A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-05 / 18. szám

az litt élő im unka erők számára új munkalehetőségeket kellene teremteni, főleg a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar és további, kisegítő ipar létesítésével. így elérnénk, hogy ez a vidék gazdaságos feltételek mellett készárut termelne és részesedne a készárutermeléssel és -értékesítéssel járó anyagi javakban. Ugyanakkor növekedne a helyi foglalkoztatottság, az egy személyre eső kereset, s csökkenne, vagy meg is szűnne a más területekre váló munkaerővándorlás, összes gazdasági és szociológiai hátrányaival együtt. Természetesen mindennek a megvalósításához befektetésekre is szükség van; e befektetések hatékonyságát a mezőgazdasági termékek jelenlegi értéke és ára közti eltérések miatt nehéz volna pontosan kimutatni. A mezőgazdasági termékek tényleges értéke és felvásárlási ára közti nagy különbségek ugyanis art a látszatot keltik, mintha mezőgazdaságunk csaknem ráfizetéssel dolgozna, a mezőgazdaságunk termékeit feldolgozó ipar pedig magas nyereséggel. Ha a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára a termékek értékéhez igazodna, Dél- Szlovákia mezőgazdasági üzemei elég eszközzel rendelkeznének ahhoz, hogy az á Horni költségvetés megterhelése nélkül még hatékonyabban tudjanak termelni. Az árrendezést meg lehetne oldani anélkül, hogy az a fogyasztói árak rovására menne, mivel itt nem tényleges értéknövekedésről, hanem az érték és az ár közti eltolódás megszüntetéséről van szó.

PAPP: Sűrítsük a problémákat. Néretem szerint a túlnyomórészt magyarlakta dél-szlovákiai területről kell beszélnünk, s nem a csehszlovákiai magyarokról általában. A beruházásokhoz pénz kell. Járási méretben nem nehéz megá i lapítani!, milyen nagy részét képezi a járás költségvetése az egész álfám költségvetésének; ha azonban egy-egy járást fölosztanánk magyarlakta és szlováklakta részre, ezt az arányt már nehéz lenne megállapítani. Be kel'l bizonyítanunk, hogy többet adunk az állam pénztárába, mint amennyit belőle kapunk. Ezáital a vegyes lakosú járásokban élő szlovákok is nyernének.

MIHÁLY: A magyarlakta területeken sakkal alacsonyabbak az átlagbérek, mint az ország többi részében. Ami a társadalmi alapot illeti, ugyancsak hasonló a helyzet: az ingyenes gyógykezelésben valló részesedés például a magyarlakta területeken a legrosszabb — sokkal kevesebb a kórházi ágyak száma, sokkafl több lakos jut egy-egy orvosra. Iskoloügyünk is silányon néz ki. Ha az összjövedelemből továbbra is csak annyit 'követelnénk, amennyit az óüamnok adunk, továbbra is 'lemaradnánk. A gazdaságilag elmaradott területekbe Nyugaton is több pénzt fektetnek be, mint azokba, amelyek magasabb gazdasági szinten állnak. De nem elég csupán Dél-Szlováikiáról beszélnünk; legalább hozzávetőleg azt is fel kell mérnünk, hogyan részesednek a Dél- Szlovákián kívül dolgozó magyarok az állam költségvetésében.

TÓTH: Az az igény, hogy csők annyit követeljünk, amennyit adunk, semmiképp sem fogadható el. Sajnos, közgazdasági helyzetünket az adott keretek közt felmérni tisztára lehetetlen, mivel itt nem területi problémáról van szó, hanem az itt élő magyarság közgazdasági helyzetéről.

CSÉFALVAY: Egy egész sereg vállalatról tudok, amelyek igazgatósága szlovák vidéken székel. De egy-egy üzem munkássága is vegyes nemzetiségű.

TÓTH: A felmérés 'lehetetlen, mégis el kellene végezni. A lévai járásban például, amelyet elég jól ismerek, tudom, hogy meg lehetne

vonni a beruházások határát, s hogy ez a határ a két nemzetiség határával lenne azonos. Biztosítani kell, hogy a dél-szlovákiai magyarság egyáltalán felmérhető legyen, továbbá, hogy nemzetiségünk szempontjából megalkothassunk egy közgazdasági! modellt, s hogy ezt a modellt az illetékes szlovák szervek elfogadják. Ennek a modellnek ki kell elégítenie a foglalkoztatással és a be ruházó sokkol kapcsolatos igényéket.

