A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-14 / 15. szám
szőesett, amikor orra alá dugta ellenőrünk az Igazolványát. Ml ettük a konzerv-pörkőltjét és mégis Ő kapott gyomorrontást. Nagyobb ba] nem Is lett volna itt, legfeljebb kissé hanyag volt a szakácsnő. Nem Irta be kellő Időben, hogy hány ebédet adott ki a falu öregjeinek. Aztán meg az egyéb számlák sem voltak gondosan összerakva. Azt hiszem, békében Is hagyta volna Fekete János a beijedt asszonyt, ha legalább a főnök otthon lett volna. Így aztán megüzente, hogy holnap újból eljövünk, akkorára a vezető Is tartózkodjon otthoni — No, Itt sem találunk holnap rendetlenséget — súgtam oda fényképészkollégámnak, amikor otthagytuk a kocsmát. — Hogyan Is lehet ennyire naiv egy állami ellenőr? Fekete János azonban csak mosolygott magában. És Íme, ml történt? Másnap, amikor megérkeztünk a kocsmába és a csaposnőtől háromszor tél deci vodkát, két deci bort, egy üveg málnát ős két darab kolbászt rendeltünk, úgy csalt ez bizony, mint ha tanulta volnál A kolbászt nem mérte meg, úgy „saccolta kl“ azonban, hogy egy koronával adta drágábban. A százalékot nem a végösszeg után, hanem tételenként számította fel. Amikor pedig előkerültek az ellenőr táskájából, a különböző műszerek, a refraktométer, a mérce meg az egyéb furcsa szerszámok, csakhamar az is kiderült, hogy a pálinka Is kevesebb volt, mint amennyit kértünk. Nem is rótt Itt már ki fix pénzbüntetést Fekete ellenőr. A Jednota igazgatóságán meg az Állami Kereskedelmi Felügyelőségen folytatják majd az Ugyetl Akadnak persze, még ennél súlyosabb esetek Isi Olyan volt például a tavalyi konyak-afférl Több mint 15 kocsmáros árusította négy csillagos konyakként a kőt csillagosat! Volt olyan vezető, aki 50 000 koronát vágott zsebre ezen az „üzleten1*. Egy másik pedig úgy keresett tisztességtelen úton S000 koronát, hogy a fűszeresektől összevásárolt 13 koronás bort mérte ki 19—25 koronás áronl • 2 srsH»« % 5 , ■ ,t i »I Így „vásárol“ Fekete János ellenOrl A „vándorhentes“ sem keiillhetl el a sorsát! Nincs gyógymód, orvosság? Dehogyis nincs, akár egy vékával! Íme, néhány Jó tipp! Először Is, maguk a becsületes kereskedők vigyázzanak jobban. Még hanyagságból se mellőzzék a pontos előírásokat. Ebben az esetben nem fordulhat elő, hogy „tévedtünk", „az áruszállító csapott be bennünket“! Még fontosabb ennél, hogy maga a vásárlóközönség ne engedjen „baleket“ csinálni magából. Miért szégyelljük kinyitni a szánkat, amikor behúnyt szemmel Is látjuk, hogy úton, útszélen kiszedik a filléreket és a koronákat a zsebünkből? Gyávák vagyunk, vagy túlontúl „finomak“? Félünk, hogy ránkrlpakodik a boltos, vagy maga a sorbanálló közönség szid meg bennünket az „Időhúzás* miatt? Vagy minden rendcsinálást azoktól a százfelé széjjelszakadni nem tudó állami ellenőröktől várunk, akik mint a peregrinusok tapossák a falvak, városok porát? Nos, ideje lenne, ha megkezdenénk végre az alulról való sepregetést Isi És mindennapi életünk ezt a kicsinynek látszó, de Igen bosszantó rákfenéjét magunk küszöbölnénk ki. Hlgyje el minden polgár, ha mindenki tiltakozna akkor, amikor be akarják csapni, - nagyon meggondolnák „tévedéseiket“ a lelkiismeretlenek. Márpedig ezekből még ma Is Igen sok van — tisztelet azoknak, akik kivételek! N. I. Prandl Sándor felvételei Drága ez a konzerv!
