A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-05 / 18. szám

IMBOHIMMS

és a

nemzeti ké rd és

Elindult egy folyamat, amelynek az a célja, hogy a bürokratikus irányító munkamódszert demokratikus politikai tömegmunkával váltsa fel. A véleménynyilvánítás és konfrontáció tárja fel a társadalom objektív igazságait és megoldásra váró feladatait. Kiküszöböli az adminisztratív ügyintézést, a formalitást és érvényesíti az eredményes társadalmi kezdeményezést. Egy folyamat, amelyben előtérbe kerülnek a nép politikai, erkölcsi és nemzeti érdekeinek szempontjai. Erre a folyamatra már régen vártunk, közéleti tényezők, és egyszerű emberek, megbántottak, akiket azért büntettek, mert véleményt mondtak, vagy megpróbálták számonkérni a nép ügyét irányító vezetők hibáit.

Pedig Csehszlovákia népeinek fejlődése attól függ, hogyan valósul meg és mélyül el Csehszlovákia két nemzete, a cseh és szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek egysége. Most látjuk, hogy az e téren meglevő hiányosságok befolyásolták a szlovákiai magyar dolgozók életét is, sokszor félmegoldáshoz, eltorzításhoz vezettek. Ezenkívül a magyar dolgozókban él még az alacsonyabbrendűség érzése, amit a jogfosztottság és a kitelepítés idézett elő. S ezért is féltünk véleményt nyilvánítani ilyen fontos kérdésekben.

S ha most szólunk, tesszük ezt azért, mert a CSKP KB hangsúlyozta a cseh és szlovák nemzet viszonyának intézésével párhuzamosan, hogy a kisebbségek kérdéseit is meg kell oldani. Bizonyára sok minden napvilágot lát még a jövőben, tisztázni fogják az elferdített dolgokat a szlovákiai magyarság életében. Ezekkel az elferdített dolgokkal foglalkozik a Csemadok KB állásfoglalása és javaslata a nemzetiségi kérdés megoldására és a Szlovákiai írószövetség Magyar Szekciója vezetőségének álláspontja. A Csemadok tagsága és általában a magyar dolgozók lelkesedéssel fogadták a javaslatokat és nyilvános gyűlésen támogatásukról biztosították a javaslat és állásfoglalás létrehozását. Ezzel kapcsolatban néhány gondolatot vetek fel, melyek a magyar dolgozók közt az évek folyamán felmerültek, és a magyar sajtó oldalain a Csemadok KB javaslatáról elhangzottak. Általában a javaslatot helyesnek tartom, lehetőséget nyújt a demokratizálódás feltételeinek megteremtésére a magyar kisebbség soraiban, és felveti a szlovákiai magyarság politikai, kulturális és tudományos életének legfontosabb feladatait, amelyek sürgős megvalósításra várnak. Az egész javaslat __a_magyar nemzetiségi kérdés felépítményével foglalkozik (iskolaügy, sajtó" kultúra, tudományos Intézetek, kifelejtve a természettudományokat, stb.j, leszűkítve dolgozta ki a területi átszervezéssel .összefüggő kérdéseket az I. fejezet b. pontjában. Ennek a pontnak a leszűkítése a javaslat egészének félreértését okozhatja és már okozta, amely a magyar sajtó oldalain megnyilvánult. („vegyes“ és magyar járások). Ennek az elvnek a gyakorlati megvalósítása, hogy a dél-szlovákiai magyar etnikumot felosztanák „vegyes“ és magyar járásokra, a magyarságra nem kívánatos következményekkel járna. A „vegyes" járások magyar lakosságában fokozná a meghasonulást és meggyorsítaná a mesterséges asszimilációt ezen a területen. A területi rendezésnél figyelembe kell venni a történelmileg kialakult etnikai határokat, amelyek több évszázados fejlődés eredményeként jöttek létre, lényegében egész 1945-ig. A „vegyes“ járások nagy részben az 1945—48-as évek erőszakos intézkedéseinek a következményei, amikor is az egész szlovákiai magyarságot bűnösnek mondták ki és megindult az áttelepítés és letelepítés. Ennek ellenére a magyar és a szlovák, de a többi kisebbség etnikai határa lényegében nem változott az űn. „magyarosítás“ és a szlovákiai magyarság ellen hozott diszkriminációs intézkedések után sem. Egy nemzet, kisebbség, kulturális, tudományos és társadalmi életét egy történelmileg kialakult és meghatározott területen fejti ki, éli. És ez nincs pontosan meghatározva a javaslatban, a javaslat „a levegőben lóg“, az ün. „.önigazgatás-elve“ nem mindig helyesen fejezi ki a felépítmény és a magyar kisebbség,

WJ

A Hét irodalmi melléklete 18.