SZABÓ; Ne ringassuk magunkat illúziókba a dél-szlovákiai magyarság területi megoszlását, járásonkénti százalékarányát 'illetően. Nekünk csak egyetlen érvünk lehet: hol térül meg hamarabb a befektetett korona? A nemzetiségi kérdést így kell redukálnunk: igyekszünk az itt élő magyarságot a lehető legkisebb veszteséggel megőrizni magyarnak. Dél-Szlovákia mezőgazdasága modernizálódott, ennek következtében a munkaerők egy része fölszabadult, elment hazulról. A fejlődésnek ezen a szakaszán már túl vagyunk, s most kezdődnék a beruházások. Igen óm, de az új 'ipari létesítményekbe nem az elvándorolt magyarok jönnek vissza — az iparosítás tehát tovább keveri a lakosságot. Hogy mi lenne a megoldás? Szerintem nemzetiség helyett területről kellene 'beszélnünk: túlnyomórészt magyarlakta járások kialakítására kell törekednünk. A vcerületi fölosztás melett tizennyolchúsz dél-szlovákiai járást kellene létrehoznunk, amelyből tíz-tizenkettő túlnyomórészt magyar lenne, a többi pedig vegyes nemzetiségű.

CSÉFALVAY: A magyarság megmaradásának szempontjából nézve nem is baj, hogy nem iparosítottak eddig. Az iparosítást csakis az iskolahálózat egyidejű fejlesztésével tudjuk elképzelni. Egyéb, nem ipari vonatkozásokban is hasonló a helyzet. Ha a dunaszerdahelyi kórház mellett egészségügyi Iskolát lis nyitottak volna, a járás és környéke ma el lenne látva magyar ápolónőkkel; mivel azonban ilyen iskola Szerdahelyen nem nyílt, a kórházba Trencsénből küldtek ápolónőket, elsősorban persze olyanokat, akiket odahaza nem tudtok fölhasználni.

V|DA: Pedig a nemzetiségi probléma a szerdahelyi járásban tűnik föl a legkevésbé. A mi üzemünk, a nagymegyeri Ravako szinte teljesen magyar üzem - ötszáz alkalmazottja közt nem tudom, akad-e tíz szlovák. Mivel azonban három évig dolgoztam a szerdahelyi statisztikai hivatalban, tapasztalatból tudom, hogy a gazdasági helyzet fölmérése nemzetiségi szempontból milyen nehézségekbe ütközik. Nézetem szerint Iparosításra és a szakiskola-hálózat egyidejű fejlesztésére kell törekednünk.

HARNA: Én első számú feladatnak most a magyar járások megalakítását tartom. Ez politikai feladat. Nagy beruházásokat nem várhatunk, csőik olyanokat, amelyek költsége hamar megtérül. A szlovákiai akcióprogram közgazdasági • fejezetében mindenekelőtt a mezőgazdasági termelési árok rendezését kell követelnünk. Követelnünk kell továbbá, hogy a forgalmi adót a központok ne szippantsák föl a magyarlakta területekről. Egyelőre nincsenek semmiféle mutatóink az életszínvonalat illetően. Hajlandó vagyok részt vállalni a felmérés megszervezésében, s ismerőseim közül statisztikusokat és matematikusokat is hajlandó vagyok beszervezni ebbe a munkába.

(KOVÁCS: Az árak rendezésénél a világpiaci árokból kell kiindulni.)

CSIZMAR: Amennyiben egyelőre még nem tudjuk, milyen lesz az ország közigazgatási térképe, vegyük alapul a zömmel magyar járások létesítésére Irányuló javaslatot. Tudatosítanunk kell, hogy a mezőgazdaság nemcsak a nemzetiségi sajátságokat konzerválja, hanem az életformát is általában. Ilyen megfontolás után tegyük föl hát a kérdést: mezőgazdasági, vagy ipari vonalon haladjunk-e tovább? Nézetem szerint a leginkább testhez szabott üzemeket keil választanunk, hogy a dolgozók lehetőleg ne kényszerüljenek rá az utazgatásra. A legfontosabb kérdések egyikének az iskolák, a műveltség kérdését tartom. Ha Smrkavsky a kezdeményezést a nemzetiségektől várja, kezdeményezzünk olyat, amit évek múltán nem kell majd megbánnunk.

