A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-17 / 11. szám

iaht Az agglegény kereszsülsietett a Hivatal előcsarnokán, hóna alatt elintézetlen kér­vényével, és belépett a páternoszterba. Két emelet között borús gondolatok rohanták meg. Milyen sötét van itt... Olyan ez a fülke, mint egy koporsó ... Kétszemélyes kopor­só ... — de kettesben még a halál is ba­rátságosabb volna. De én egyedül vagyok, egész életemben egyedül voltam, morc, ma­gányos agglegény-, akinek annyi öröm sem jutott, hogy valaki előtt letagadhasson a nyereségrészesedésből... Ez a sötétben zöty­­kölődés: szimbóluma egész elhibázott éle­temnek ... Öh, pirkad, pirkad... Ott fönn keskeny, de egyre szélesedő, vízszintes fénycsík hes­­segeti el a homályt, és remény a borús gondolataimat... Lassan láthatóvá válik egy gombostűsarkú, fehér szandál, egy gyenge csontú női boka, finom, pihés lábszár, lér­­decske — alulról közeledem a csipkés alsó­szoknya felé; micsoda izgalmas utazásI — óh, csodálatos technika, beh jó, hogy a pá­­ternoszter századában élhetek! Ki vagy te, harang szoknyás tünemény, akit még csak derékig láthatok a lassan emelkedő liftből, de annyit máris tudok, hogy szoknyádat a legelső belvárosi drótos­tót kreálta... Látod, jövök feléd a mélyből, nagyon mély­ből, magányos múltam vizeiről, én modern Lohengrin, százezer hattyúerös liften ... De hisz te magad vagy a hattyú — lá­tom már a hattyúnyakadat, enyhén rúzso­­zott hattyúszájadat..; Ugye, rám vártál, te szőke szemű, kék hajú, első emeleti benn­szülött? faj, ne nézz le rám ilyen szánako­laláng zó-furcsán, Istenbizony nem vagyok törpe, majd mindjárt meglátod. Előtted növök naggyá — látod, máris a kebledig érek, már a válladig, már megcsókolhatnád a homlo­komat — most pedig már én a tiedet... Lépj be mellém... Így. Ne félj tőlem, ha két emelet közötti madárnemlátta, zord tájakon visz az út, sőt bízd rám magad, az én mindenkor optimizmust sugárzó, erős lelkem megvéd minden destruktív hangulat­tól. Látod, éretted lemondok kedvenc har­madik dimenziómról, úgy a fülke falához lapulok, csakhogy szoknyád egy drótszála se görbüljön meg ... Milyen szép vagy . ■. Ugye, te is szépnek tartasz engem? Hát nem csodálatos, hogy egy perccel ezelőtt még nem is ismertük egymást, most meg itt vagyunk egyetlen köbméternyi térbe zárva édeskettesben, mint akiket a sors egymásnak utalt ki. Szültünk fölfelé — meg nem állunk a mennyekig —, látod, már a második eme­leten járunk. Légy a feleségem. Nem sokat tudunk egymásról, az igaz — de te százhat­vanöt centiméter magas vagy, én százhet­venöt. Méreteinkben tehát összeillünk — a többi majd kialakul magától. Kevesebb alap­ra is házasodnak manapság ... Beh boldo­gok leszünk! ... Mi az, hát csalódnom kell benned? Ki­lépsz itt a harmadik emeleten, hol van még a menny?? Ügy, szóval ilyen vagy? Méltatlan az én szerelmemre, tehát most itt hagylak alant. En szállók tovább, föl, föl egyre, ahol akad majd számomra megértőbb női lélek!... Már látszik is a bokája. DUNAI FERENC R-Ö-V-I-D-E-N A színházi világnapról március 27-én em­lékeznek meg a világ valamennyi színhá­zában. Az ünnepi üzenetet idén Miquel An­gel Asturias guatemalai író, az 1967-es iro­dalmi Nobel-díj kitüntetettje irta. Karlovy Varyban az idén június 5—15 között rendezik meg a nemzetközi filmfesz­tivált. A hat dijat három zsűri Ítéli meg: egy-egy nagydíjat és egy-egy különdíjat ad ki a filmírók, illetve a filmkritikusok nemzetközi bíráló bizottsága, a színészeké pedig a színészek és színésznők díját oszt­ja ki. Oratóriumot komponál Anna Frank napló­jából Leopoldo Gamberini olasz zeneszerző, a genovai madrigálegyüttes alapítója és ve­zetője. A zeneszerző Anna Frank édesapjá­tól kért engedélyt az oratórium megírására. Művét az 1969-i berlini biennálén, a modern zene fesztiválján kívánja bemutatni. Televíziós kamerákkal őrzik újabban a bécsi Szépművészeti Múzeum kiállítási ter­meit — kísérletképpen. Amennyiben bevá­lik, teljesen gépesítik a munkát, mert a te­­remőrhiány miatt a kiállításokat egyre rö­­videbb időtartamra lehet csak nyitvatartani. A magyar film eredményeit értékeli a Komszomolszkaja Pravdában Margaréta Kvasznyeckája, s elismerően elemzi a töb­bi között Kovács András filmjeit. A londoni Morning Starban Nina Hibbin számol be budapesti filmélményeiről, Jancsó Miklós filmjeiről, és az, új Kovács-filmről, a Falak­ról. A Prágai Tavasz