A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-19 / 20. szám
A FEJLETT IPARI TÁRSADALOM GAZDASÁGÁNAK EGYIK jellegzetessEge AZ ŰN. GAZDASÁGI KÉMKEDÉS. MIÉRT ADJUNK KI DOLLÁRMILLIÓKAT KUTATÁSI CÉLRA, HA 20 000 DOLLÁRÉRT SZEREZHETÜNK EGY EMBERT, AKI ISMERI A KONKURRENS FÉL VALAMENNYI GYÁRTÁSI TITKÁT? így és hasonló módon Jellemzi a külföldi sajtó az Ipari vállalatok jelenlegi helyzetét. A kapitalista országokban a társadalom vezetőinek egyik legfőbb feladata a kómelhárltás. A technika fejlődésével ez a feladat egyre nagyobb erőfeszítést, pénzt és Időt igényel. A monopóliumok és nagyvállalatok képviselői az Ipari kémkedést nem Is tagadják. Jelszavuk: a legjobb kiút saját termelési titkaik megvédése, ezért a kormánypolitikával összhangban szigorítják az eltitkolás rendszerét. Ám a kémtevékenység nemcsupán az egyes konkurrens monopóliumok között folyik, hanem, a kormány hírszerző szerveivel összhangban, a szocialista tábor országai ellen is. Annak ellenére, hogy az ipari kémkedés és annak elhárítása jelenleg nyugaton új vállalkozási ágazatot képez, eredete a távoli múltba nyúlik vissza. Már elődeink is rettegtek a termelési folyamat titkainak elárulásától, pl. a strassbourgl kőfaragók 1459-ben elhatározták, hogy a céh tagjainak el kell tiltani a kőfaragás technológiáját, elárulását. A középkorban a gazdag velencei köztársaság szigorúan őrködött az üveggyártás termelési titkai fölött. Az üveggyártókat Murano szigeten összpontosították. Az üveggyártó a szakma elsajátítása után nemesi rangra és egy sereg előnyre tett szert. Ezért szabadságukkal fizettek. Nem hagyhatták el többé a szigetet s a velencei törvények szerint a gyártási titkok elárulójára halál várt. Hasonló volt a helyzet az angol textiliparban. A brit szigetekről tilos volt szövőgépek és azok egyes alkatrészeinek külföldre szállítása. Ugyancsak megtiltották a textilmunkások külföldi utazásait. A fejlődés folyamán a kapitalista társadalmakban így jött létre az Ipari kémkedés mint önálló vállalkozás. A monopóliumok számára történő kémkedéssel nagy detektív Irodák is foglalkoznak, amelyek a kémkedésre kiválasztott személyek pszichológiáját tanulmányozzák. Akárcsak a hírszerzők esetében, olyan személyeket választanak ki, akik fontos beosztásban dolgoznak, tehát módjuk van megismerni cégük legfontosabb termelési titkait. Az Egyesült Államokban, a legújabb hírek szerint több mint 50 000, modern eszközökkel felszerelt vállalat foglalkozik ipari kémkedéssel. Rendkívüli erőfeszítést követel a kutatás, amelybe évente több millárd dollárt fektetnek. Míg 1952-ben a kutatási célokra tervezett költségvetés 5 milliárd dollárt tett ki, 1962-ben ez az összeg már meghaladta a 18 és fél millió dollárt, s 1970-re 26 milliárdot terveznek. Az ipari kémkedést azért emelték vállalkozói szintre, mert sokkal olcsóbb és gyorsabb, mintha maguk keresnék a legtökéletesebb műszaki megoldásokat. A kapitalista országokban ma a gazdasági kémkedés épp oly fontos szerepet tölt be, mint a reklám vagy a marketing. Ám a kapitalista monopóliumok érdeklődése nem csupán a gyártási és kereskedelmi titkokra irányul. Ugyanolyan érdeklődéssel figyelik a konkurrens vállalatok szervezési intézkedéseit és újításait. Másrészt az ipari vállalatok igen szigorúan őrködnek saját termelési titkaik felett. A titkokat maguk a munkások őrzik, hiszen tudják, hogy egy ilyen gyártási titok elárulása fizetéscsűkkenéssel, esetleg állásuk elvesztésével járhat. Az ipari kémkedés ellen a kapitalista országok is védekeznek, pl. a nyugatnémet bűnügyi rendőrség letartóztatta