A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-31 / 13. szám

11 Erzsi nénéd háza előtt megyünk, tudod-é? Az egyszerű lelket megborzongatta az a kísérteties hang. Az imamormoló feketokendős asszonyok infernális zümmögése szinte meg­­dermesztette a zöldarany nyári délutánt píhe­­gö falut. Dermedten, mozdulatlan döbbenettel hallgatta az egyre távolodó és halkuló, ugyan­abban a primitív dallamban felvibráló kérdő jajdulásokat. ...Tudod-é? ...Tudod-é? ...Tudod-é?... — Szegény Zsiga, megháborodott... — Hát ki gondolta volna, hogy ennyire sze­rette azt a Borit? Szegény szerencsétlen... Azután a temető irányából felhangzott végre a kántor és az egész halotti gyülekezet szaka­dozott éneklése: ... Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére ... Azóta bolond a Zsi^a ... Azóta a falu bolondja ... Már harminc éve... Minden koporsót kikísér a temetőbe... Máskor a rongyaiban jár, de ha temetés van, előveszi fekete ünneplőjét. És hiába akar­ják a halott hozzátartozói elkergetni. Az a rögeszméje, hogy Borikát temetik. Mindig Bo­rikát ... A koporsó mögött lépked, azután felszakad torkából a jajszó: ...Tudod-é? ...Tudod-é?... Tudod-é?... Egy hideg novemberi reggelen szinte csont­­táfagyva találták meg Borika sírja mellett. Azt hitték, többé nem kel fel az ágyból. Talán jobb is lett volna ... De meggyőgyultl Tavasztól-őszig' egyre járja a határt. Nyaláb­­szántra viszi a virágot Borika sírjára. Vagy a faluban kunyerál virágot... Nem koldul, csak virágot kér. Ha kap, szépen megköszöni. Ha nem, lehajtott fejjel elkullog ... Télen meg csak ül a szobában, néz maga elé. Vagy cirádákat karcol körmével a jégvirá­gos ablakra. Máskor meg szép kosarakat fon a falusiaknak. Mindig kap érte valamit: hol többet — hol kevesebbet. A szegényes házikó egy-két év alatt csak­nem teljesen kiürült. A jó rokonok mindent el­vittek emlékbe. , — Ugye, Zsiga, nincs neked erre az asztalra szükséged? Erre a két székre? Erre a dunná­ra? Zsiga meg csak bólogat, mintha mondaná: — Igazatok van. Nekem már semmire sin­csen szükségem. Vigyetek el mindontl Csak Borika ágyát hagyjátok békében, meg a ruháit. Azokat nem adtam oda senkinek! De ezt már tudja minden kedves rokon és ismerős. Mióta kiürült a házikó, elmaradt Pista sógor is, meg Erzsi néne is. Minek is zavarnák a bo­lond Zsigát? Minek? Egészséges, erős, mint egy barom. Segélyt kap ... Semmi dolga nincsen. Csak járja a bo­londját. Zizeg a nád — hallgatnak a tündérrózsák, mint a halott asszony. Béka cuppan a tóba ... Ezüsthasú halak kergetőznek a vízben, ezüst szálakat simít a falu bolondjának fekete hajá­ba az őszeleji szél... Néha egy-egy rőt levél hull, tarkáll, lefordul... Néha aranyszínű csillag hull le a bársony­fekete égről... Néha egy embert kivisznek a temetőbe ... Ezüstszínű eke hasogatja a zsíros földeket... Ezüstszínű ásó és kapa van a sírásók kezé­ben is... Egyszer majd a bolond Zsiga is elmegy a felesége után, de az ő koporsója mögött ki énekli majd, hogy: A Pista sógor háza előtt megyünk, tudod-é? Ki négy széked vitte é ... Az Erzsi néne háza előtt megyünk, látod-é? Ki asztalod vitte é ... És így tovább... és így tovább... Egészen a temető kapujáig... Ahol azt olvashatjuk, hogy Feltámadunk... Hát igen ... Azután a zsíros fekete föld tűsként issza föl az egész embert, a falu bolondját. Aki bolondként is megmaradt embernek ... Talán ezért is volt bolond?! A néprajzi A Csemadok Központi Bizottsága 1967-es munkatervének értelmében, megkezdtük nép­rajzi értékeink felkutatását és összegyűjtését. A felszabadulás után különösen nagy jelen­tősége lett a népi hagyományok megismerésé­nek és feldolgozásának. Az egyre szaporodó népművészeti együttesek szakmai irányítása, műsorral való ellátása komoly gondot okoz az Irányító szerveknek, hisz művészeti tömeg­­mozgalmunk soha nem látott fejlődésnek in­dult, s napjainkban a népi hagyományanyag felhasználásának szükségessége egyre job­ban érezhetővé válik. Ezt természetesen csak rendszeres és következetes gyűjtőmunkával valósíthatjuk meg. A gyűjtőmunka szükséges­ségét már régen igényeltük. A néprajztudo­mány az elkövetkező évtizedekben és évszá­zadokban csak a mostani gyűjtésekre tud majd támaszkodni, mert a technika fejlődésé­vel népművészeti kincseinket pusztulás fenye­geti, s ha az eddigi mulasztásokat a gyűjtés terén sürgősen nem