A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-14 / 15. szám
Vasil Btlak Drahomtr Holder Emtl Rigó Alexander Dub£ek elvtárs ZÜrSZflVfl Tárgyalásaink azt igazblták, hogy a Központi Bizottság plénutna képes feladatának teljesítésére, amelyet kezdeményezően és nagy felelősséggel októberben, decemberben és Januárban kézbevett. Az elnökválasztás, az akcióprogram, az ú] kormány Javaslata és a további dokumentumok minden blzonynyal igazolják a nyilvánosság előtt, hogy a párt a szocialista demokrácia Januárban kezdődött megújhodási folyamatának élére tud állni. Nagy súlyt kell vetnünk utunk további kidolgozására, és ezzel kapcsolatban el kell döntenünk a kongresszus összehívására tett javaslatokat, mert azt akarjuk, hogy valóban programmal rendelkező kongresszus legyen. Gondoljuk meg, hogy hívhatnánk össze a rendkívüli kongresszust még ebben az esztendőben, amikor egyes kerületi bizottságok a kerületi konferenciák elnapolását követelik, amikor a Nemzetgyűlés elnökségének, a kerületi és a Járási pártbizottságoknak, valamint a nagy nyilvánosságnak kérésére a választásokat kitoljuk az év végére. A következő kongresszuson — abban az esetben is, ha rendkívüli kongresszus lesz — biztosan megkérdezi tőlünk a párt, mit tettünk az akcióprogram megvalósítása érdekében. Azt gondolom, hogy a rendkívüli kongresszus, ha nem hozna semmi mást, csak néhány változást a Központi Bizottságban, csalódást okozna a pártaktíva nagy részénél és dolgozó népünk döntő többségénél, s nem megelégedést. Felelősek vagyunk az egész pártnak és az egész társadalomnak azért, hogy kielégítő választ adjunk az időszerű problémákra, melyeknek súlypontja a ml politikánk tartalmi vonásában van. Itt is helyénvaló a megfontolás, nem szabad elrhamarkodnunk a dolgokat, ha nem akarunk a szubjekitivizmus hibájába esni. *Az adott helyzetben nem tartom helyesnek, hogy a plénum a rendkívüli kongresszus mellett foglaljon állást, inkább meg kell gyorsítani és intenzivebbé kell tenni a rendes XIV. kongresszus előkészületeit és vele egyidőben a párt távlati koncepciós programján végzendő munkálatokat. Nemcsak széles körű véleménycserét kell kiváltanunk, hanem elsősorban hozzá kell Járulnunk az olyan kérdések megoldáséhoz, amelyeket az akcióprogramban foglaltunk össze, s amelyeket ma a legfontosabbnak taretünk. A két kérdés — az akcióprogram teljesítése, a távlati program előkészítése és ezzel kapcsolatban a kongreszszus előkészítése — szorosan összefügg. Munkánkkal megteremtjük az alapot a következő lépésekhez és ta nulságokat gyűjtünk a következő kongresszusra. Igazán marxista alapon fogunk eljárni, az elméleti következtetéseket milliók gyakorlatában fogjuk felülvizsgálni. Ez adja a biztonságot, hogy valóban Jól fogjuk szolgálni a népet. Hiszek a párt erejében, népünk fejlettségében és érettségében, valamint ennek a Központi Bizottságnak az erejében, amely ilyen hatalmas erőt hozott mozgásba, óriási aktivitást váltott ki és teret nyitott az előzőleg felgyülemlett problémák megoldásának. Ennek a szervnek az erejét már októberben éreztem, amikor a közvetlen véleménycserére sor került, ős januárban, valamint a Központi Bizottság februári ünnepi plénumán úgyszintén. Nem szabad ás nem fogjuk rózsásnak festeni a helyzetet. Látnunk kell a szélsőségeket is, amelyek kárt okozhatnak megújhodási mozgalmunknak. Másrészt viszont látnunk kell, hogy e mozgalom legfontosabb és legjellemzőbb vonása haladó jellege. Elsősorban ennek szenteljünk figyelmet, ezt támogassuk maradéktalauul, és ne tévesszük szem elől, hogy a szocializmusról van szó, hogy szocialista demokráciát akarunk, amelyben érvényesül a párt vezető szerepe, hiszen a párt vállalja a felelősséget társadalmunk fejlődésének mai feltételeiért. A Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő nemzetközi kapcsolatainkról is szó van. Arról a kapcsolatról, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának mindig sajátja volt ás ma is az. Ha Csehszlovákia Kommunista Pártja és ez a Központi Bizottság eme új feltételek között érvényesíteni is akarja politikájában a csehszlovákiai feltételeknek megfelelő sajátságokat és hogyan lehetne másként, ha politikánknak hatékonynak kell lennie — az mit sem változtat azon a tényen, hogy kommunisták és internacionalisták vagyunk, akiknek