3e általában a történelemben 5 területi komplex rendezésnek kérdéseit. Maga az „önigazgatás elve“, ha csak elméletileg is nézzük, lényegében közelebb áll az ausztromarxista felfogáshoz, mint a következetes marxista állásponthoz. Az önigazgatás megvalósítása nem oldja meg következetesen a felvetett kérdéseket, amely szocialista feltételek között lényegében az ausztromarxista kulturális autonómiával azonosítható. Bizonyos fokú és szintű kulturális intézményeink voltak és vannak, ahol nemcsak „magyarul értő elvtársak" dolgoztak, hanem „magyarul érző“ és magyarokkal érző funkcionáriusok működtek. Mi lett az eredménye a sok jó és őszinte törekvésnek? Alaptalan gyanúsítgatás, rágalmazás és üldözés minden jónak és őszinte gondolatnak. Ha a feltételek alapjában nem változnak meg a szlovákiai magyarság javára, akkor a kulturális intézkedések sem fognak lényegesen változni, annak ellenére, hogy az önigazgatási szervekbe nemcsak „magyarul értő“ elvtársak kerülnek be, a deformáció veszélye és a bizalmatlanság okai továbbra is fennmaradnak, ha elmulasztják a következetés területi rendezést az itt élő magyar lakosság javára. A jelenleg is működő és a központi intézményekben dolgozó magyar vezetők jó határozatai is, de a legfelsőbb szervek helyes határozatai is a végrehajtás során deformálódtak, vagy megvalósításukra egyáltalán nem került sor. Ezt a tényt a Csemadok javaslata is leszögezi: „Sajnos, az e területen jelentkező fogyatékosságokat nem tudták eltávolítani azok a pozitív határozatok sem, amelyeket az SZLKP KB hozott az utóbbi években.“ Ennek a kérdésnek, a magyar nemzeti kisebbség kérdésének számunkra pozitív megoldása csak akkor valósulhat meg, ha az ún. Dél-Szlovákia területén, ideszámítva a Zoborvidék magyar falvait is, megvalósítják a szlovákiai magyarság területi autonómiáját, amelynek létrejöttelT'a politikai, de különösen a történelmifeltételei. E területnek irányításában, hatalmi szerveiben, kulturális élete vezetésében döntő befolyásuk lehet a szlovákiai magyar dolgozóknak. Ha ez nem lenne ésszerű, akkor mire jó a föderáció és a demokratizálódás —, ha a lényeget hagyjuk ki a kérdéskomplexumból? Ez nem nacionalizmus, nem jelentené Szlovákia gazdasági egységének megbontását, mint ahogy a szlovák föderáció sem fogja jelenteni a Csehszlovák Köztársaság gazdasági egységének megbontását, hanem az igazságosabb arányok kialakulását teszi lehetővé Csehország és Szlovákia között. A dél-szlovákiai magyar etnikum területén biztosítani kellene a nem magyar dolgozók állampolgári, iskolai és kulturális jogait, ugyanúgy, mint a cseh vagy szlovák etnikum területén (pl. Ostrava, Zsolna), dolgozó magyarok számára, és a magyar etnikum területén az évszázadok folyamán kialakult szlovák nyelvszigetekből (pl. Surány és környéke) szlovák közigazgatási egységeket kell létrehozni, ha úgy tetszik „önigazgatást“ az. itt élő szlovák dolgozók részére, és nem fordítva. Önigazgatás, autonómia, nem „skolasztikái“ kérdés, a fogalmak helyes értelmezését nem lehet elbagatellizálni, a fogalmak meghatározott társadalmi realitást tükröznek vissza. A marxizmus abból a tudományos megismerésből indul ki, hogy a nemzet társadalmi képződmény, amely történelmileg a kapitalizmus fejlődésének idején bizonyos területek lakosságának összetömörítésével, közös gazdálkodás, közös nyelv és kultúra alapján kialakult, és ezért a nemzeti kérdés nem oldható iiíeg területi elhatárolás