A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-21 / 16. szám
A vancouveri Kéné Dabindennek is birtokában van egy gipszöntvény a sasquatch lábnyomáról A pangbocshci kolostorban talált állítólagos yeti-skalp ÚJABB FEJLEMÉNYEK A YETI REJTÉLYE KÖRÜL UATCH AMERIKÁBAN IS ÉL A HAVASI EMBER? • FARSANGI TRÉFA VAGY VALÚSÁG? • SZOVJET VÉLEMÉNY: OSTOBASÁG • SKALP VAGY JUHSZÖR? • TUDOMÁNY ÉS FANTÁZIA • ÁLTALÁNOS VÉLEMÉNY: A FILM VALÓDI Még a múlt év októberében érdekes cikk jelent meg a Tihe Province című vancouveri lapban, Kanadában. Egy film -bemutatójáról szól, amely nagy mértékben félkavarta az Egyesült Államok és Kanada tudományos közvéleményét. A filmnek ugyanis van egy harminc másodperces jelenete, amely egy hatalmas, szőrös sasquatoh-nőstényt örökít meg (antropológusok sasquatohnak nevezték el az állítólagos amerikai „havasi ember“-t). A film ősbemutatóján részt vett tudósok és újságírók véleménye megoszlik: vagy valódi a film, vagy nagyarányú szélhámosság. Roger Patterson, Yoakimi városka beli (Washington állam) 34 éves kutató, Viktória város tartományi múzeumának munkatársa így meséli el a filmrészlet forgatásának körülményeit: „Évek óta kutatok e titokzatos lényekkel foglalkozó híradások után. Végül is azok a hírek, hogy Kaliforniában ismétélten friss lábnyomokra bukkantak, megérlelte bennem az elhatározást: oda megyek. Két hónappal ezelőtt Eureka városkába utaztam, s innen mintegy száz mérföldnyire, egy elhagyatott vidéken érdekes nyomokra bukkantam. Ott-tartózkodásom utolsó nopján Bob Gimmlinnel (különben ő kitűnő nyomalvasó az apacsok törzséből) kimentem egy régi, alig használt ösvényre, ahol rengeteg hatalmas lábnyomot találtunk. Némelyik 17 hüvelyknyi (több mint 63 om — a ford, megj.) volt. Mindketten lovagoltunk, s nálam volt egy 16 milliméteres kamera. Puska is volt nálunk, de megállapodtunk, ■rogy ha találkozunk valami óriásszörnnyel, nem lövünk -rá, hacsak elkerülhetetlenül nem szükséges. Ügy fél kettő felé az útkanyaruJatból kibukkanva, észrevettük a szörnyet. Lovam felágasko- dott, s amikor próbáltam megzabolázni, elesett. Elővettem a kamerát és odakiáltottam Bobnak, hogy filmezni fogok, fedezzen a puskájával. Az óriás 50 yardnyira (kb. 46 m) volt tőlünk. Egy folyócska volt közöttünk. Fölmásztam egy homokbuckára, hogy filmezni tudjak. Megállapítottam, hogy nőstény, mert jóllehet egész teste szőrös volt, jól láttam hatalmas emlőit. Mintegy 6 láb magas volt, lehet, hogy több is, és igen erős. Súlya úgy 450 font (2 mázsán felül) lehetett. Fél percig mozdulatlanul állt, aztán egyenes tartással elballogott. Keresztülugrotta a patakot, és ment tovább, míg el -nem tűnt a szemünk elől. Bob utána akart lovagolni, de visszahívtam. A-nyomok, amiket korábban iáttunk, arra mutattak, hogy egy nagyobb család tagja volt. Ez pedig veszélyes lehetett volna ránk nézve. Remegtem a felindulástól, s így a film kissé elmozdult. De a szörny jól látható raj$a .. HA NEM SASQUATCH, AKKOR MICSODA? De hát nézzük, mit látni a filmen. Azzal kezdődik, hogy Patterson és Bob Gimmlin kilovagol, hogy utánanézzen a titokzatos nyomoknak. Egyszerre csak Patterson leugrik a lováról és valaki vagy valami után fut. Amikor mintegy 20 yardnyira (-kb. 18 m) megközelíti, világosan kivehető az élőlény. Olyan, mint egy gorilla, csakhogy a lába túlságosan nagy a testéhez és a -kezéhez képest. Egyenes tartású, arca lapos, léptei hoszszúk, ritmikusak (Patterson 42 hüvelyknyi, vagyis kb. 1 méteres nyom-távol Ságokat -mért le) s karjaival úgy mozog, mint az ember. Az egyik pillanatban megfordul, s jól láthatók -női keblekre emlékeztető, szőrrel benőtt hatalmas emlői. Szeme és lapos orra körül mintha szőrtelen volna az arca, felemelt lábának emberi vonalai vannak, de nincs lábboltozata. Az egyik újságíró megkérdezte Pattersontól, miért nem lőtte le az állatot, hiszen egy élve vagy holton elfogott sasquateohért jutalmat tűztek ki. Patterson így válaszolt: — Sok ember, különösen az -Indiánok közül, hiszi, hogy ezek az állatok nagyon furcsák. Ha megölnék egyet, nem sokat érne az életem, Az újságíró -még megkérdezte:- Talán valaki megtudhatta, hagy arrafelé jár Patterson, és meg akarta tréfálni. Allatbőrt vett magára és megjátszotta a szörnyet. Patterson: - Well, vadászidény volt. Kétlem, hogy lett volna valakinek bátorsága állatbőrbe bújva arra járni. M-i lesz most, hogy megnyilvánult az első tudományos érdeklődés az eset iránt? Fontos kérdés ez, mivel a sosquatehok létezéséről emberöltők óta beszélnek Kaliforniában. Patterson erről így nyilatkozott:
