A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-12 / 19. szám

ELISMERÉS. — Caty Rosier csokoládé bőrű szépség új csillagként ragyog a francia filmvilág egén. {ean-Pierre Melville „Samura]“ című filmjében Alain Delon és Francois Perier társaságában játszik. A 22 éves Caty, aki már két gyermek anyja, nem kizárólag szinészi tehetségének, hanem szépségének is köszönheti sikerét.

ÖNFELÁLDOZÁS. — Az Arizona állambeli Linda Ault 21 éves diáklány a késő éjszakai órákig szórakozott egy nős katonatiszttel. Apja büntetésül elrendelte lányának, lőjje agyon kedvenc kutyáját. Linda négylábú barátját nem akarta elveszíteni — inkább öngyilkosságot követett el. Az apát azzal vádolják, ő a gyilkosság okozója.

Amikor először hallottam ezt a mondatot barátom szájából, bizonyára nem vágtam valami értelmes képet. Kissé „erősnek tűnt“ ez a dohány, mivel a falon díszelgő felirat „A dohányzás megrövidíti az életet", ellentmondott ennek. Csakhogy ezen hasznos tanács alá valaki felírta saját filozófiai fejtegetésének az eredményét is: Jobb a dohányzás, mint a gyújtogatás.

Amint kissé megnyugodtam, két alapvető dolgot prósáltam valamiképpen egyensúlyja hozni — hogyan kereshet valaki pénzt a dohányzással és miért fizet rá a foglalkozására a saját egészségével. Antonín Slessinger — az a férfi, akinek hivatása a dohányzás és mindaz, ami vele összefügg, — elmosolyodott.

„Amikor tizenhétéves diák voltam, nagyon ízlett a cigaretta, csakhogy nem igen volt rá pénzem.“

Egyszer azután az iskolájuk meglátogatta a hodoníni dohánygyárat és ekkor a fiatalember ezt gondolta magában: „Itt azután igazán jól érezhetném magam."

— Amikor 1932-ben befejeztem gimnáziumi tanulmányaimat, érettségi bizonyítványnyal a zsebemben állás után néztem. Csakhogy éppen ekkor volt a legnagyobb munkanélküliség. Számtalan kérvényemre csak egy helyről jött igenlő válasz — a ho doníui dohánygyárból.

S mit tehet az ember a sorsa ellen? így lett a fiatalemberből szakember, aki a legnagyobb szaktekintélyünk az otthoni és külföldi dohányfajták felvásárlása terén.

— Mint újonc először a nyersanyag osztályra kerültem, s három év alatt megismerkedtem az egész gyártási folyamattal. Már tudtam, hogyan készülnek a különféle cigaretta- szivar- és pipadohány fajták.

Tehát ez is csak éppen olyan foglalkozás, mint a többi csak éppen hát ez a do hányzás! Mivel Slessinger úr nemcsak felvásárolja a dohányt, hanem el is füstöli. Naponta átlagosan ötféle dohányt próbál ki, s amikor nem egészen biztos a dolgában, akkor egy-egy fajtát többszőr Is kipróbál. Ha esetleg nem tudnák kedves olvasóink, hogy hogyan is néz ki az ilyen „minta“, akkor azt is megmondjuk — papírba csavart vágott dohány. Dohányzás közben feketét kell inni vagy pedig füstölt húst enni, hogy ez semlegesítse szájában a különféle dohányok ízét. A mintákon kívül a kész gyártmányokat is ki kell próbálnia. Igazán egy szenvedélyes dohányosnak való foglalkozás. Vagy talán nem? De vajon, hogy áll az ilyen ember egészség dolgában?

