A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-14 / 15. szám
Akkor is tolvaj a tolvaj, ha nem a pénztárcánkat, hanem csak filléreinket lopja ki zsebeinkből I Csakis valamelyik csavaros eszű újságíró találhatta ki azt a közhelyet, hogy tisztelet a kivételnek. Hasznos mondás ez, olyan védőeszköz, mint a bukósisak. Még akkor is megóv fejünk betörésétől, ha — Igazat mondunk! Itt van például e cikk két központi kérdése: Betyárkodnak-e kocsmárosalnk, henteseink, fűszereseink, zöldségeseink! Tlszta-e kiskereskedelmünk? Mit mondhatnánk erre? Azt, hogy a hentes és a cukorkás Igen felbosszant, amikor azt kérdi: lehet-e valamicskével több? Hogy a zöldséges földdel keverve sózza ránk a krumplit? Hogy a textiles előszeretettel feledkezik meg a drágább szövetek gyári hibájáról? Kocsmárosalnk pedig olyan rövidlátók, hogy csak nagyritkán látják meg poharainkon a mércejelet. Ezt mondjuk hát, csakhogy ... Csakhogy hozzátesszük: tisztelet a kivételnek! Akinek nem inge, ne vegye magára! Puskár Pál mérnök, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség bratislaval vezetőbe Egy kis statisztika No, gyere csak bukósisak, máris repülnek a kövek! Szinte hallom, miként háborognak a farizeusok! Leginkább persze, azok, akik egykét esztendei „robotolás" után luxusautót vesznek! Nos, ha háborognak, olvassunk csak a fejükre egy kis statisztikát! PuSkár Pál mérnök, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség nyugat-szlovákiai központjának vezetője mondotta: — Ellenőreink 3943 „próbabevásárlást“ végeztek az elmúlt esztendőben. Ennek folytán, — nem számítva a kisebb tisztasági és mérleghibákat — 1779 árdrágítást állapítottak meg. 1044 vezetőt, Illetve eladót sújtottak 101 koronánál alacsonyabb büntetéssel. Kétszáznyolcvanhárman száztól — kétezer koronáig terjedő „tandíjat“ fizettek. Ezenkívül 185 egyént olyan alacsonyabb munkakörbe helyeztettünk át, (többnyire más üzletbe) ahol nem volt lehetőségük pénzzel manipulálni. Végül pedig 85 kereskedelmi dolgozó ellen az ügyészség indított eljárást. Ez utóbbiak többnyire a börtönben elmélkedhetnek a gyors meggazdagodás buktatóiról! Repül a Volga, ki tudja hol áll meg? Említettük, hogy az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrei próbavásárlásokkal állapították meg a visszaéléseket. Ml azonban ez a próbavásárlás? Biztosan ez Is érdekelni fogja olvasóinkat! Nos, PuSkár mérnök előzékenysége folytán üljenek be a hivatal Volga kocsijába ás kísérjük el egyik ellenőrüket kétnapos kiszállásain. Hajnal volt még, amikor kigördült a kocsi a „főhadiszállás“ Steiner utcai épületének udvarából. Egy állandóan mosolygó kedves fiatalember, Fekete jános ellenőr volt a „konduktorunk". A kormánynál viszont egy olyan atléta termetű férfi foglalt helyet, hogy két magamfajta ember is kitelt volna belőle. — Melyik faluban „kötünk ki“? — kérdezte a gépkocsivezető, amikor rátértünk a Dunaszerdahely felé vezető útra. — Menjünk csak toronylrántl — válaszolta Fekete jános. — Majd megállunk annál az üzletnél, amelyik szimpatikusnak látszik! Drága keményítő Végre. E ... a .. .-n megvillant az ellenőr szeme. — Azelőtt a fűszerüzlet előtt stoppolj le, Feri! — mondotta, mint a vadász, amikor őznyomra bukkan. — Ide megyünk be egy kis vásárlásra — Intett aztán nekünk. — Maguk csak tegyenek úgy, mintha nézelődnének, én majd vásárolok! Tényleg csinos volt az itteni önkiszolgáló bolt. Vevők Is forgolódtak bent jócskán, így aztán fel sem figyelt senki az érkezésünkre. Főképp azért nem, mert az ellenőr olyan természetes közönnyel rakott be kosarába vagy nyolcféle árut, mintha csak a szomszédból küldte volna át bevásárolni az asszony! Aztán össze ts számoltatta a holmikat, ki is fizette a cédula végösszegét és csak azután robbantotta fel a „bombát“. — Állami ellenőrzési — mutatta meg az Igazolványát — kérem, ameddig végzünk, zárja be a boltot! A többi aztán ment már a maga útján. Ogy értett ez a fiatalember az árakhoz, az áruhoz, a számlákhoz és a könyveléshez, hogy csak úgy bámultunk! Így aztán hamarosan kiderítette, hogy biz’ egy kis tévedés Is becsúszott az elszámolásba. A „pőstyénl tortácskát“ néhány fillérrel drágábban számolta el a vezetőnő, aztán meg a keményítő ára sem stimmelt. Az elsőrendű minőség árát számította fel a pénztáros, holott másodrendű volt a Fekete zacskójában! Hiába potyogott ezután már a jóasszony könnye, hiába esküdözött, hogy nem akart csalni! Jött a jegyzőkönyvezetés és úgy ráhúzta az ellenőr a százkoronás büntetést, mint a parancsolat! fis még örülhetett Is az üzletvezetőnő, mert ha az ellenőrzőkönyvőben az előző tévedés Is be lett volna vezetve, bizony nem ússza meg egyetlen százassal! Persze, nem ez volt kirándulásunk egyetlen füszerüzleti ellenőrzése. B ... -n például egy kiló almánál két dekát tévedett az elárusítóleány. Aztán meg a „pöstyénl tortácskával“ is megismétlődött az előbbi „tévedés“. C .. .r .. .on viszont marhahús-konzervet adtak egy koronával magasabb áron. Száz-száz koronájába került ez S. Erzsébetnek is, meg E. Editnek Is! Csont... pálinka ... gulyás Megálltunk aztán egy vándorhentes elárusító kocsija mellett Is. Itt mindössze 58 fillér ártöbbletet talált az ellenőr 51 korona 40 flllérnyi bevásárlásnál. Hiába mért azonban az egyik húsfajtánál többet Is a hentes, neki is száz koronájába került a figyelmetlenség. Sokkal érdekesebb volt azonban az E ... k ... -1 kocsmai eseti Az első napon ide tértünk be megebédelni. Ebéd után aztán persze, hogy a konyha került sorra! A szegény kis gömbölyű szakácsnő majd őszígy ellenőrzik a pálinka aromálát, szesztartalmát és a — vize- A „refraktormeter" zését!
