A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-07 / 14. szám
Amikor Abraham Lincoln 1840-ben először lépett tel képviselőjelöltként, barátai összeguberáltak neki 200 dollárt a várható kiadásokra. Lincoln azután lóháton bejárta a környéket, elbeszélgetett a választóival, közben azonban egyetlen fillért sem kellett költenie, mert mindenütt ót klnálgatták. Egy helyen azután makacs farmerekre akadt, s az ö „megpuhltásuk" anyagi áldozatot követelt — 75 centért vásárolt egy hordó almabort. A választási győzelem után vissza Is adott barátainak 199 dollár 25 centet... Lincoln 1860. évi elnökké választása természetesen tetemes összegbe került. Kerek 100 000 dollárt költöttek a kampányra — s ebből az összegből ma már egy félórás tévé-adásra sem futjal Ma már senki sem veszi komolyan a „korlátlan lehetőségek országának" azt a legendáját, hogy az Egyesült Államok bármely polgárából elnök lehet, amennyiben elnyeri a választók bizalmát. Ugyanakkor az sem igaz, hogy az elnökjelöltnek feltétlenül dúsgazdagnak kell lennie — Truman nem volt különösképpen gazdag, Johnson is csak a „mlnlmllllomosok" közé tartozik. Az elnökjelöltnek viszont — amenynylben nem gazdag — a pártapparátus támogatásán kívül dúsgazdag barátokkal és támogatókkal kell rendelkeznie. Btll Rogers, a neves humorista Joggal mondta: „A politizálás olyan drága lett, hogy még a veszteségre Is óriási pénzt hell költeni/' „MINDENKI ELNÖK LEHET, HA..." Lincoln 1860-ban még úgy lehetett elnök, hogy a Választási kampány során ki se tette a lábát Sprlngfleldböl. Kennedy kerek 100 esztendővel később már 60 000 kilométert utazott, keresztül-kasul bejárta az Egyesült Államokat, több mint 400 beszédet tartott, s szerény becslés szerint 11 millió dollárt költött, a többi néhány mllliócskát pedig saját zsebéből pótolta. 1964-ben a hivatalos adatok szerint már 50 millió dollárba került a választási kampány, az Idén pedig elérheti a 100 milliót tsl Minden megdrágult az utóbbi években, s bár az egyes funkcióknak nincs szabott ára, az alábbi kis statisztika fényt vet arra, hogy az Egyesült Államokban a politika nevű sportot nem a bőrből és a fizetésből élők számára találták ki: ÁLLAMI KORMÁNYZÓ — 1980-ban Ronald Reágan kaliforniai és Nelson Rockefeller New York-1 kormányzói státusza a pályázóknak fejenként 5—5 millió dollárba került. Itt azután nem babra megy a Játék: Milton Shapp, az elektronika egyik dollárokkal koronázott királya eltökélte, hogy Pennsylvania állam kormányzója lesz. Mélyen a zsebébe nyúlt, 4 mllliócskát áldozott a propagandára — és megbukott. Legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy ha akarja, pókeren Is elveszíthette volna... SZENATORSAG — Robert Kennedy mindeddig az Egyesült Államok legdrágább szenátora. A család szerint ez az állás potom 1,2 millió dollárba került, de az ellenfelek azt rebesgetik, hogy megvolt az 20 millió Is. KÉPVISELŐSÉG — sokkal olcsóbb, már csak azért Is, mert a szenátort 6, míg a képviselőt mindössze 2 évre választják. Átlagban 100 000 dollárral meg lehet pályázni, bár Itt Is akadnak kivételek: 1964-ben egy New York-1 győztes 193 000 dollárt költött, míg 1966-ban egy északcarollnal vesztesnek csak a propaganda 250 000 dollárjába került. POLGÁRMESTERSÉG — nagy az árskála, lényegében a lakosság lélekszámútól függ: akadnak gyengébb, bóvlinak számító helyek, így a massachusettsl Springfield (165 000 lakos), amelyet 40 000 dollárral meg lehet úszni, de New York például 1966-ban kerek 2 millió dollárjába került John Undsay-nek. Azért a vékonypénzüeknek sem kell teljesen kétségbeesniük, akad száz, sőt ezerszám olcsó funkció. Noha az állami szenátorság még 80 000 dollárt kóstál, a körzeti bírónak már csak 50 000 dollárt kell a költségekre klguberálnla, aki pedig a sherlff-csillaggal akar ékeskedni, az már 14 000 dollárért hozzájuthat. hét20 20 nsr Unj! ballgat6s*f taoapalta ai 1M4. «alTálasxtásak alatt L. B. labnjoat, a párt alaBkfglUt- >■ W«. Basa gaabgjrérss falaséi* <*J aflIÉlt Scranton Máltáik
