A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-19 / 20. szám

Svájc ősidők áta úgy él tax embe­rek képzeletében, mint ax égbenyú­ló, örök hóval borított hegyek, a té­li sportok, a havasi pásztorok, a sajt hazája... Es valóban, az or­szág területének kétharmadát he­gyek foglalják el, csaknem egyne­gyede mezőgazdaságilag, iparilag nem hasznosítható, a gleccserek kétezer négyzetkilométernyi területet foglalnak el tartósan, a híres svájci teheneket tavasszal kihajtják az Ál­­pesek havasaira. Nem tudom, mit hozhatnák fel a beidegződött el­képzelések ellen. Talán csak azt, hogy a svájciak számára mégsem a magas hegységek a fontosak, nem ezek jelentik számukra az életet, ezeket csak a turisták, alpinisták számára „tartják fenn" - ők maguk zömmel nem a hegyekben, hanem a völgyekben élnek. Hegyek és völgyek... A hollan­dok többsége csak képekről, elbe­szélésekből tudja, mik is azok a hegyek, völgyek. Ilyesmivel otthon, .Németalföldön - mint az ország ré-Sebbi neve is utal rá - nem talál­­ozik. Számukra a „völgy" a kisebb­­nagyobb dombok, sőt jobbára csak inkább halmok közötti vigasztalanul Japos terület, át- meg átszabdalva patakokkal, csatornákkal, ahol alig állja útját valami a szabad kilá­tásnak. A svájci ember tekintete nem ha­tolhat messzire, mindig útját állják a hegyek. Azért is mássza meg a csúcsokat, ha távolabb akar ellát­ni. Van azonban Svájcnak is na­gyobb kiterjedésű laposabb terüle­te, az Alpok és a jura között húzódó Svájci-medence (Mittelland), az Er­délyi-medencére emlékeztető, fo­lyókkal szabdalt, hullámos vidék, az ország legtermékenyebb, mező­gazdaságilag leginkább művelt és legsűrűbben lakott területe. De még­sem ez '.jellemző Svájcra leginkább, hanem az Alpok kisebb-nagyobb völgyei, völgykatlanai, ahol - fő­képp a déli fekvésű Wallisi Alpok­ban — a teraszosan művelt földcsí­kokon a szőlő is megterem. és mindezek a völgyek egy-egy külön világ, más-más a lakossága, másként formázta meg pz emberi kéz, mintha lakói örülnének annak, hogy a szomszéd nem nézhet be ^ozzájuk a meredek sziklafalakon A közmondásos svájci zárkózott­ságnak válószinűleg itt kell keresni az okát. Valaha régen innen indul­tak hóditó útjukra, idegen szolgá­latba zsoldosezredek, s a déli pia­cokra, Bellinonába, Medtrisióba, Mi­lánóba a havasi pásztorok, marha­hajcsárok ... Ma már persze mind­ez megváltozott, megszűnt az elszi­geteltség, az új kor vasútvonalak, utak sűrű hálózatával szőtte be a hegyeket-völgyeket, s természetesen hidakkal, viaduktokkal, alagutakkal, mindez nem szorította ki az el­zártság, magárautaltság érzését az emberek, a völgylakók gondolatvi­lágából. Ennek oka a könyörtelen természet, mely a hosszú téli hó­napok alatt hatalmas hótömegekkel zárja el a völgyek kijáratát, lavinát, kőgörgetegeket zúdít az utakra, sű­rű ködbe burkolja a hegyeket-völ­gyeket. A Furka-hágó novembertől júniusig, a Szent Gotthárd-hágó de­cembertől májusig, a Lukmanier-há­­gó decembertől áprilisig járhatat­lan... A gazdag völgyek, fennsíkok ki­nyújtják ölelésüket a síkságok felé és elnyelik a turisták tömegét. A Svájci Mészkőalpok csúcsai nem nagyon magasak s egyfelől síkság határolja; lábuknál fekszenek Svájc csodaszép glaciális eredetű tavai. Csak az Alpokban kishiján ezer­négyszáz, s az ország belterületén levő nagy tavakkal együtt ezeröt­száz tavat