nélkül. I.enin és hívei szembefordultak a kulturális-autonómia programjával és 1917-ben elfogadták a szövetségi köztársaságon belül a területi autonómia programját és a nemzetek önrendelkezési jogát egészen az ekszakadásig (Finnország, Lengyelország). Milyen álláspontot foglalt el a CSKP I. rendes kongresszusán 1923-ban a nemzeti kérdésről? A kongresszus a „nemzetiségi kérdésről szóló tételében“ elítélte a háború utáni imperialista békeszerződések rendszerét, a nemzeti elnyomást, amelyet a cseh burzsoázia Szlovákiában és a határvidéken kifejtett. Hasonlóképpen elítélte a szlovák, német, magyar polgári pártok és szociáldemokraták politikáját, amely lehetetlenné tette a csehszlovákiai munkásság nemzetközi egységét. A kongresszus még nem jutott el a marxista nemzetiségi politika fő tételeinek helyes felfogásához, még hatott az ausztro-marxista hagyomány, mint szociáldemokrata csökevényt a CSKP balszárnya az 1924-es években a bolsevizálás idején számolta fel a pártban, Gottwald elvtárssal az élen. A jóváhagyott tételek közé beiktatták a „csehszlovák nemzetről" szóló téves megállapítást, amely tagadta a szlovák nép nemzeti sajátszerűségeit. A kongresszus határozata számos olyan részkövetelést tartalmazott, amelyek a nemzeti elnyomás különféle megnyilvánulása ellen irányultak az iskolaügy terén, az önkormányzati szervek és kulturális intézmények tevékenységében, az anyanyelv használatában és más esetekben. Ezek a részkövetelések azonban a nemzetek önrendelkezési jogának elismerése nélkül nem forradalmi, a kapitalizmus feltételei között reformista értelmet kaptak. Olyan csalóka ábrándokat keltettek, mintha a helyi önkormányzati szervek iskolaügyi és kulturális funkcióinak puszta kiterjesztése vagy „autonóm" szerv létesítése Kárpát-Ukrajnában meg tudná oldani a nemzeti kérdést. A nemzeti kérdésben elfoglalt hibás álláspont a csehszlovák állam jellegének értékelésével függött össze. A CSKP a helyes marxista nemzetiségi álláspontot az 1929. évi V. kongresszuson fogadta el. A kongresszus határozata szerint a CSKP nemzetiségi politikájának fő feladata, hogy harcoljon valamennyi nemzet dolgozóinak egységfrontjáért a burzsoázia egységes nemzetközi frontja ellen. A CSKP feladata megmagyarázni a dolgozóknak, hogy a nemzeti elnyomás a dolgozók burzsoázia általi általános osztályelnyomásának része, és ezért a nemzeteknek az önrendelkezési jogért vívott harca, az adott feltételek között szerves részévé válik a proletariátus általános harcának a burzsoa osztályuralma megdöntéséért. Az uszító kommunistaellenes propaganda akkoriban megkísérelte azt a koholmányt terjeszteni, hogy a CSKP V. kongresszusán elfogadott, a különválás jogát is magában foglaló önrendelkezési jog támadás a Csehszlovák Köztársaság függetlensége ellen, és „nemzetiségi felbomlásra" irányul. Merő ellentéte volt az igaz. Megvalósítása valamennyi nemzet tagjainak lehetőséget nyújtott volna arra, hogy szabadon döntsön sorsáról és így megteremtette volna az előfeltételeket a cseh és szlovák nemzet, valamint a nemzeti kisebbségek tagjai önkéntes s így tartós szövetségének az egyenlőség és a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartása alapján. Ilyen egységnek megalkotása nem lehetett a burzsoázia, melyet önző kizsákmányoló érdekek vezettek, hanem csupán a valamennyi nemzetiségű dolgozók közös, nemzetközi érdekeit kifejező munkásosztály kommunista élcsapatával az élen.

HAMAR KÁLMÁN