pótoljuk, lehet, hogy 10 év múlva már késő lesz. A hazai, valamint a magyarországi néprajzi gyűjtés tapasztalatai azt mutatják, hogy a si­keres munka érdekében feltétlenül ki kell építenünk az önkéntes néprajzi gyűjtők széles hálózatát, mely segítséget nyújthat mind az előkészítő, mind később a konkrét gyűjtőmun­ka folyamán. Az első lépéseket már megtettük. A Csalló­közben a dunaszerdahelyi múzeummal és a járási népművelési otthonnal karöltve kezdtük meg az előzetes felderítő adatgyűjtést. A kér­dőívek kitöltését három körzeti középiskola (Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer) ma­­gyar-történelemszakos tanórai, illetve tanulói vállalták. A kérdőívek kitöltésével olyan in­formatív anyagra tettünk szert, amelynek alapján már meg is kezdtük a konkrét nép­rajzi gyűjtést. Az eddigi csallóközi gyűjtés eredménye 328 kiolvasó és mondóka, 14ö népdal, népmese, 2 monda, több népi szokás, lakodalmi rigmusok. Ez év február 25-én tartották Tejfalun, Gom­bán és még néhány községben a hagyományos farsangi Dörejárást. örvendetes tény, hogy ezekben a községekben a mai napig megtar­tották ősi szokásaikat. Ez a hagyományőrző igyekezet figyelmet és méltó elismerést ér­demel. A közeljövőben a mátyusföldi középiskolák ban folytatjuk a kérdőív akciót, majd foko­zatosan a többi járásokban, hogy az 1968-as év végéig az egész magyar-Iakta vidékről át­fogó képet kaphassunk, hol, melyik helység ben mi található. A Népművelési Intézet koreográfus távtan­folyamán is szó esett a néprajzi gyűjtésről, melyet nemsokára tett is követett. Az iskolá­zás hallgatói néprajzi gyűjtésen vettek részt Tardoskedden és Kéménden, ahol olyan népi táncok kerültek napfényre, melyekről a tán­cosok álmodni sem mertek. A múlt év októ­berében Rozsnyón megrendezett tánckörve­zetői tanfolyam résztvevői szintén részt vet­tek egy gyűjtésen. Az eddigi iskolások anya­gától eltérően, ezen az iskolázáson és tánc­­csoportok belső, klubéletének kialakításáról volt szó, amelynek keretében a néprajzi gyűj­tésnek is nagy jelentősége van. A tanfolyam második napján a hallgatók konkrét gyűjtés eredményeképpen 9 táncot, 24 tánchoz kö­tött dallamot és több zenekari számot köny­velhetünk el. A rozsnyói Járási Művelődési Ház valamint a Csemadok járási Titkársága és nem utolsó sorban a berzétei Fígúr Jancsi zenekarának közreműködésével kitűnő film és magnetofon felvételeket készítettünk. Füleken Takács János, a füleki táncegyüt­tes vezetője és Vágó Tibor zeneszakos tanár foglalkozik néprajzi gyűjtéssel. Eddig 147 népdalt küldtek be a Csemadok központjába. A figyelemreméltó népzenei anyagot Takács János Lukanényén, Vágó Tibor jjedig Bénán gyűjtötte. Galánta környékén Mórocz Károly, a galántai középiskola tanára folytat inten­zív néprajzi gyűjtést. Pedagógusaink több helyen már jelentős tárgyi néprajzi anyagot gyűjtöttek, sajnos ezeknek kiállítása sok ne­hézségbe ütközik. A legjobb, ha néprajzi szo­bát rendeznek be — természetesen ott, ahol erre lehetőség nyílik — de a helyiség kér­dése a legtöbb helyen nagyobb probléma, mint maga a néprajzi anyag összegyűjtése. További célunk, hogy az egész magyarlakta vidéken kiépítsük a néprajzi gyűjtők széles hálózatát és így, néhány éven belül a kiter­jedt gyűjtés alapján gazdag hagyománykincs­­csel szolgálhassunk művészeti csoportjaink­nak. Ezen cél megvalósítása érdekében már­cius hó folyamán megalakítjuk a Csemadok Közpponti Bizottsága mellett működő néprajzi szakbizottságot. A szakbizottságok tagjai — egyben vezetői és irányítói lesznek a járási szakbizottságoknak. Júniusban, egyhetes tan­folyamot rendezünk az amatőr néprajzi gyűj­tők részére, ahol a résztvevők megismerked­hetnek majd a néprajzi gyűjtés céljával és a gyűjtés módszereivel. A tanfolyam ideje alatt, konkrét gyűjtéssel is foglalkozunk majd, hogy az elméleti előadásokat a gyakorlatban is bemutathassuk. A néprajzi gyűjtőkre nagy és nemes felada­tok várnak, Sok évtizedes mulasztást kell bepótolniok, mégpedig öt perccel tizenkettő előtt. A feladatok teljesítése érdekében fel­hívunk minden magyar dolgozót, Csemadok tagot, aki foglalkozott már néprajzi gyűjtés­sel, valamint azokat, akik kedvet éreznek az ilyenfajta munka iránt, legyenek segítségünk­re eme társadalmi és politikai fontosságú fel­adatok megvalósításában. ÁG TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents