A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-05 / 18. szám
Azok a szlovákok, akik az itt élő magyarság követeléseit vizsgálgatják, meglepetten veszik észre, hogy ezekből a követelésekből hiányoznak a közgazdasági szempontok. Nem csoda. A CSEMADOK KB mellett az utóbbi hetekben alakult már néhány szakbizottság jogászok, iskolaiigyi dolgozók, valamint nyelvészek és Irodalomtörténészek bevonásával, ám a Központi Bizottság, amely az itt élő magyarság követeléseit papírra vetette, nem találta meg az utat a hazánkban föllelhető magyar közgazdászokhoz. Ezt a hézagot kívántuk pótolni, amikor meghívtunk szerkesztőségünkbe egy tucat közgazdasági szakembert, hadd mondják el véleményüket Dél- Szlovákia és általában a csehszlovákiai magyarok gazdasági fölemelkedésével kapcsolatban. A beszélgetés résztvevői: dr. CSEFALVAY GABOR mérnök, a dunaszerdahtflyl Járási Mezőgazdasági Társulás ökonómusa, CSIZMAR LÁSZLÓ docens, a Szlovák Műszáki Főiskola Gépészeti Karának előadója, HARNA ISTVÁN mérnök, az SZNT Életszinvonalkutató Intézetének dolgozója, MIHÁLY GÉZA mérnök, a KE pozsonyi Közgazdasági Főiskola kutatóintézetének dolgozója, dr. KOVÁCS BARNABAS, a rimaszombati Közgazdasági Középiskola tanára, PAPP JÓZSEF mérnök, a danaszerdahelyi JNB pénzügyi osztályának vezetője, SARKOZY DÉNES és TAKÁCS ZOLTÁN mérnökök, a Slovnaft számítóközpontjának dolgozói, TÓTH JÁNOS mérnök, a Hydroprojekt nemzeti vállalat ökonómusa, VIDA IMRE mérnök, a nagymegyeri Ravako üzem igazgatóhelyettese, valamint három főiskolás (GADUS KLÁRI, MÉSZÁROS LÁSZLÓ, VALENT MIKLÓS) és szerkesztőségünk néhány tagja. A beszélgetésen dr. SZABÓ REZSŐ, a CSEMADOK KB vezető titkára is megjelent. A szerkesztőség nevében MACS JÓZSEF tájékoztatta a megjelenteket az értekezlet indítékairól és céljáról. Egy kérdőívet is tett a közgazdászok elé, egy esetleges közgazdasági fölmérés fő témáival, amelynek alapján el lehetne indítani a vitát. Am csakhamar kiderült, hogy a kérdőív is sántít. HARNA: A kérdőívet, ha egyáltalán szükség lesz rá, föltétlenül ki kell bővíteni; rengeteg dolgozó jár el hazulról munka után, azokat is föl kell mérni, s a fölmérésnek a megszokott gazdasági mutatókon kívül szociológiai mutatókra is ki kell terjednie: meg kell állapítanunk, hogyan hat a munkaerővóndorlás a családi életre, észre kell vennünk, hogy a háztáji munkát asszonyok és serdülő gyerekek végzik, hogy a gyereknevelésbe az apa nemigen szól bele. Ez nem munkaerőgazdálkodás, hanem fecsérlés. MIHÁLY: Javaslom, vegyük föl a kapcsolatot a Járásokon élő magyar közgazdászokkal. A CSEMADOK KB mellett alakuljon közgazdasági kutatócsoport. Olyan mutatókat kell kidolgoznunk, amelyek lehetővé tennék a közgazdasági mérlegek megállapítását. Persze ez nem azt jelenti, hogy merőben új módszereket kell alkalmaznunk; nyugodtan fölhasználhatjuk a másutt már bevált módszereket. Létre kell hoznunk valamiféle közgazdasági szervet, amely együttműködne az SZNT megfelelő szervével. Meg kell állapítanunk, hol van szükség új üzemekre. Mivel a csehszlovákiai magyarok 40 %-a mezőgazdaságban dolgozik, mezőgazdasági szakembereket is be kell vonnunk a munkánkba. A mezőgazdaságban nagy hátrányt jelent a jelenlegi árrendszer, összejövetelünk fő célja szerintem: elindítani a kutatást és kidolgozni a felmérés algoritmusát - meg kell állapítanunk, mit mérjünk fel, hogyan mérjük fel és kivel mérjük fel. Elképzelésre és emberekre von tehát szükség. Papp: Közgazdasági problémát nemzetiségi szempontból megoldani nagyon nehéz. Kutatásunkat talán erre a kérdésre kellene alapoznunk: Hogyan Illeszkedhetünk be az egész állam közgazdaságába? A birtokunkban lévő statisztikai mutatószámok abszolúte nem megbízhatók. Mindenekelőtt abban kellene megvalamire. Most, azt hiszem, elsősorban azon kellene elgondolkodnunk, hogyan lehetne ezt a nemzetiségi közgazdasági szervet institucionálni. SZABÓ: A Nemzetgyűlés új elnöke fölszólította a nemzetiségek képviselőit, terjesszék elő javaslataikat. Egyelőre még nagyon homályos a helyzet, hisz még azt se tudjuk, lesznek-e kerületek. Ha a kerületeket megszüntetnék, abban az esetben a maiaknál jóval