A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-17 / 11. szám
Á vamberki kilencéves iskola végzősei részére kettős ünnep volt a tanév vége. A bizonyítvány kiosztásával járó izgalmakat csak tetézte a kilátásba helyezett háromnapos kirándulás. Sóié szó, még több vita előzte meg a nehezen várt eseményt: hova menjen az osztály, mi volna a legtanulságosabb a nebulók részére? Végül is döntött az osztályfőnök: — Irány: a délcsehországi kastélyok. Mert aki nem látta az ottani értékes műemlékeket, nem ismeri hazáját — indokolta meg elhatározását, véget vetve a további szóbeszédnek, találgatásoknak. A gyermekek örömujjongással fogadták a tervet, nem is igen érdeklődtek a részletek felől. A fő dolog a változatosság, az, hogy az egész évi megszokás egyhangúságából kizökkenve élménydús napokban lesz részük. £s amint az már ebben a korban szokás, az ujjaikon számlálgatták ki, hányszor kell még nyugovóra térniük az indulásig. Még háromszor... már csak kétszer... na, végre... holnap... Kamilka hadilábon álJ a felkeléssel A várva várt napon az állomás előtt hajnali négy órakor volt a találkozó. A kimosdatott, pomádéshajú fiúk, a simára fésült lányok, mintha csak valamilyen skatulyából léptek volna ölő, édesanyjuk gondos keze nyomát viselik magukon. Az álomtél eleinte pislogva -ugyan, de a várakozás izgalmától márts vidáman hemzsegnek tanítójuk körül. Ugrándoznak, nevetgélnek, vfháncolnak kitörő Jókedvükben. Hiába Inti őket csendre az osztályfőnök, figyelmeztetése süket fülekre talál. Talán ez az oka annak, hogy amikor végre befut a vonat, senkinek sem tűnik fel Kamilka távolléte. Am egyébként sem volna segítség. Közeledik az Indulás Ideje... így hát a gyerekhad gondtalanul kapaszkodik fel a vonat lépcsőin... Amikor Kamilka lihegve befut az állomásra, máT messze jár a szerelvény. Hogyan történt? Maga sem tudja ... Tény, hogy elaludta az indulás idejét. Még a felnőtt számára is kellemetlen, bosszantó dolog az Ilyesmi, nem csoda hát, hogy az örökké álomképeket faragó tizenöt esztendős kislány az első pillanatban dermedten, megrökönyödve tekint imaga elé. — Mihez kezdjen? — tördeli tanácstalanul kezét. Nem fogja látni a képtárakat, a műkincseket, nem lesz része a sok beígért élményben. Pedig mennyire várta, mennyire örült az utazásnak. Nem utolsó dolog az autóstop A szörnyű csalódás okozta fájdalomtól eltorzult arccal az egyik padra vetette magát. Tehetetlenségében szabad folyást engedett érzelmeinek. 'Ügy zokogott, hogy az arrajáréknak megesett a szívük a szerencsétlenen. Nagy nehezen megértették, pH történt. Az egyik polgár mindjárt meg is vigasztalta: — Semmi baj, még utolérheted őket Tyníütén. Autóstoppal. Ott minden körülmények között át kell szállnlok. — Gyere — biztatta — kikísérlek az országúira, majd találunk valakit, aki felvesz a kocsijába. Kamilka — mintha darázscsípés érte volna — úgy ugrott fel. — Igazán? Gondolja? — törölgette könnyeit, miközben vörösre sirt szép szemében megjelent az első reménysugár. Szerencséje volt. Feltartott jobbjára az első arrahaladó gépkocsi — vadonatúj, vörösre lakkozott MB 1000-es volt — lassított, majd megállt. Négy fiatalember Olt az autóban. Készségesen szorítottak helyet a már mosolygó kislánynak a hátsó ülésen. Kamllka kísérője megkönnyebbülten lélegzett fel. Ezt tehát elintéztem — gondolta és mint ki dolgát Jól végezte, elégedetten tekintett a száguldó, majd a távolban hamarosan eltűnő autó és utasai