A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-05 / 18. szám
A demokratikus megújhodás esztendejét éljük. Egyik jelentős eseménye ennek, hogy a választásokat őszre halasztottak, így akarjuk elérni, hogy olyan embereket jelöljünk a nemzeti bizottsági és azt kővetően a népbírói tisztségekre, akik nem kompromltálták magukat a múltban, és a nép érdekében munkálkodnak a jövőben. A demokratizálódási folyamat egyik mozzanata az igazságszolgáltatás tökéletesítése. Hiszen ma már nyíltan beszélünk azokról a múltbeli túlkapásokról, amelyeket egyes bírák és ügyészek követtek el. Itt merül azonban fel az a gondolat is, hogy vajon ezekben az igazságtalanságokban nem volt-e szerepe azoknak a népbíráknak le, akik talán naivitásból, de mégis a szenátus elnökével együtt törtek pálcát az áldozatok felett7 No persze, ebben a cikkben mi nem ezt a kérdést akarjuk feszegetni. Arra szeretnénk csupán rámutatni, hogy gyakran a jelentéktelenebb személyek is megakadályozhatnák a a nagy földindulást. Éppen ezért a problémák csupán azt a részét szeretnénk górcső aló tenni, vajon a legideálisabb elképzelés szerint müködnek-e a szenátusok népbiró tagjai? Vajon nem kellene-e eggyel több szempontot figyelembe venni kijelölésüknél? MIT MOND A HIVATÁSOS BÍRÓ? Dr. Péter István, a lévai bíróság elnökhelyettese vezetett végig a járás és a város „Igazságházában“. Megmutatta a rideg tárgyalótermeket, ahol humoros „tyúkperek“ és súlyos bűntények vádlottjai várták és várják a bírák Ítéletét. És ahol — ha elvétve is — szintén meg-megbotlott annakidején a jő Justitia. Már éppen a poros aktatemetők érdekességei kerültek volna sorra, amikor feltettem a kérdést: — Mondja elnökhelyettes úr, meg van elégedve a népblrák közreműködésével? Péter doktor először elhúzta egy kicsit a száját. De aztán nyíltan kipakolta az igazat. — Nézze kérem — mondta elgondolkozva — ezek mind-<mlnd becsületes emberek, de polgári foglalkozású egyének. Igaz, hogy jelölésükkor a nép színe-javából választjuk ki őket, mindez azonban nem zárja ki, hogy az első tárgyalások után nem válik-e terhűkre ez a fizetés nélküli „második műszak“? Ilyesmi okozza aztán, hogy sokan bizony csupán kényszerből vesznek részt a tárgyalásokon és itt inkább kulisszák, mintsem népbírák. Ha azonban mélyebben is- érdekli ez a probléma, azt ajánlanám, inkább maguknál a népbíráknál kérdezősködjék. Sok érdekességet megtudhat gondolkodásuk felől. GYILKOSSÁG, KARAMBOL, LAVORICA __ Miért nem fogadtam volna m.eg az elnökhelyettes tanácsát? Sőt odáig mentem el, hogy egyenesen a sorsra bíztam az interjúalanyok kiválasztását. Négy pöriratot emeltem ki az utolsó négy' esztendő aktái közül, és a pörök egy-egy népbíráját igyekeztem felkeresni civil életükben. íme a négy pör és !a négy népbíró, olyan különbözők, mint maga az élet. Az első akta egy gyilkosságról mesélt. Egy lévai férfi azért fojtotta meg szerelmeskedés közben a futballtérre kicsalt vadházastársát, mert a1 szerencsétlen asszony ott akarta hagyni. 13 esztendőt kapott ezért a gyilkos s Kmety József szerepelt az egyik népbíróként. A másik két eset inkább humoros volt. Az egyikben egy paraszt nénikét tiltott pálinkafőzésért vontak felelőségre. Rendben is lett volna minden, a néne minden további nélkül belenyugodott a Junó Mária és bírótársai által kiszabott pénzbüntetésbe. Akkor azonban, amikor azt is megtudta, hogy elkobozza az állam kedvenc zsírosbödönét, olyan jajveszékelésbe fogott, hogy még a folyosóról is beszaladtak az ott várakozók. Ugyanilyen derűs volt Füry Ferencné népbíró esete is. Egy cigányszármazású legényt azért fogtak perbe, mert motorkerékpárjával nemcsak elütött egy embert, de el is iszkolt a tetthelyről. — Aztán miért futott el? — kérdezte a bíró. — Azért tekintetes bíró úr, mert meg akartam tudni, nem tűrött-e el a lábam — válaszolta a vádlott. A negyedik akta szintén bűntényről szólt. Egy falusi ember le akarta lőni egyik haragosát. És bár „csak“ nyomorékká tette, mégis 12 esztendőt mért rá a vezető bíró és a két népbíró, köztük Hornyák János. AZ ELSŐ INTERJÚ Kmety Józsefet kerestem fel először. Léva egyik legnagyobb ruhaüzletében találtam rá, üzletvezető