— A napi kötelező dohányzáson kívül, körülbelül még harminc cigarettát szívok el

naponta. Már harminc éve dolgozom mint szakember ebben a szakmában és nem mondhatnám, hogy valamiképpen érezném a kárát. Talán már hozzászokott a szervezetem. Ezzel azonban korántsem állítom, hogy a dohányzás ártalmatlan. |

Közben csak úgy megjegyzem, hogy egy rosszul működő Diesel-motor mellett egy szippantás a levegőből annyit árt, mint 1200 orientális típusú cigaretta elszívása. Viszont nem az élvezetre gondolok, mert a hajtóanyagban nincs nikotin, annál több rákot okozó anyagot tartalmaz. Most aztán az ember már igazán nem is tudja hogy mi a károsabb: a lélegzés vagy a dohányzás... Hát ha még az ember mindkettőt csinálja... De ez már aztán igazán a dohányosok magánügye és nem azoké, akik a mindennapi kenyerüket keresik meg vele. S közben az a kérdés is felvetődött, mit is kell csinálnia az ilyen szakembernek, hogy legalább a mindennapi cigarettára valót megkeresse?

— Állandóan járok külföldre és különféle dohányfajtákat vásárolok fel. Nem mondhatnám ezeket az utakat éppen kirándulásoknak. A nyersanyagot alaposan meg kell vizsgálni és azután pedig fel kell értékelni a minőségét, állapotát és felhasználásának módozatát.

A dohány értékelésének több kritériuma van. Például: szemmel látható a levél szí ne, nagysága és struktúrája, azután a szaglást hívjuk segítségül — milyen arómája van a dohánynak. Majd az ízlelő szervet, milyen erős, illatos (milyen színű a hamuja). Azután megállapítjuk, mennyire száraz, nincs e valami betegsége a dohánylevélnek stb. Ha azután a dohányt már felvásároltam, a hazai üzemben hasonlóképpen újra értékelik.

Ha azután az ilyen szakember nem jár külföldön, akkor a hazai dohányféléket vizsgálgatja, próbálgatja. Nagyon sok érdekességet mondhatna még, de ezeket a „haditítkokat" nem árulhatja el, mivel az állam mégiscsak állam, és „az állami mo nopólium mindenekfelett!“ Mi is történne akkor, ha ezeket a titkokat megszimatolnák a hazai dohányosok és azután maguk készítenének cigarettát? Alaposan megkárosí tanák az államkasszát. De azért valamit mégiscsak megtudhatnánk. Mégpedig azt, hogy végezhetné-e ezt a munkát egy dohányos, aki nem szakember?

— Mindent meg lehet tanulni. De nehezen sajátítaná el olyan ember, aki mindig csak egyfajta cigarettát szív. Ha más fajtákat kellene értékelnie, akaratlanul is az általa szívott cigaretta ízével hasonlítaná össze azok arómáját, tehát az ítélete nem is lehetne objektív.

Hát akkor már csak tartsunk az mellett a cigaretta mellett, amelyiket megszoktuk. Most már csak az érdekelne bennünket, hogy milyen különbség is van dohány és dohány között.

— A dohánynak két fő fajtája van: az orientális (kislevelű) és a virginiai (nagylevelű), s kettő között vannak az átmeneti fajták. Az orientális dohányt a balkáni államokból, a Szovjetunióból vásároljuk, a virginiait pedig Kóreából, Indiából, Mexi hóból, de Jugoszláviából és Bulgáriából is. (Régebben Kínától vásároltuk.) Kubában vásároljuk meg a szivardohány és a pipadohány nyersanyagát. Nálunk Morvaországban és Szlovákiában virginiai dohányt termelnek és Szlovákia némely vidékén a kerti meg a szabolcsi dohányt, Kelet-Szlovákiában pedig a Havanna elnevezésű szivardo hányt is termelik. A dohányhoz azután adagolnak különféle nemesijeit anyagokat is, például cumarint, illóolajokat, melyeket casslngnak vagy flaworingnak nevezünk.

S hogy melyek a legjobb cigaretták, azt megtudtam ugyan, de nem árulhatom el ezt a titkot, mert árthatnék sok dohánygyárnak. Végeredményben mindenki azt .szívja, ami neki legjobban ízlik. (NLE)