A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-17 / 11. szám
Kik intézzék ügyeinket? Akaratlanul is egy régebbi ankedóta Jutott az eszembe: Vizsgáztatják a biztonsági szolgálat jövendő dolgozóit. Az elméleti kérdések után a gyakorlati részre kerül a sor. A jelölt a következő feladatot kapja. Mintegy ezer résztvevőt számláló nagygyűlésen idegen hírszerző szerv ügynöke ül. Két órán belül feltűnés nélkül kell őt leleplezni. Nem telik bele még öt ■perc sem és a jelölt fülénél fogva húzza a leleplezett' ügynököt. A vizsgáztatók csaknem ájuldoznak a meglepetéstől, mert ilyen gyors munkát ők sem vártak. És mikor már kicsit magukhoz térnek, a bizottság elnöke megkérdezi a nagyreményű jelöltet, árulja el, milyen módszerrel sikerült ezt a nagyszerű eredményt elérnie. A jelölt erre így válaszolt: Nagy mestereink arra tanítanak, hogy az ellenség sohasem alszik. A nagygyűlésről is ezért húztam ki az egyedüli ébrenlévő egyént... A Központi Bizottság januári plénuma előtti Időszakban sajnos nem egy értekezleten vagy olyan aktíva ülésen vettem részt, pontosabban kifejezve, szundikáltam végig, amelyre a fenti jellemzés eléggé találó lett volna. A közügyek iránti közömbösség, a politikától való tartózkodás korunk egyik igen tipikus jelenségévé vált, nemcsak egyeseknél, de szélesebb társadalmi összefüggésekben Is. A januári plenáris ülés számos résztvevője tartotta szükségesnek, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel is. Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Nem véletlen műve, hogy az utóbbi időben elburjánoztak az általunk jól ismert kedvezőtlen ielenségek, amelyek közül ategnyűgtalanilóbb az apolitiznms,—a—passzivitás—és -bizonyos küzömbösség még a kommunisták köréheiiLjs»“ A helyzet megkrcSTftaT"“ hogy elméletileg és a gyakorlatban is tisztázzuk azt az ellentmondást, amely e téren a szocialista elképzelések és a valóság között mutatkozik. Vagy 50 esztendővel ezelőtt, amikor a szovjet hatalom még gyermekcipőben járt és az akkori Oroszország lakosságának túlnyomó többsége írásV tudatlan volt, Lenin arról beszélt, hogy minden szakácsnőt meg kell tanítani az állam^, vezetés tudományára. Felteheti valaki a kérdést utópia-e ez vagy konkrét program? Továbbá, ha konkrét program, vonatkozik e e tétel az alacsony fejlődési fokon álló országban uralkodó viszonyokra épp úgy, mint abban az államban, amely már a tudományos műszaki forradalom küszöbén áll, ahol a vezetés művészete már összehasonlíthatatlanul több szakmai és politikai tudást követel. Ha egyöntetű választ adni erre a kér- j désre nem is egyszerű, úgy gondolom, fejlő- ] désünknek ebben a szakaszában mindinkább előtérbe kerül a társadalmi önigazgatás elvének gyakorlati megvalósítása, ez pedig tevékeny emberek százezrei nélkül elképzelhetetlen. Az önigazgatás elve csak úgy képzelhető el, ha a polgárok tá jékozódnttsága az eddigivel szemben sokkal magasabb fokot ér el. Az üzemek munkásai gyakran panaszkodnak, hogy különböző gazdasági intézkedések mélyebb összefüggéseit eltitkolják előttük, és ugyanakkor felfelé sem tolmácsolják nézeteiket. Az utóbbi hetekben annak is tanúi vagyunk, hogy a munkásosztály nevében fellépő és állítólag A Hét itoJalmi melléklete 11. a munkásosztály álláspontját tolmácsoló egyes funkciónáriusok olyan nézeteket is hangsúlyoznak, amelyek nem fejezik ki a munkásosztály igazi álláspontját. Különösképpen olyan összefüggésben történik ez, mintha a munkások és' értelmiségiek érdekei ellentétben állnának egymással. Szeretnék .itt