találunk. Ezekhez még hozzá kell számítani az emberi kéz alkotta mesterséges tavakat, víztá­rolókat. Ezeknek ugyan nem nagy a vízfelülete - öt, kettő, másfél négy­zetkilométer, de a Grand Dizence 227 méter, a Logo di Vogorno 200 méter, a Lac de Hongrin, a Lim­­mernboden, a Lac de Zeuzuer, a Curnerasee több mint 100 méter mély... A Genfi-tó, a kifli alakú Lac Lé­­man a legnagyobb - csaknem hat­száz négyzetkilométer kiterjedésű, amolyan kisebb, háromszáz méter mély tenger. A tavak s partjukon a városok — ezek talán Svájc legszebb vidékei. Locarno a Lago Maggiore és Lugano az azonos nevű tó partján, közvet­lenül az olasz határon már a Föld­közi-tenger mediterrán vidéke felé tárulkoznak ki. Luzern, számos ele­gáns hoteljével s a Wagner-házzal a Vierwaldstötti-tó gyöngye ... Zü­rich a hosszan elnyúló Zürichi-tó partján enyhe moréna-dombok lábá­nál, s hogyan is lehetne másként Svájcban, az égbenyúló, hókoronás alpesi hegyóriások árnyékában ... Rorschach a felerészben Németor­szághoz tartozó Bodeni-tó déli csücskénél, Bienne, Neuchátel, Yver­don, Zug, Genf, Lausanne... A teremtő mindennel megáldotta Svájcot, ezt a negyvenegyezer négy­zetkilométernyi országot. Európa szívét. A svájciak azt mondják, hogy Svájc maga Európa kicsiben. A tör­zsi és nyelvi körzetek egyszerre in­dokolatlanul átlépik a völgyek ha­tárát. Berntől Murten csak kőhaji­­tósnyira van, a táj teljesen egyfor­ma, enyhén hullámos dombvidék, s ebben az egységes természetben - láthatatlan falon lépünk át. Pár­perces autóút - s már franciául be­szélnek a „bennszülöttek", pár lépés vissza az úton - s ismét német szót hallunk. Murtent ezért hivják Morál­nak is, mint ahogy Genf Génévé is és Neuenburg Neuchátel... Mert Svájc, bár lakosságának zö­me német, soknyelvű, soknemzetisé­gű ország. De ez itt senkit sem za­var. Lakói ismerik, beszélik egymás nyelvét, s egyébként is megértik egymást, hagyományosan... Az öt és fél millió svájci 72 %-a német, 20 %o-a francia, 6 %-a olasz és 1 %-a az őslakó rétoromán (ladih). S mind a négy nyelv hivatalos állam­nyelv. Mindegyik népcsoportnak saját rádióadó hálózata s a rétoromán ki­vételével rendszeres tv-adása van. Egyik sem félti a másiktól sajátos nemzeti kultúráját, nyelvét, szoká­sait, életmódját, viseletét. Egyik sem próbálja valamiben is elnyomni, be­olvasztani a másikat. A völgy Svájcban az élettér, a történelem, a legenda, a kultúra bölcsője és mindennek a kezdete ... Álljon itt a bizonyíték. Éppen a Szent Gotthárd-i útvonalon — az Itá­liába vezető alpesi hágók feletti el­lenőrzés miatt -, az ország szivében levő három ún. őskanton, Schwytz, Úri és Unterwalden parasztjai kö­tötték meg 1291-ben az „örök szö­vetséget". A német császárok ural­mi törekvései ellen védekezve nem a három őskanton, hanem „Úri völgy férfiai, Schwytz völgy közös­sége és az alsó völgy, Unterwalden községei" Írták alá a szövetségi le­velet, a Bundesbrief-et. Megfogad­ták, hogy egymás oldalán fognak állni „a völgyeken belül és kí­vül", hogy nem fogadnak el és nem ismernek el völgyeikben bírái, akt jutalom fejében vagy pénzért akar­ná megszerezni ezt a hivatalt s aki nem az említett völgyek lakója ... A svájci szövetség alapító okmánya, Svájc függetlenségének dokumentu­ma, csak egyetlen területi egységet ismer, s ez: a völgy... nemcsak LH3U

Next

/
Thumbnails
Contents