ott. Hogy igen derék ember, mi sem bizonyltja jobban, mint hogy több tisztséget is viselt. így például cége szakszervezeti elnöke is volt már, sőt még pártelnöki funkciót is viselt. De ami még ennél is többet ér, bárkitől is kérdezősködtem felőle, mindenki jó embernek mondotta. S Íme, mégis mit mondott négy esztendei népblráskodásáról: — Nagyon örültem, amikor megválasztottak. Mindig igyekeztem is becsületesen ellátni tiszEGY „IGAZI" NÉPBIRÓ Harmadik „kliensemet“, Hornyák János bácsit a lakásán csípem el. Azért nevezem „bácsinak“, mert bizony lassan már hét „X‘'-et cipel a vállain. Nem látszik azonban rajta, ötvenévesnek sem saccolná az em>er. A lelkesedbe viszont bármelyik fiataléval is felér, ö volt az egyetlen, aki egészen tűzbe jött, amikor népbírói hivatásáról szólott. Pedig nem újonc már ezen a téren sem: 1948-tól megszakítás nélkül viseli ezt a tisztséget. Igaz, sok jogtalanság érte fiatal korában. Ezeket szeretné talán igazságossága által elfeledni ez a volt matemet. Ez a törekvés azonban igen sok galibát okozott polgári foglalkozásomban. Nagyon elfoglal az üzlet, így aztán sokszor szinte tűkön ültem, amikor reggeltől délig a tárgyalásokon kellett lennem. Képzelje csak el, milyen érzéssel figyelhettem ott, amikor nemegyszer betelefonáltak értem, hogy áru érkezett, nincs aki átvegye. így aztán bizony kimondhatom, nem vállalnám újból a népbírói tisztséget, olyannak való az, aki szabadabb ember! Második interjúalanyom csinos, fiatal lány. A Népművelési Otthonban beszélgettem el vele. üt beosztottjával a gazdasági ügyeket intézi itt. így aztán még beszélgetésünk néhány perce is munkája elhúzódását jelentette. Mária is népszerű ember egyébként, főképp a fiatalok körében. Ami azért is terJ mészetes, mert több funkciót viselt már és visel ma is a CSISZ- ben. Népbírói tisztségéről mindennek ellenére azonban Marika is ekként nyilatkozott: — Meglepődtem, amikor négy évvel ezelőtt népbirónak jelöltek. És bizony nagyon drukkoltam, amikor mint legfiatalabb népbíró először felöltöttem a bírói talárt. Még ma is tart ez a szorongás, bár szerencsémre a négy esztendő alatt csupán kisebb ügyekben kellett asszisztálnom. Többet azonban még így sem vállalnám a népbírói posztot. Annyira megsokszorozódott a munkám, hogy órákat kell túlóráznom olyankor, ha tárgyalásaim vannak. Aztán meg az sem nagyon tetszik, hogy az iskolázással is sok felesleges időt vesztek. Néha ugyanis órákig kell várnunk az oktatóbíróra, ha pedig megérkezik, egy-két óra alatt végez az anyaggal! JUNÓ MÁRIÁNÁL gyarországi vöröskatona és régi kommunista. János bácsi is azt tartja azonban, hogy crakis olyan ember vállalja el a népbíróí tisztséget, .aki — idővel is bírja. Pedig Hornyák János véleménye igazán mérvadó, hiszen olyan kiváló népbíró ő, aki bírói tevékenységéért már miniszteri kitüntetést is kapott! Negyedik népbirám, Füry Ferencné, két kis gyermek anyja. Mint minden menyecske, ő a legszókimondóbb. — Ügy is mint háziasszonynak és úgy is mint két kis gyermek anyjának nincs elég időm, hogy tárgyalásokra járjak — mondotta éppen mosogatás közben. — Azonkívül azzal sem értek egyet, hogy minden hozzáértés nélkül üljenek oda a népbírói székbe. Én például még a bíróság épületében sem jártam addig, amíg meg nem tudtam, hogy bírónak jelöltek. Azután sem tanulhattam sokat, mert hát mit sem ér az a havi néhány órai oktatás, amelyet kapunk. Az sem tetszett soha, hogy néha órákig várakozni kellett, amíg megkezdhettük a tárgyalást. Vannak olyan népblrák ugyanis, akik még csak nem is értesítik a bíróságot, hogy nem jöhetnek el s ilyenkor tűvé kell tenni egy-egy helyettesért a várost. Az hát a véleményem, hogy csakis olyan ember vállalja ezt a tisztséget, akinek szabad ideje is van, konyít is egy kicsit a paragrafusokhoz és érdekli is e vállalt funkció! Ml HÁT AZ IGAZSÁG? Nos hát anélkül, hogy bele akarnánk ütni a népbiró! választások eddigi rendjébe az orrunkat, bátran kimondhatjuk: ne csak a becsületességet, ne csak a megbízhatóságot keressük a bírójelöltekben, hanem hogy szabad idejük is legyen. Aztán meg egy kissé több oktatás is elkellene ám ezen a nem mindennapi posz ton! NEUMANN JANOS