nagyabb járásokkal kell számolnunk; ha viszont a kerületek továbbra is érvényben maradnak, úgy arra kell törekednünk, hogy minél több járás jöjjön létre túlnyomórészt magyar lakossággal. A CSEMADOK KB mellett mindeddig nem sikerült létrehoznunk egy közgazdászokból álló szakbizottságot, pedig közgazdasági jellegű javaslatainkat a legsürgősebben meg kell szövegeznünk. CSÉFALVAY: Tulajdonképpen nem magyar közgazdasági problémákról egyeznünk, hogy a szlovák és cseh közgazdászok tanácskozásain kik képviseljék az itt élő magyarságot. Mivel egyelőre nincs áttekintésünk, a munkát járásonként kellene elindítanunk. Én például csak a dunaszerdahelyl járás viszonyait ismerem tüzetesebben: ebből a járásból 8900 ember Jár ki munka után. Csehszlovákia magyarlakta területein eddig inkább csak fogyasztó jellegű intézmények létesültek (kórházak, iskolák stb.) — ez humánusnak humánus politika ugyan, de a járás gazdálkodása szempontjából nem kifizetődő. Prágában Ilyen érveléssel Is találkoztam: „Mit akartok, fölépítettük nektek a megyeri tejüzemet, s azt sem vagytok képesek rentábilissá tenni I" Nézetem szerint a megyeri nagyhizlalda mellett húsföidölgozó üzemet kellett volna létesíteni, hisz ahogy mondani szokás, a jó mezőgazdász egyben jó szakács is. Ma már nem elég hangoztatni, hogy föderációt akarunk, ma azon ' kell gondolkodnunk, hogyan akarjuk a föderációt. Szaldóval kapcsolódni a szlovák közgazdasághoz mi is tudnánk, ehelyett azonban szerves részévé kellene válnunk a szlovák és a csehszlovák közgazdaság vérkeringésének. TÓTH: Tanúi lehettünk- az Itt élő magyarság d eg rád á dójának, elsősorban gazdasági vonalon. Szociális és gazdasági felmérésre van szükség. Az előttünk fekvő kérdőívből hiányzik a leglényegesebb: onnatk a megállapítása, hogy a regionális közgazdaság hányad részét teszi ki az egész állami közgazdaságnak. A szükséges mutatószámokat lehetetlen megszereznünk. (A mezőgazdaságban talán lehetséges, de az iparban, a kereskedelemben, a szolgáltatások terén és a közlekedésben nem.) Azt a szervet, amely magyar vonalon valamit végezni tudna, mindenképpen institucionálni kell. A CSEMADOK mint kulturális szervezet nem képes ellátni ezt a feladatot. Főiskolásokra sem bízhatjuk ezt a munkát; itt csakis fizetett, insti>tucionált apparátussal megyünk van itt szó, hanem egy bizonyos terület közgazdasági problémáiról. A szerdahelyi járás produktív dolgozóinok 10 %-a kijár. Sokszor halljuk: járásunk mezőgazdasági dolgozóinak egy főre eső jövedelme a legmagasabb az egész országban. Ez igaz is, csakhogy ugyanakkor m u nk a erőink kihasználatlansága folytán a családok ellátottsága szempontjából az országban a dunaszerdahelyi járás áll az utolsó helyen. Másutt a mezőgazdaságból befolyó jövedelem csak amolyan mellékkeresetnek számít — miináilunk a legtöbb családnak ez a fő megélhetési forrása. Miért kell annyi általános üzemágat Pozsonyban összpontosítahi? Miért ne lehetne például Bősött, teszem azt, egy csórna goJóüzem? KOVÁCS: Csatlakozom ahhoz a javaslathoz, hogy a csehszlovákiai magyar közgazdászok tevékenységét intézményesen tegyék lehetővé. Az elvégzendő felmérés nem érheti be a pillanatnyi tények megállapításával — az 1945 óta eltelt egész Időszakra ki kell terjednie. Fel kell mérni az itt élő magyarság gazdasági lemaradásának okát és nagyságát. A felmérésnek foglalkoznia kell a beruházásokkal, a munkaintenzitás hiányával, a fiatalok elvándorlásával. Közép- és főiskolát végzett szakemberekre van szükségünk. A megalakítandó közgazdasági bizottságban ne csak közgazdászok legyenek, hanem mezőgazdászok, geológusok és egyéb szakemberek is, aklik meg tudnák mondani, hol milyen beruházásokra van lehetőség. SARKOZY: Hatékony gazdálkodás csak integrációs alapon lehetséges. A gazdaságilag fejlett országokban az Integráció már túllépte az országos vagy nemzeti jelleget, és egyre nagyobb nemzetközi munkamegosztásra törekszik. De a munkamegosztásnak szőkébb körben is szükségét látjuk. A helyes munkamegosztás alapfelvétele az igazságosság a termelésben és az eredmények elosztásában egyaránt. Dél-Szlovákia mezőgazdaságának fejlesztésén kívül hét