a vérében van a nemzetközi együttműködés ás együvé tartozás érzése a szocialista országokkal, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal! Sok munka vár ránk. Sikeres elvégzéséhez egységre van szükségünk. Ezért az egységért nem fogunk könyörögni. Ezt az egységet pártunk, ez a Központi Bizottság és a Központi Bizottságnak ez az elnöksége megőrzi, 3 ha kell saját belső erejével mindig kialakítja. Mindegyikünk menjen vissza a munkahelyére, az emberek közé és a szavak helyét mindenütt foglalják el a tettek. Konszolidáljuk a pártot és lássunk hozzá mindenütt konkrétan a munkához. Martin Vaculík Stefan Súdovsky Falun is vitatkoznak Néhány héttel ezelőtt még az a hír járta, hogy legkeletibb végeinken, Klrályhelmec és Nagykapos vidékén alig tudnak valamit az orszászerte lejátszódó változásokról. Amikor március utolsó hetében arrafelé Jártam, már más kép fogadott. Klrályhelmecen a Csemadok Járási aktíváján nemcsak kisebbségi sorsunkról kerekedett parázs vita, hanem általános politikai életünk néhány helyi, Járási és központi reprezentánsát is élesen bírálták. Igen ám, gondoltam, de a Járási vezetőség eleve olyan emberekből állt össze, akik adott helyzetben ki szokták nyitni a szájukat. Mit csinál azonban Ilyenkor ta falvak népe? A helmed aktíva után részt vettem egy falusi Csema■dok-szervezet taggyűlésén. A színhely, Nagyráska, párszáz lakosú község Nagykapos és Tőketerebes között. Csemadok-szervezete vagy ütvén tagot számlál, s ahogy láttam, a tagok el is jöttek a gyűlésre mind. Csak kár, hogy nem hívták meg a falu egész lakosságát, hogy taggyűlés helyett nem rendeztek népgyűlést. A megjelenteket Török Elemér, a Csemadok Járási vezetőségének tagja tájékoztatta a központi titkárság által Illetékes helyekre benyújtott Javaslatokról. A gyűlés résztvevői a javaslatok mellett foglaltak állást. A vitában, amelyet Döry Dénes, a HNB elnöke vezetett, Putkárik János helyi pártelnök fölszólalása után többen foglalkoztak közéletünk orvoslásra váró bajaival. Dőry Zoltán a reszlovaklzácló törvényen kívül helyezését követelte és új népszámlálást. Rudik István több problémát vetett föl: Miért nem Ír az 0] Szó is olyan szellemben, mint például a szlovák Pravda? A Járások határát a lakosság nemzetiségére való tekintettel kellene megrajzolni. Véget kell vetni a sajtócenzúrának, hogy teljes őszinteséggel bírálhassunk. Vezető funkciókba csakis olyanokat helyezzenek, akik egyetértenek a nép akaratával. Vojtko Gyula a magyarok és a szlovákok vIstonyáról beszélt, s ehhez a témához kapcsolódott POpély Sándor fölszólalása is, aki a magyar nyelv használata elé állított korlátokat kifogásolta. Novotny Gyula megemlítette, hogy a nemzetiségi kérdést csak dallal és tánccal megoldani nem lehet, hogy gazdaságunk Jelenlegi állapotán is változtatni kell. Szerinte a Csemadok eddigi tevékenysége nem hozhatott a Csehszlovákiában élő magyarságnak lényeges Javulást. A szomszédos vajául hőerőműben kiadott „magyar-tilalomról“ megállapította, hogy az félreértésen alapszik, hogy a magyar nyelv használatának korlátozására irányuló intézkedést hibásan fogalmazták meg. Jakab Elemér magyar nyelvű Iskolahálózatunknak minden szakterületre kiterjedő és minden fqkon végbemenő kibővítését követelte, majd föltette a kérdést: miért cseheket ültettek a vezető helyekre a vajánl villanytelepen? Kaszonyl Sándor régi Igazságot Idézett: aki szelet vet, vihart arat; ha a múltban mindenki megkapta volna nálunk a Jogait, a köztársaság ma jobban állna. A tőketerebesl járás területi átrendezésével kapcsolatban megjegyezte, hogy ha az új magyarlakta járá3 székhelye Klrályhelmec lesz is, egyes hivatalok azért Nagykaposra kerülhetnének, mivel itt pillanatnyilag több az ilyen célra megfelelő épület. Fölszólalásában bírálta a nagykapos! magyar és a gálszécst szlovák mezőgazdasági középiskola összevonásának a tervét. (A két Iskolát Terebesre akarják vinni, közö3 épületbe, s a Kapóson élő cseh és szlovák szülők mozgolódnak, hogy a technikum épületébe a szlovák kilencéves Iskola néhány osztálya már most beköltözzön.) Utolsónak Szabó Miklói, a Csemadok helyi szervezetének elnöke szólalt föl, kifejezve azt a reményét, hogy a magyarok a Jövőben az olyan munkahelyeken, mint a vajánl erőmű, nemcsak söprögetésre lesznek Jók. — mir — Oldflch Soestka