után... Gyanús a gumikesztyű Am jó érzése csupán néhány pillanatig tartott. Hirtelen balsejtelmektől gyötörve a homlokára ütött: — A kocsi vezetője gumikesztyűt viselt! Képzelődne talán? Nem, semmi esetre sémi Tisztán látta maga előtt a fiú kezét a kormánykeréken. — Mit Jelentsen ez ebben a hőségben? — tette fel magában a kérdést először eltűnődve, majd egyre gyakrabban megismételve. Csak nem?... Csak nem lopták a fiúk azt a kocsit? ... Huligánok volnának?... vagy ami még rosszabb, tolvajok, betörők, bűnözők? lÉs ő, éppen ő játszotta a kezűkre azt a kislányt?! Izgalmában kidagadtak az erek a halántékán. Fantáziája feltartóztathatatlanul ragadta magával... Ki tudja, milyen sorsra juttatják' ezek a gazfickók azt a szerencsétlen gyermeket? Mert, hogy gonosztevők, ahhoz most már nem fér kétség. Elég bizonyítók a gumikesztyű. Miért volt a kocsivezető kezén? Azután meg ez a hegyes vidék is ... a sok sűrű erdő ... a fáik még a segélykiáltást is elnyelik ... Igen, az erdő... Ha oda 'behurcolják ... nem egy hasonló esetről hallottunk már... meg is ölhetik ... elássák... Ugyan, ki vezetne a nyomára? Hiszen meg sem találják egyhamar a gyereket. És mindennek ő, csakis a segíteni akarása az oka. Az utolsó kínzó gondolatok Jószívű polgárunkat már a telefonfülkében érték. Gépiesen feltárcsázta a rendőrség számát és az ügyeletes szervvel izgatottan közölte a történeteket. Pontos leírást adott a kocsiról, még a rendszámára is emlékezett. Olomouci autó lehetett... A kislánynak nyoma veszett Reggel öt órakor indul meg a nyomozás: a vamberkii, a rychnovi, a tynIStél és kostelecl rendőrség percek a'latt^készülíségibe lép. Nem sok időbe télik, máris megállapítják, hogy utoljára Rychnovban látták a kocsit és a Jelekből arra következtetnek, hogy azt csak a fiúk lophatták el. Rövidesen már azt Is tudják, hogy nem tévedtek. Az autó tulajdonosa ugyan nem jelentette a kárt, de ezt még nem is tehette meg, mert hiszen a lopásról csak a Közbiztonság szerveitől értesült... A négy fiúról egyelőre senki sem tud semmi (közelebbit. Ismertetőjelük sincs, mindössze a gumikesztyű. De ez Is elég ahhoz, hogy a nyomozók joggal következtessenek arra, hogy a fiatalemberek rosszban sántikálnaik. Ki tudja, ml minden terheli a lelkiismeretűket. Feltétlenül meg kell akadályozniok tehát őket további bűncselekmény elkövetésében. Pillanatnyi vesztegetni való idejük sincs tehát. Ezért keresik lázas izgalommal, ezért teszik tűvé értük a vidéket. Am minden hiába. Ügy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. A szörnyű eset híre futótűzként terjedt el az egész járásban. Az Izgalom elérte tetőfokát. Mindenki a gyermekrablásröl (beszélt. Nem Is maradtak tétlenek a polgárok. Aki csak tehette, (felajánlotta segítő kezét... hiszen emberéletről, egy ártatlan kislány megmentéséről van szó... mindent el kell követelők az érdekében... Zsákutcában Amikor a vamberki rendőrségen megszólalt a telefon, a vizsgálatot vezető tiszt izgatottan emelte füléhez a kagylót. Hamutartójában egymás hegyén-hétán tornyosult már a sok cigarettavég, de azért Ismét rágyújtott. Reménykedve hallgatta a drót másik végéről érkező, némi biztatást tartalmazó je lentést: — A vörös gépkocsit Castolovice község határában megtalálták az útszélen, félreállítva. Nyílván kifogyott a (benzinjük... azért hagyták el... Hova lettek az utasai? Ki tudja? Nincs kizárva, hogy vonattal folytatták útjukat, de az 4s lehetséges, hogy