A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-12 / 19. szám

1937-ben o Szína forrás fölött megnyitották a Zöld Bika elneve­zést viselő erdei termál fürdőt. és milyen a mai Trencsénteplfc? Három központbál - Szína, Vlóra, Orava - és 19 fürdő-otthonból áW. Összesen 1150 ággyal rendelkezik. Harminc évvel ezelőtt a fürdőágyak száma megközelítette a 4000-et. Ez a szám csaknem az egynegyedére csökkent, ugyanis néhány épület el­öregedett. Néhány hónappal ezelőtt a tepll­­ci parkokban geológusok dolgoztak. Az eredmény: új, bővizű források. A fejlesztési terv szerint Trencsén­­teplic a közeljövőben csöndes, kel­lemes és modern fürdővárossá válik. A gyógyfürdő központját egészség­­ügyi Intézmények képezik majd, amelyeket a források környékére építenek. A fürdőberendezéshez több gyógykezelő-otthon és mintegy 3000 ágyas szanatórium kapcsolódik. Ezenkívül a városban néhány szálló is épül azok számára, akik nem gyógyulni, csupán pihenni akarnak. Ezenkívül: mozik, szórakozóhelyek, klubok, Játékszobák, egy színház stb. Aki néhány év múlva érkezik Trenasénteplicre, valószínűleg rá sem ismer a városéra. (Job) Aki a virágot szereti. m m Hát lehet nem szeretni? Szeretni kell mindazt, ami szép, szemet gyö­nyörködtet. Rózsák, szegtük, tulipánok, orchi­deák, hortenziák. Fehér, piros, tarka csodák. Virágok. Még a legegyszerűbb mezei virág is szép, a virágba borult gyümölcsfa, hát még azok a vi­rágok, amelyeket Európa nyolc országa küldött el a virágkiállításra. Mert virágkiállítás volt nálunk, nem is akármilyen. Az első szlovákiai virágkiállítást a Téli Stadionban rendezték meg, hazai kertészetünk remekeivel és a kül­földi cégek meseszép virágcsodáival. Ott, ahol a téli idényben a légkorongozás lelkes szur­kolói gyönyörködtek a fekete korong bűvészei­nek varázslatában, ezóttal néma csodálattal szemlélődtek a látogatók. Volt mit megcsodál­niuk. Mint valami mesebeli tündérpalota, olyan­ná varázsolódott a sok szép virágtól a Téli Sta­dion. A hófehértől a legsötétebb színárnyala­tokig tarkállottak a virágok, Ízléses elrende­zésben, művészi összhangban. Skákala mérnö­kék ügyes elgondolással valósították meg a kl­álütás tervét. Szerényen hárították el a dicsé­reteket: —■ Nem a mi érdemünk, a virágoké. A virágok beszéltek a maguk nyelvén. Hoz­zánk szóltak: — Szeressetek bennünket, mert aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Szeretjük a virágokat, szerettük azelőtt is. Virágot ajándékozunk a legkedvesebbjeinknek, a gyermek a szülőnek, a vőlegény a mátkájá­nak, a férj asszonyának. Hálánkat rójuk le a virággal. Szép ajándék a virág, kedves dísz­tárgy a szobánkban, üdítő látvány a vázában, cserépben, virágzó kertben. Ezért szeretjük a virágokat, hozzátartozik kultóránkhoz. Már nőm különcködés, nőm passzió. Nem is volt, csak egy kissé megfeledkeztünk róla. Abla­kainkból eltűntek a muskátlik, a kiskertekből a rózsafák, szegfűk, ritkábban került a vázák­ba a virágcsokor. Pedig itt az ideje már, hogy ismét nagyobb mértékben tért hódítson nálunk Is a vlrágkultusz, a virág szeretető. (raj) M. Klement felvételei P. HAVRAN felvitelei

Next

/
Thumbnails
Contents