A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-28 / 17. szám
Magyar Lap- és Könyvkiadó — ^ Csehszlovákiai Magyar Könyvhét! A napokban Dobos László, a Tátrán Magyar Üzemének főszerkesztője sajtóértekezletet tartott. Arról tájékoztatta a magyar lapok szerkesztőit, hogy szlovákiai méretben ászervezlk a kiadói tevékenységet. Trösztöket hoznak létre. A kiadói munka új alapokra helyezése maga után vonja a Magyar Üzem helyzetének józan felmérését is. A szlovákiai Kiadói Főigazgatóság véleménye, hogy 1969. január 1-től önállósulnia kell a Magyar Üzemnek! A Tátrán n. v. igazgatója, Ferencík elvtárs szerint viszont nem fontos év végéig várni az önállósulással, semmi akadálya sincs, hogy idén május 1-től megkezdje munkáját az önálló Magyar Lap- és Könyvkiadó. Ismeretes, hogy a Magyar Üzem 1 millió korona nyereséggel zárta az 1967-es évet! Dobos László azt is közölte a sajtóértekezlet résztvevőivel, hogy az írószövetség magyar szekciójának a vezetői azonnal felkeresik az illetékeseket és május elsejével kérik a kiadó önállósítását. A sajtóértekezleten mindjárt felvetődött a kérdés, milyen legyen a kiadó arculata? Véleményünk szerint minden magyar kiadványt — beleértve a szakirodalmat is — ez a kiadó adjon ki. Persze, probléma lesz a kiadó elhelyezése, a kiválással együttjáró vagyoni rendezés, megfelelő nyomda keresése, saját könyvesboltok létesítése stb., mégis örömmel és lelkesedéssel üdvözölhetjük a Magyar Üzem vezetőinek kezdeményezését, az 1968. május 1-ével induló Magyar Lap- és Könyvkiadót! A sajtóértekezlet másik nagyon fontos napirendi pontja a Csehszlovákia Magyar Könyvhéttel kapcsolatos teendők megvitatása volt. Erre a mindmáig egyedülálló, nagyszabású kulturális eseményre május 8—12 között kerül sor. A Tátrán Magyar Üzeme, az írószövetség magyar szekciója, a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Slovenská kniha szervezi. Az előkészítő munkáról Cselényi László nyújtott áttekintést. Elmondotta, hogy a Csehszlovákiai Magyar Könyvhetet minden járási székhelyen és minden magyar középiskolában megrendezik. A terem biztosítását és a közönség részvételét a CSEMADOK vállalja, az írószövetség magyar szekciója pedig minden járási székhelyre 3 írót küld, akik könyveiket dedikálják majd. A sátoroknál a csehszlovákiai magyar írók könyveiből tetszés szerint válogathatnak és vásárolhatnak az érdeklődők. A sajtóértekezleten a Slovenská kniha is ígéretet tett, hogy 500 helyen készíti elő a csehszlovákiai magyar könyvhét sikeres lefolyását. Az írók a következőképpen jelennek meg a járási székhelyeken: Nyitrán Egri Viktor, Bérezi István és Lovicsek Béla; Dunaszerdahelyen Szabó Béla, Ozsvald Árpád és Batta György; Rozsnyón Rácz Olivér, Gyurcsó István és Lackóné Kiss Ibolya; Kassán Monoszlóy Dezső, Turczel Lajos és Gyüre Lajos; Rimaszombatban Dobos László, Petrik József és L. Gály Olga; Galántán Csanda Sándor, Dénes György és Nagy Irén; Komáromban Ordódy Katalin, Zs. Nagy Lajos és Tőzsér Árpád; Losoncon Veres János, Simkó Tibor és Szőke József; Léván Csontos Vilmos, Mécs József és Gál Sándor; Érsekújvárott Pelrőci Bálint, Farkas Jenő és Tóth Elemér; Királyhelmecen Duba Gyula, Cselényi László és Török Elemér; Pozsonyban Dávid Teréz, Bábi Tibor és Kulcsár Tibor. A járási székhelyeken dedikáló írók egy-egy irodalmi esten is résztvesznek és a hallgatósággal elbeszélgetnek a csehszlovákiai magyar irodalom jelenéről, jövőjéről, a legaktuálisabb kérdésekről... Mivel a felszabadulás után első ízben kerül sor ilyen rendkívül jelentős és nagyszabású eseményre, feltételezhető, hogy a CSEMADOK járási bizottsága, a járási Művelődési Otthon és a járás területén ténykedő magyar pedagógusok minden tőlük telhetőt megtesznek a Csehszlovákiai Magyar Könyvhét sikeréért! Ennek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy már a könyvhetet megelőző napokon Is beszéljenek az iskolákban és a nagyobb falvakban — a járás minden falujában! — a Csehszlovákiai Magyar Könyvhét jelentőségéről. Akinek szívügye a