A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-21 / 16. szám
- Visszamegyek, és fogni akarok egyet, ha életem egész hátralevő részét rá is kellene áldoznom. A MAGASHEGYSÉGEK TITOKZATOS LAKÓI Amíg Patterson megpróbál újabb bizonyítékokat szerezni az amerikai yeti létezéséről — az idén tavaszra ígérte következő expedícióját -, foglaljuk össze röviden a különböző magashegységekben élő, emberszerű lényekről való eddigi véleményeket. Előbb egy kis történelmi visszapillantás. 1785 — Carl Linné svéd természettudós az emberi nemet két fő fajra: Homo sapiens-re és Homo troglodytus-ra osztotta fel. A barlangi ember testalkata ugyan emberi, de erős szőrzeténél és egyéb jegyeknél fogva még az állatvilághoz tartozik. 1887 - W. A. Waddel ezredes „Kalandozás a Himalájában" című könyvében elsőként számol be nyomokról, amelyek az indiai sherpák szerint a vadon élő ember nyomai 1906 - Henry Elwes neves H imái ója -kutató látott egy ott yetinek nevezett emberszerű lényt. 1914 - Hahlov zoológus közli az Orosz Tudományos Akadémiával, hogy a Tien-Son hegységben A havasi ember állítólagos lábnyoma. A fénykép a Himalájában készült. vadon él egy embérszerű lény: javasolja, hogy nevezzék el ázsiai ősembernek. 1926 — Henry Newman Indiokutató elsőként,használja a yeti tibeti elnevezését: „me-kí Khang-ml" angol fordítósban: „The abominable snowman", vagyis „rút havasi ember". 1947 — H. W. Tiilman riporter a Mount Everesttel foglalkozó könyvében olyan szuggesztív erővel írta le a havasi embert, hogy több tudományos expedíció Indul a titokzatos bírna Iája! élőlény felkutatására. 1951 — Eric Shiplan egy Mont Everest-expedícióról magával hozza az első bizonyítékokat a havasi ember létezéséről - a lábnyomáról készült fényképfelvételeket. A következő években további bizonyítékok kerültek napvilágra, amelyek alátámasztották a yeti létezésébe vetett hitet. Az egyik buddhista kolostorban tudósok lefényképezték a yeti skalpját. 1959-ben a Pongbocshe templom pa pjai a Byrneexpedíoiának egy mumifikáit yeti-'kéz ujjperecét ajándékozták, s egy évvel később E. Hillary újzelandi alpinista Khumdzsungból egy skalpot hoz Európába. Az expedíciók sok fényképfelvételt készítettek „havasi emberek“ nyomairól, de magáról az élőlényről egyetlenegyet sem. A legtöbb nyomra a Mont Everest környékén, főképp a Mahalangór Himal (magyarul: Nagy Majmok Hegye) hegylánc körzetében bukkantok. S így az információk legfőbb forrása a bennszülöttek elbeszélése maradt. A sherpák és a tibetiek leírása alapján körülbelül ilyen lehet a yeti: Olyan magas, mint egy tizennégy éves fiú, de erős testalkatú, vönhenyesbarna és fekete szőrzet borítja. Feje csúcsos, arca lapos, majomszerű. Hátsó lábain jár, csak menekülés közben, vagy ha sziklákon mászik, ereszkedik négykézlábra. Madarakkal, apró emlősökkel gyökerekkel és egyéb növényi részekkel táplálkozik. Éles, sikolyszerű hangokat hallat. A bennszülöttek az erdők és az örök hó -határán, törpebokrokkal benőtt magas fennsíkokon, mezőkön találkoznak vele. Wladimir Tschernezky angol antropológus lefényképezett és lemért lábnyomai s egyes szemtanúk tudósításai alapján megpróbálta rekonstruálni a havasi embert. Szerinte a yeti legalább hét láb (175 cm) magas, masszív alkatú, erős lábain himbálódzva jár, testét barna, helyenként fekete vastag szőrzet borítja, hatalmas csúcsos koponyája van erősen fejlett kaponyaredővel és hatalmas rágóizmokkal. Mozgékony, a nehezen hozzáférhető hegyi körzetekben való élethez jól alkalmazkodott lény, Szellemi képességei nem maradnak el túlságosan az emberéi mögött. Lehet, hogy australoepithecusrál von szó, amelyről úgy vélték, hogy 400 000 évvel ezelőtt kihalt. 