további gépkocsit loptak ... Ezt még nem sikerült megállapítani... A lázas keresésnek és a szinte villamosárammal telített feszültségnek volt köszönhető a további hír: A fiúk a éastolovicet pályaudvar pénztárosának tájékoztatása szerint Tynlétére váltottak jegyet ... Igen, csupán négy jegyet, az ötödik személyről, a kislányról nem esett szó... őt senki sem látta ... — Talán már végeztek Is vele? — villant át nem is teljesen Indokolatlanul a szakemberek agyán a gondolat és további intézkedéseik értelmében a Hradec Královő-1 rendőrséget is bekapcsolták a nyomozásba. Nekik az országutakat kellett szemmel tartanlok. Csakhamar (kiderült, hogy a fiúk megérkeztek ugyan Tyníátöbe, de onnan továbbutaztak Náchod felé. Ám oda nem érkeztek meg ... Útjukat valószínűleg megszakították valahol, talán BolehoSfiban. Nyilván megsejtették, hogy üldözik őket, hogy a nyomukban vannak s egéruíat akarván nyerni, gyalog visszatértek T^nlätäbe... Nem, a kislány nem volt velük ... — hangzik minden alkalommal a tagadó válasz. — Hová lett? — csap súlyos öklével az asztaLra a nyomozást vezető tiszt. Nem tűnhetett ©1, mint a gombostű. Ha törik, ha szakad, megfejtjük a talányt — jelenti ki erélyesen és amikor megtudja, hogy a fiatalemberek valószínűleg a Balikán-expresszre szálltak, a prágai vasúti rendőrséget Is bekapcsolja az egyre terebélyesedő, egyre izgalmasabb akcióba. Am ez az Intézkedése sem jár eredménnyel. I Még mindig bottal üthetik a nyomát a lánynak és a fiúknak Is. Új irányt vesz a nyomozás Későre jár az Idő. Esteledik. A vamoerklekraek már régen meg kellett érkezniük , valamelyik városba. De melyikbe? Ügy tűnik, megoldhatatlan probléma ez, hiszen üres az iskola, nincs senki, aki tájékoztatná a rendőrséget a részletekről. A szülőik Is csak anynyit tudnak, hogy Dél-Csehországba indultak a gyerekek, a közelebbi célpont ismeretlen előttük ... Telnek az órák, miniden perc örökkévalóságnak tűnik, Már a Ceské Budőjovlce-1 rendőrség is érdekelt a nyomozásban. Meg is tesz minden tőle telhetőt, hogy segítsen ... Minden (hiába, legalábbis egyelőre... Az óramutató lassan közeledik az éjfél felé, amikor Ismét megszólal a nyomozó asztalén a telefon: — Igen, Itt Hlu-boká. Természetesen, a varoberkiek még az este megérkeztek. Persze, igen ... minden rendben van... Hogyne, Kamilka Is köztük van... Még TyníStén utolért© a többieket. A fiúik besegítették a vonaliba. — Na végre — sóhajt fel megkönnyebbülten a vamberki rendőrtiszt. De mi történt a fiúkkal? A válasz erre a kérdésre elég sokáig késett. Az ő kézre kerítésük ugyanis néhány hetet vett Igénybe. Egy további gépkocsi-lopás alkalmával sikerült lefülelni a fiúkat. Nem, nem voltak büntetett előéletű-ek, tiszta számlával indultak, mindaddig, amíg ... Dehát addig jár a korsó a kútra ... ' Mi a tanulság mindebből? Téved, aki azt hiszi, hogy Kamilka eltűnése vaklánma volt, mert szerencsére a haja szála sem görbült meg. Hiszen a dolognak beláthatatlan következményeit Is lehettek volna. A kislány lázas keresésével járó Izgalmak és a fáradság tehát nem volt hiábavaló. Ellenkezőleg. Hiszen az ember sohasem tudhatja ... Ezért oly fontos az elővigyázatosság, a körültekintő gondoskodás a közbiztonsági szervek és persze a polgárok részéről Is. Más kérdés, miért nem volt elővigyázatosabb Kamllka, miért aludta el a vonat indulását? Jó lecke volt ez a részére, annyi bizonyos. Legközelebb talán pontosabb lesz. KARDOS MÁRTA crm8