Norbert Bojarszki fizikust, a Deutsche Telefonwerke alkalmazottját. A letartóztatásra a frankfurti repülőtéren került sor, ahonnan a fizikus az Egyesült Államokba akart repülni. — Poggyászában fontos tervekkel és dokumentumokkal. Az utóbbi években a szocialista országok biztonsági szervei is letartóztattak egy sereg ipari kémet. Közéjük tartozott Ka-rl Richer, az amerikai kémszervezet ügynöke és három Jénai társa, akik a jénai Kari Zeiss nemzeti vállalattól kicsempésztek és az amerikai hadikémszervezet munkatársainak átadtak több újítási tervet. Az élet azt bizonyítja, hogy a kapitalista vállalatok közötti versengés kemény és könyörtelen, óriási összegeket adnak ki nemcsak tudományos kutatásra, műszaki fejlesztésre, hanem ipari kémkedésre és az ipari kémkedés elleni védekezésre is. Az ipari kémkedés legfőbb célja, hogy az egyes vállalatok megelőzzék versenytársaikat, vezető szerepet játsszanak a piacon emeljék Jövedelmüket, s hogy az adott területen tartós helyet biztosítsanak maguknak. Kapitalista vállalatok ugyanezt a célt . követik a mi » üzemeinkkel szemben. ’ S emellett figyelembe kell venni a dolog politikai oldalát is, azt a tényt, hogy a szocialista rendszerhez tartozunk. A gazdasági és tudományos kapcsolatokon kívül az utóbbi időben az ipari kémkedést a turistaforgalom növekedése is elősegíti. Több szocialista gazdasági üzem vezetője nem értékeli eléggé a vállalati titkok jelentőségét, s abban az igyekezetében, hogy előnyös egyezményt köthessen valamelyik kapitalista üzemmel, hajlandó megmutatni az üzem teljes termelési folyamatát. Holott hazánkban is van nem egy olyan ipari ágazat, amely megüti a világszínvonalat s amely iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Ezt bizonyítja pl. egy nyugati újítási iroda képviselőjének tevékenysége, aki csehszlovákiai útjai során kapcsolatokat igyekszik teremteni vállalataink dolgozóival. A termelésből és a kereskedelemből szerzett Információk lehetővé teszik, hogy kereskedelmi partnerük nyomóst gyakorolhasson egyrészt az általuk szállított áruk árának csökkentésére, másrészt az importcikkek árának felemelésére. Ez bizonyítja Katarina K. esete is. Mint a PZO Chemapol volt dolgozója, aki bizonyos svájci ipari vállalatok képviselőinek jó pénzért tájékoztatást nyújtott, egyrészt a külföldön tervezett áruvásárlás mennyiségéről és minőségéről, másrészt a konkurrens üzem árrelációiról. Mint később kiderült, Katarina K. részére több ezer svájci frankot helyeztek el titkos számlára. Hasonló tevékenységet folytattak a PZO Centrotex dolgozói is, akik mór 1949 óta kapcsolatot tartottak fenn Jozef Mlódek nyugatra szökött gyárossal. Az említett dolgozók informálták Mládeket szövőiparunk helyzetéről, a Szovjetunióból történő lenbehozatal mennyiségéről, az árakról, a behozatal határidejéről. Mládek a megszerzett információkat belga cégeknek közvetítette, amelyek lenbehozatalunk 70 %át szállították. Természetesen a nyereségben Mlódek is osztozott, évi jövedelme meghaladta a 15 millió belga frankot. Eszak-Irországban textilgyárat épített be lőle, és továbbra is segítette az áruló emigránsok tevékenységét, ö maga az angol kémszolgálatnak dolgozik s igyekszik megszerezni erre a munkára a külföldre utazó szakembereinket. Mindebből látható, hogy vállalataink felelős vezetői többet tehetnének gazdasági, termelési és kereskedelmi titkaink megőrzése érdekében. Ha helyt akarnak állni a termelési versenyben és ha áruikat szeretnék eljuttatni a világpiacra, okvetlenül nagyobb figyelmet kell szentelniük ennek a problémának. J. M. o