idémLeav levélből, amelyet a prágai ÖKD Elektrotechnika üzeműnek dolgozói küldtek a CSKP Központi Bizottságának és a szakszervezetek központja elnökének, M. Pastyfíknek: „Mi, a Prága Vysoéany-i CKD Elektro- i technika üzemének dolgozói a februári győzelem 20. évfordulófa alkalmából rendezett szakszervezeti gyűlésen a következő határozatot hoztuk: Ebben a jelentőségteljes * időszakban teljes egészében támogatjuk í a köztársaságunk életének demokratizálására irányuló törekvéseket, így a teljes és igazi szólásszabadságot és tájékoztatást, ' és demokratikus (azaz titkos és ellenőrizhetőI választásokat minden szervezetben és' minden fokon. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy teljesen azonosítjuk magunkat az Írószövetség haladó álláspontjával és követeljük azoknak a teljes rehabilitását, akiket köztársaságunkban | igazságtalanul üldöztek, valamint azoknak a leváltását, akiket ezen a téren felelősség illet. Továbbá követeljük, hogy azokról az elvi jelentőségű kérdésekről, amelyekről a párt és állami szervek tárgyalnak, tel- 5 jes egészében tájékoztassanak bennünket. Bízunk abban, hogy a köztársaság megalakulásának 50. évfordulóját már ebben az új szellemben ünnepelhetjük." 97 aláírás A mostani vezetők feltétlenül a legtehetségesebb és legképzettebb szaktanácsadókkal és munkatársakkal dolgoznak, ezek nélkül lehetetlen lenne nemcsak időben felismerni az ellentmondásokat, hanem megtalálni a megoldás kulcsát is. A konzervatív vezetők általában nemcsak az újffi^TTklürzSwmhén bizalmatSnök. Banem~az~ újításokat javaslókkal szemben is. Valóságos szállóigévé vált annak a vezetőnek a mondása, Vakl gyakran és ingerlékenyen (az inger lékeny- Aség jellegzetes tulajdonsága) ismételgettem. „Míg körülöttem munkásfunkcionáriusok vol-l tak, minden rendben volt, amióta doktorok és! kandidátusok vannak, azóta minden rosszul! J^jnegy.“ Természetesen itt hangsúlyozni kell, hogy a régi módszerekhez és elképzelésekhez ragaszkodó vezetők képtelenek voltak a világban és nálunk végbemenő új jelenségeket Időben felismerni és a legjobb tapasztalatokat a gyakorlatban alkalmazni. Bizony, úgy múltak fölöttünk az évek, hogy minden a Jegnagyflíihjendben van, közben nem vették észre, hogy a körülöttünk-lévő Világ jóval gyorsahhan haladt előre, mi pedig alaposan lemaradtunk. _J SinTkür "pedig a sokasodó hiányosságok láttán egyre többen emelték fel szavukat a régivágású funkcionáriusok ellen, ellenségnek bélyegezték őket, a vezetőket vagy vezetőségeket ért bírálatra pedig nem egyszer úgy tekintettek, mintha szocialista rendünk és társadalmunk ellen irányulnának. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy az ilyen légkör azután azoknak a funkcionáriusoknak felelt meg legjobban, akik minden személyes, emberi vagy hivatalbelj^jggeugiisiégiUílíaL a_ pájhIS§gé'~~5üihattak. Azért tartottam szükségesnek éppen ennek a levélnek a közlését, mert tudjuk, hogy Konzervatív gondolkodású veíetök, akik az új irányzatok érvényesülésével sajál pozícióikat látiáie^wwTPlve/tetve. leginkaho eevesoráeai üzemek hßn-JfiBEgsnek segítőtársakat, megingott helyzetük megszIIánnTasárar-Az—idezétt példa azonban arról is tanúskodik — bár egy példa még nem lenne példa — és erre több bizonyítékot is felhozhatnánk — hogy a munkásságot, amely mindenkor a haladás élén álott, ebben az esetben- ■juhi--lehel -ehér-ítént ierniészete-s küldetésének útjáról. Ez knrTíjt sokan teszik fel a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy a fejlődés kerékkötőivé váltak. A