TÓTH: Hogy a magyar járásokat prezentálhassa is valaki, összpontosító szervezeti formára von szükség. Számadatok híján lehetetlen megoldani konkrét problémákat.

MACS: A nehézségek ne bénítsanak meg bennünket. Valamit valahogy el kell kezdenünk.

MAJOR ÁGOSTON: Ha az államszervezetet illetően több lehetőség tárulkozik elénk, föl kellene készülnünk valamennyi 'lehetőségre. El kellene gondolkodnunk azon, mit csinálunk, ha nem lesznek, és mit, ha lesznek magyar járások. Legyen a járások nagysága 'bármilyen, s legyen a lakosságuk akármilyen nemzetiségű, egy bizonyos: a járások gazdasági egységek lesznek. A CSEMADOK beadványából is azt kell kiragadnunk, ami nem vitás, amire már most tudunk építeni.

(TAKACS: Jó lenne, ha mai értekezletünkről valamely szlovák lapban is közöltetnénk hírt, hadd lássák a szlovákok, hogy nemcsak politikai vonalon mozgolódunk.)

PAPP: (Noha a szlovák sajtóban megjelenő cikkek nemegyszer elkeserítik az embert, mégis azt mondom, a célt lássuk magunk előtt, ne a módszereket.) v Közgazdasági szempontból aligha tehetünk okosabb, bat, mint azt, hogy támogatjuk a szlovák elképzelést, hogy segítünk tolni a szlovák közgazdaság kocsiját.

TÓTH: S hal a biztosíték rá, hogy ha a kocsi befut, nem rúgnak le róla?

PAPP: Egyelőre talán korai lenne azon vitatkoznunk, milyen lesz majd a haszonrészesedés: előbb azt kell megvitatnunk, melyik a legrövidebb út a haszon felé. A mi bizottságunknak elsősorban meg kell ismernie a másik fél elképzeléseit. A szociológusokkal is össze kell ülnünk. Ha piaci árainkat sikerül világszintre emelnünk, s így fölzárkózunk a cseh ipari területek mellé, nem lesz túl igénytelen az a követelés, hogy köpjük vissza azt, amit adtunk.

HARNA: Az első lépés tehát: megalakítani a bizottságot.

SARKOZY: A bizottság vegye föl a kapcsolatot minél több szakemberrel.

MIHÁLY: Tegyen a CSEMADOK javaslatot a Csehszlovákiai magyar közgazdászok szervezetének megalakítására. Kellő jogkör nélkül persze az ilyen szervezet nem képes érdemleges munkát végezni. Egyelőre a CSEMADOK KB mellett működhetnének a magyar közgazdászok.

HARNA: öt-hat ember az egész közgazdasági problematikát nem képes átfogni. En négy éve dolgozom egy szűk szakterületen, mégis inasnak érzem magam a szakmában.

CSIZMAR: Részleges közgazdasági munkára magyar vonóion nem számíthatunk.

CSÉFALVAY: Mi a kukorica árával bíbelődünk már két éve.

HARNA: A csehek és a szlovákok sarakba szorítanának minket, ha nem készülnénk föl alaposan.

TÓTH: Valamiféle külön kutatóintézet intézményes mega!apozottság nélkül csak kórunkra lenne.

MACS: Ne legyünk annyira borúlátók; ha mindenre nem leszünk is képesek, valami látszata azért csak lesz a munkánknak, még Jva intézményes keret nélkül végezzük is azt.

Prandl Sándor jelvételit

Nem beszélve arról, hogy a kerete, később is megadhatják. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara is előbb alakult meg, csak aztán hagyták jóvá.

A sok szöglettel ékes, ellentétes véleményekben bővelkedő kerékasztal mégiscsak megrázkódott, s terítékén két eredmény született egyszerre: egy öttagú bizottság - egyelőre a CSEMADOK KB mellett s egy szövegjavaslat a szlovákiai akcióprogram közgazdasági fejezetének a kiegészítésére. Hogy a pársoros szövegrészből kézzelfogható valóság váljék, arra a szűk körű bizottság okos is ügyes tevékenységén kívül minden csehszlovákiai magyar közgazdász hathatós támogatására is minden itt élő magyar becsületes munkájára van szükség.

Földolgozta: MIKÓTS I. RÓBERT

«