapján megállapították, hogy az emberek hetente átlagban tíz és fél órát töltenek a tv előtt. Művelődnek, tájékozódnak, szórakoznak És mind ezt a legmagasabb fokon. S mi, Csehszlovákiában élő magyarok, a technikának ezt a vívmányát saját létünk ápolására, gondolkodásmódunk, világnézetünk alakítására saját anyanyelvűnkön napjainkig sem alkalmazhatjuk. Pedig Csehszlovákiában a televíziós adás már megünnepelte a tízéves fennállását. TAKÁCS ANDRÁS 10