1Sb; A Himalája keleti részében, Kina, Tibet és India között fekvő, Indiai védnökség alatt álló Bhutan királyság több értékből álló yetl-sorozatot adott ki. A bélyegeken látható rajzokat Vlőek cseh antropológus találta egy lámakolostor könyvtárában. Ez a havasi ember legősibb ábrázolása. SZOVJET VÉLEMÉNY B. F. Prosnyev szovjet tudós, o történelemtudomány doktora így vélekedik a yetiről: Az bz elképzelés, hogy prímát élhet o magashegységek havas fennsíkjain, ostobaság. Ez a lény az örök hó határán talált nyomokról kapta a nevét, de a völgyekben él és csők átkel a hegygerinceken. Ugyanígy értelmetlen félelmetes majomként ábrázolni. Ezer különféle közlés alapján vissza lehet következtetni, hogy egy viszszamaradt homínidáról van szó, a neandervölgyi ember kihaló maradványáról. A neandertáli ember évezeredekig élt a homo sapiens mellett, noha kevéssel ezelőtt még úgy vélték, hogy az őse volt. A legutolsó kutatások azt mutatják, hogy a neandertáli ember nagyobb hordákban még aránylag nem is olyan régen élt, így meg kell engednünk, hogy egyedenként vagy kisebb csoportokban ma is előfordul. Ám degenerált, nem képes eszközöket előállítani, és ezért úgy él, mint az óllat. A keresett lényről adott leírás nemcsak hogy megegyezik a neandertáli emberről alkotott elképzeléseinkkel, de -itt van talpának anatómiai hasonlósága is a talált nyomok alapján. A yeti mellső végtagjának mamifikáit része is inkább a neandertáli, mint a mostani ember jellegzetességeit viseli. EGY ROMANTIKUS ELKÉPZELÉS VÉGE? A tudományos kételkedés azonban alapos elemzésnek vetette alá a yeti létére vonatkozó egyes bizonyítékokat. íme az ítélet: Az évszázados skalpok nem valamiféle primáttól (emberőstől), hanem a Capricornis sumetrensiis thar nevű ritka himalájai kecskétől származnak. A pongbocshei lámokolostonban szentségként elhelyezett mumífikált ujj emberi eredetű. A legtöbb lefényképezett nyomot bennszülöttek vagy medvék hagyták maguk után; egyes nyomok esetében azonban megengedhető, hogy hasonlóságot mutatnak a korai kőkorszakban é[t ember épségben megmaradt lábnyomaival. Igaz ugyan, meglehetősen nagy azoknak a szavahihető tanúknak a száma, akik állítják, hogy saját szemükkel látták a „havasi embert“, de hát nem lehettek hallucináció áldozatai? A felegyenesedett medve nagyobb távolságból a legendás élőlényre emlékeztethet. Számos kutató felszólítja a yetológusokat: ha élő vagy holt yetit nem tudtok bemutatni, hozzátok el legalább a fényképét. Akkor elhisszük ... Most van végre egy ilyen film, csakhogy nem az eurázsiai kontinensről, ahogy az várható volt, hanem Amerikából. A filmet számos tudós látta. Egyöntetű véleményük: csalásról szó sem lehet. A tudományos álláspont egy jelentős ténnyel áll szemben: a nyugati féltekén, az eddigi ismeretek szerint, nem fejlődtek ki prímátok, a filmen látható élőlény viszont kétségtelenül prímát. így egyelőre be kell fejezni az ember furcsa rokonáról ezt az elbeszélést, ami úgy hangzik, mint valami mese. De az ember ebben a túlságosan elokosodott világban talán nem is kívánja, hogy a yeti, a havasi ember vagy a hatalmas sasquatah utáni nyomozásnak sikeres, nem meseszerű vége legyen. Egy szép romantikus elképzelésnek lenne ezzel vége. Jarojlav és 2ena Mariá lek Roger Patterson, akinek elsőkánt sikerült filmet készítenie egy sasqnatch nőstényről. Wladimir Tschcrnexky yetirekonsfrukctúja