csehszlovákiai magyar kultúra, az irodalom, az saját személyes ügyévé teszi a Csehszlovákiai Magyar Könyvhét sikerét! MÁCS JÓZSEF 19. — Igen. Az ifjú fogta a csáklyát, a sorompóból kihúzott két, fiatal fenyőhajtással összekötözött fatörzset, és gyorsan átevezett. — Mint szeretett, régen várt testvér! — gondolta az Ifjú, mikor a leánynak nyújtotta mind a két kezét és rásegítette a tutajra. A leány erősen fogta az Ifjú kezét, mélyen a szemébe nézett, de nem szólt semmit. — A keresztgerendára kell ülnöd, nem állhatsz, mert nagyon himbálódzik evezés közben. A leány ült, az ifjú evezett. — Nem hittem volna, hogy ilyen jó barát vagy! — szóit az ifjú, mikor partot értek. — Barát! — mondta a leány, s gyöngéd, hálás tekintetet vetett rá: az ifjú olyan jól eltalálta, hogy mi az igazi neve annak az érzésnek, amely ide hozta és amelyért annyi kétséget és fájdalmat szenvedett el. A nap lenyugvóban volt. Az ifjú meg a leány halk beszélgetés közben érkezett vissza a partra. Mintha álomból ébredtek volna — zavartan néztek egymásra. A folyó üres, a part is üres — a visszatérésre egyik sem gondolt. — Mit csinálunk most? — kérdezte tekintetük. — Erről a partról néni juthatsz haza, azt tudom — szólt végül az ifjú. — Nem. Nem tudom megjárni az egész Kis- Kohiszevát, hogy a hídon menjek keresztül; és hazamenet a borjakat is magammal kellene vinnem. — Nincs itt valahol csónak? — Nincs. Az erdő tanácstalanul nézett rájuk. A napraforgók a túlsó parton gondolataikba mélyedtek. Én olyan szívesen segítenék rajtatok! — szólt a folyó. Az ifjú szemében merész láng lobogott fel. — Tudsz úszni? — kiáltott fel a leányhoz fordulva. — Úszni? — kérdezte meglepetten a leány. De azután a szeme felderült és ragyogni kezdett: — Igen, igen! Tudok. — És mersz-e úszni velem? Én majd átviszem a ruhádat — folytatta az ifjú. A leányt megreszkettette az ajánlat merészsége és kábító titokzatossága. — Merek, teveled — mondta, és hosszan egymás szemébe néztek. — Vetkőzz le itt! — szólt az ifjú. —- Göngyölj be mindent a blúzodba és kösd az ujjait csomóba. Én ott alább vetkőzöm le. Így most már rendben lesz minden! Az ifjú gyors léptekkel tovább sietett. A leány elpirult és zavartan nézett körül, mintha olyat ígért volna, amit nem teljesíthet. Tanácstalanul pillantott az ifjúra, aki a parton ült és háttal fordulva fürgén hányta le magáról a ruhát. — Milyen gyerekes Is vagyok! — kiáltott fel magában a leány, s gyorsan a partra lépett, leült és sietve vetkőzni kezdett. A víz megcsobbant — az ifjú a zsurlók közt gázolt. A csizmáját, lehajtva a szárát, a nyakába vette s még az egyik csizmaszíjjal is odaerősítette. Ruháját a csizmára tette s azt is a nyakához erősítette az álla alatt összekapcsolt másik csizmaszíjja). —• Én már készen vagyok! — kiáltotta a vállán keresztül és a tekintete lefelé szállt a folyón: A leány sietve kötötte be ruháit a blúzba. Fehér testét megremegtette a szemérem és türelmetlenül, mindennel dacoló, merész bátorságának öröme. A víz megcsobbant, a fehér alak eltűnt a hullámokban, úszni kezdett felfelé, majd elrejtőzött a zsurló között. Az ifjú is úszni kezdett, arcán mosoly játszott, egész idő alatt a parton heverő ruhacsomót nézte. Azután az egyik kezével megragadta a csomagot, ővszíjával a maga ruhái fölé kötötte, s a szíjat összecsatolta álla alatt. — Semmi bajuk sem történik — nyugtatta meg a leányt — ha lassan úszom. És úszott a part felé nyugodt, biztos mozdulatokkal. A leány meg se moccant a zsurlók között, csak nézte, hogyan úszik az ifjú — Milyen csodálatos, milyen erős és bátor! — gondolta a leány. — A folyó nem akadály, a víz nem gát előtte, akaratának enged minden. Vele nem lehet félni semmitől! — Nálam van a ruhája! — gondolta az ifjú. — És én viszem át... Záloga ez a barátságunknak, amely haraggal kezdődött, amelyért szembenéztem a halállal, amelyért elszenvedtem fájdalmat és megaláztatást... Az ifjú partot ért. Leoldotta a leány ruháját és óvatosan a gyepre helyezte. Továbbúszott, letette a maga ruháját is. Folytatjuk