zenei fesztivált idén is fiatal, 18 és 30 év közötti művészek verse­nye előzi meg. 1968 májusában a fúvós­hangszerek — fuvola, oboa, klarinét,-va­dászkürt és fagott — művészei mérik össze tehetségüket Prágában. Az antifasiszta irodalmi művek jutalma­zására Párizsban alapított díjjal az idén David Diamantot jutalmazták Fegyverrel és fegyver nélkül című művéért. Gerard Cambri nyerte a legjobb francia kémregény szerzőjének járó Ciceró-díjat. Ojabb színnel gazdagodott Moszkva zenei élete: bemutatkozott a Nagyszínház kama­razenekara és kamarakórusa. A műsorban többek között Hindemith-, Haydn-, Mozart­­művek szerepeltek. Roberto Rossellinit, a Róma nyílt város, a Rovere tábornok és az Éljen Olaszország című kiváló filmek rendezőjét nevezték ki az olasz filmakadémia, a Centro Sperimen­­tale igazgatójává. Párizs forradalma vihart támasztott szer­te Európában. A francia események hírére — 1848. február 29. — Bécsben azonnal le­zuhant a részvények árfolyama, a város kü­lönböző pontjain pedig az új alkotmányt követelő röplapok tűntek fel. A kamamla egyes tagjai a rendszer megmentésére re­formokat javasoltak, de az Államkonferen­cia — a politikai vaksággal megvert Lajos főherceg és Metternich befolyására — az erőszakpolítika mellett döntött. A rendőmi­­niszternek parancsot adott minden mozga­lom elfojtására. Poroszországot ígéretre bír­ta, hogy minden támadástól megvédi Auszt­­triá t. De a kormányzat elszámította magát. A pénzkrízis átcsapott Csehországra is. a birodalom olasz tartományaiban nagyarányú tüntetések kezdődtek, a német államok libe­rális mozgalmai a szövetségi parlament ősz­­szehívását sürgették. Az osztrák tartomá­nyokban pedig március 6-tól a legkülönbö­zőbb társadalmi egyesületek és rétegek nyújtottak be az udvarnak petíciókat, és a követelésekből — népképviselet, adómeg­­szavazási, törvényhozási jog, sajtószabad­ság, nyilvános bíráskodás, községi alkot­mány stb. — egy polgári Ausztria körvona­lai rajzolódtak ki. A legmerészebb javasla­tokkal a munkásnéppel kapcsolatban álló egyetemi ifjúság március 12-i nagygyűlése lépett fel, amely a fentieken kívül a szólási és oktatási szabadság, vallási egyenlőség mellett szállt síkra, követelte Sedlnittky rendőrminiszter távozását, a parasztterhek fokozatos megszüntetését, a polgárok és pa­rasztok bebocsájtását a rendek gyűlésébe. A kormány válaszul vizsgálatot rended el az egyetemi petíció értelmi szerzői ellen. Március 13-án azonban hatalmas tömeg lep­te el a tartományi gyűlés színhelyének kör­nyékét, sorra hangzottak el a szabadságot sürgető szónoklatok, és mivel a sokaság a szétoszlatási parancs ellenére is egyre duz­zadt, az udvar rendeletéből a déli órákoan eldördült a katonaság sortüze. Az első ha­lottak láttán felkorbácsolódott a bécsiek ha­ragja: a munkások, diákok, kispolgárok Da­­rikádokat emeltek és megostroinolták a fegyvertárakat. A katonaság egy része átállt a felkelők oldalára. Az udvar sietve me­nesztette Metterníchet, a mindenható kan­cellár álruhában lopakodott ki a császárvá­rosból, amelynek utcáin kemény harcok után az esti órákra úrrá lett a diadalmas forradalom. Mikor azután hírül vette Európa, hogy március 18-án Milánó, 22-én Velence kelt fel a Habsburgok feudális abszolutizmusa ellen, március 18-án pedig Frigyes Vilmos porosz király volt kénytelen meghátrálni Berlin népe elől, mindenütt tudták már, hogy a forradalmi hullám Magyarországot is magával ragadta. A párizsi események! ől az ország népe és az országgyűlés március 1-én értesült. A kormányzat arra törekedett, hogy a konzervatívok és a mérsékeltek ösz­­szefogásával elszigetelje Kossuthot meg a cseh és olasz ellenzékkel állítólag össze­köttetésben álló Battyányt, és ezzel minden forradalmi lépéstől visszafogja az ellenzék táborát. Csakhogy Kossuthék nem szalaszt­­hatták el azt a régóta várt történelmi pil­lanatot, amelyet most Párizs felkínált. Tud­ták, hogy a külhoni forradalom segítheti a gyors és gyökeres reformok kiharcolását, e reformok pedig egyedül vehetik eiejét annak, hogy Magyarországot is lángba bo­rítsa a forradalom. Ennek megfelelően a ne­messég megriadását sürgős reformokra, a reformokat pedig a forradalom megelőzésé­re kívánták felhasználni: Kossuth a már­cius 3-i nyílt ülésen az ellenzék képviselő­jeként a birodalom népeinek alkotmányt, Magyarországnak pedig felelős mindszté- 10

Next

/
Thumbnails
Contents