kommunista mozgalomban ismert egy mondás, amely szerint a forradalmár kétszer vizsgázik, egyszer, amikor a tőkés társadalom megdöntésén dolgozik, másodszor, amikor a szocializmus építésén munkálkodik. A mondás igaz voltában nehéz lenne kételkedni, inkább csak azzal szerelném megtoldani ezt, hogy a második vizsgát senki nem teheti le egyszer és mindenkorra, mert minden vezető nap mint nap vizsgázik, a vizsgabiztos pedig maga az ország népe. Legalábbis napjaink Igen időszerű követelménye, hogy a nép a vezető igazságos és szigorú vizsgáztatójává váljon. A fentebb említett problémát nem lehet kizárólag a mi országos gondunknak tekinteni. Különböző formákban és megnyilvánulásokban határainkon túl is találkozhatunk vele. Tény, hogy olyan vezetők, akik a hatalomért folyó harc időszakában válóban jól dolgoztak, néha csak nehezen illeszkedtek be az új helyzetbe. Főleg a társadalom irányításáról alkotott elképzelésekről voltak képtelenek lemondani. Inkább hajlamosak a régi módszerek konzerválására, mintsem az új keresésére. És még valamit. Míg a múltban a kiélezett osztálylilrc Ideiég katonai fegyelemnél is szigorúbb," centralizált rend kellett, hogy uralkodjon a kommunista mozgalomban, ma fejlődésünk eme fokán^_ahol a népgazdaság, a társadalom sokoldalú és bonyolult problémát is . ismerni kell, ahol a nép bizalmáért nap mint nap síkra k^ll szállni, fel kell figyelni az újra és támogatni is kéíi azt. Itt keresendő az oka annak, hogy polgáraink félnek — pontosabban féltek — megbírálni olyan vezetőket, akikről tudták, hogy „fent bizalmat élveznek.“ Mi ugyan elítéltük a 37t ál in i -kultuszt, főleg a törvénysértéseket, de úgy látszik kevésbé sikerült elemeznünk a demokratikus emberi jogok, személyes szabadság stb. elvének megcsonkításából eredő problémákat, amelyek felszínesén nézve mintha nem is lettek volna, de lelkünk mélyén mégis éreztük nyomasztó ható-, sukat. Most azután tanúi lehetünk annak, hogy elsősorban a fiatal nemzedék kéri igen következetesen a múltban elkövetett hibák okainak teljes tisztázásit: Ahogy közelednek a választások, úgy kerülnek egyre inkább előtérbe a jelöltek emberi tulajdonságai, képzettségük stb. A választó polgár csak akkor bízhat rendszerünk demokratikus voltában, ha úgy érzi, hogy az egész államgépezet az ő szociális jogait, személyi szabadságát és biztonságát Is óvja. Arra kéne törekednünk, hogy olyan hatalmi szerveink legyenek, amelyek nem formálisan, de valóban a választóktól függnek. Éhhé« pedig" az is szükséges, hogy a társadalmi szert vezeték —" CSISZ, Csemadok, szakszervezet -^4 a Nemzeti Front, mint az önigazgatás szerveti működjenek- Ezalatt az önigazgatás alatt azti értem, hogy a szervezetek tagjain kívül senkii sem írja majd elő, hogy lapjaink hasábjai!# | miről cikkezzenek, képviselőik milyen kérdéj I sekét vessenek fel, hogy szavazzanak, stb. 1 1 A KB januári plénuma megtette az első lé-*’ péseket az önirányítás megvalósítására. Az a tény, hogy a párt a társadalmi szervezetekre ■ezentúl, nem mint tranzmíssziőra,' vagy mint az a . a ingépezet egyik fogaskerekére tekint, hanem valóban a tagok akaratát kifejező önálló szervezetre, igen lényeges és mondhatnám lelkesítő ’jelenség. A párt politika^, vezető szórajáét a modern társadalomban jobban érvényét sítheti azáltal, hogy eszmeflég egyesíti társaidalműnk különböző rétegéit és ismeretei alapján megoldja az előálló ellentmondásokat, vav lamint a legprogresszívebb célkitűzések elére1 séhez nyert meg az ország dolgozóit. STRASSER GVŰRGY
