A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-19 / 20. szám

Az új kilencéves Iskola.

Az 56-ban kezdett építkezést ez idén végre mégis befejezik. Az új művelődési otthon.

Az úl önkiszolgáló boltban is rövidesen nagy lesz a forgalom.

Nevét tulajdonképpen a Duna aranyat hordó fövenyéről vette, lakosai aranymosással foglalkoztak. Sok türelmet Igénylő, fáradságos munka volt ez, régi krónikákban sem található, hogy valaki is hires nagy vagyont szerzett volna vele. Nem is volt itt aranyláz sohasem. De az arany fénye valahogy mindmáig bizonyos legendás csillogást kölcsönöz a 3100 lelket számláló nagyközségnek. Oklevelek, Aureus, locus néven már 1094-ben említést tesznek róla.

Az ősi település a 17. században még közelebb feküdt a Dunához, de a víz alámosta és nagyrészét elpusztította. Akkor telepedtek át a lakosok a mai helyre. A török világban elpusztult és sokáig néptelen maradt. De pusztítottak itt az osztrákok 1849-ben, 1890-ben pedig egy hatalmas tűzvész. A legnagyobb veszedelmet azonban mégis mindig a régi kenyéradó, a ma már aranyat nem hordó Duna jelentette. A krónikák egyedül a múlt században hat árvízről számolnak be. A közelben lévő puszták, Bökk, Nagyléh, Osztopa, Thebehát és Ojtelek azonban minden a község létét veszélyeztető csapás után feltöltik a megcsappant lélekszámot és Aranyos él, tovább fejlődik.

A század elején 286 házat, 928 református és 709 katolikus lakost tartottak számon. Azóta nemcsak a házak száma gyarapodott, de megduplázódott a ma is színmagyarnak mondható község lakossága is.

Mielőtt odamentem volna, nem sok jót hallottam Aranyosról. Hogy az emberek minden iránt közönyösek, a tanítóság alszik, kultúréletről beszélni sem lehet, a Csemadok szervezete éppen hogy papíron létezik. Ebből a tunya, álmos Aranyosból azonban kellemes meglepetésemre nem sokat találtam.

Az újságíró, bár szívesen dicsér, ha oka van rá, tolla mégis inkább arra van beállítva, hogy felkarcolgassa, lehántsa vele a fedőréteget, amivel az illetékesek a kritikát érdemlő dolgokat igyekszenek szeme elől eltakarni.

Komoly bajok, hibák azonban egy rövid látogatás alkalmával is kibújnak, ilyet azonban nem találtam. És nem volt szükség ébresztő csengőre sem. Ezzel már elkéstem, mert mintha évek mulasztását akarnák behozni egyszerre annyi minden új van születőben.

Ahogy végigmegyünk a falun, részben még vakolatlan új házak sorát látom. De sokukra nem is illik ez a kifejezés: új ház. Ezalatt az ember a már megszokott, modern, magas, tágas, nagyablakos falusi házakat érti. Itt pedig emeletes palotákat lát, amelyek egészen jól beillenének Pozsony legszebb villanegyedeibe. Annál különösebb ellentétet képez velük a községháza, a helyi nemzeti bizottság épülete. Ütött-kopott elhasznált épület, kldőlt-bedőlt falusi kocsmák szoktak ilyenek lenni, már ahol egyáltalán megvannak még. Kétszer is megnézem a klszögezett táblát, hogy valóban jó helyen Járok-e, míg befordulok az ajtón a vakolata-málott folyosóra.

Nem érkeztem rosszkor. A HNB tanácsa éppen ülésezni készül.

Míg a tanácstagok, vendégek szállingóznak, elbeszélgetek az elnökkel, Hornyík Gézával. A mai tanácskozás egyik pontját, a választásokkal foglalkozót, kihagyták a választások eltolódása miatt. Ellenben szerepelt egy Izgalmas pont, a jutalmak szétosztása mindazok között, akik a község fejlődését munkájukkal elősegítették.

Az ilyesmi próbaköve lehet a vezetőség demokratikus szellemének és én — bár nincs kizárva, hogy akadnak majd elégedetlenkedők is —, láttam, milyen gondos mérlegelés tárgyává tették, hogy ki-ki érdeme szerint részesül-e a rendelkezésre álló összegből. Az elnök javasolt, de Javaslatait megvitatták, nem fogadták el egyhangú fejbólogatással, módosítottak is rajta. Javasoltak a tanácstagok is, és minden esetben a súlyosabb érv volt a döntő, a Józan tárgyilagosság érvényesült.

A gyűlés után, mivel abban a tantestület néhány tagja is részt vett, elbeszélgetünk az iskolákról.

Prandl Sándor felvétele

Hornyík Géza HNB-elnök és Molnár építőmester az új községháza építkezésénél.

Az alapfokú tagozatot magában foglaló egyosztályos szlovák iskolában mintegy 24 tanulót oktatnak, a kilencéves magyar iskola diákjainak száma kb. 500-ra tehető. örömre okot adó tény, hogy a faluban nemzetiségi súrlódások nincsenek.

A tantestület tagjai között nem tudom akad-e olyan, aki iskolai munkáján kívül nem vesz részt a Kulturális élet irányításában, vagy más munkával nem járul-e hozzá a község fejlesztéséhez. Bratkó István iskolaigazgató pontos kimutatással akart szolgálni a tanítók iskolán kívüli tevékenységéről, de ennek áttekintésére sajnos már nem lutott idő. Az viszont az adatok mellőzése mellett is kitűnik, hogy a fiatal Horváth Zoltán a tantestület legaglllsabb tagja.

Hernády elvtárs, a Csemadok helyi csoportjának elnöke még nem régen viseli ezt a tisztséget és beismeri, hogy a kultúréletben valóban voltak nagyon lanyha időszakok, de a legutóbbi évet már inkább a magukra találás jellemezte. Megalakult az énekkar, színjátszó csoport is van és a fiatalok szívesen részt vesznek a kulturális megmozdulásokban. A fiatalokat általában dicsérik. Aktívak, gondolkodnak, hozzászólnak a problémákhoz és a szövetkezetnek sem fordítanak hátat Az aranyosiak javarésze a szövetkezetben keresi meg a kenyerét, de elég sokan dolgoznak a közeli Komáromban, ezeknek is zöme az ottani hajógyárban.

A hosszú álom nyomai meglátszanak Aranyoson. Csak rá kell nézni a községházára, a nyomorúságos üzlethelyiségekre, a romokra, amelyeket még a 65-ös nagy árvíz hagyott itt. Kétszázötven házat sodort el akkor a Duna, s bár ezek újjáépültek, a romokat még nem mindenütt takarították