A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-17 / 11. szám

A B-52 a világ legnehezebb bombázója. Nukleáris bombaterhét a [ehér nyíllal jel­zett helyeken tárolják. A botrány még nem ült el, és még a veszély is fennáll, amit a jeges tengerbe zuhant bombák okozhatnak. Quo usque tandem...? Nemcsak a dánok, az egész világ ezzel a kérdéssel fordul a Pentagon felé, amely­nek ötszögletü fészkéből Immár hét éve rö­pülnek szét menetrendszerű pontossággal az atom és htdrogénbombákat tojó vasszár­nyú madarak. Hirosimát még nem feleftefíi'úk el, a kö­vetkezmények nem hagyfák elfelejteni, mert az az egyetlen atombomba több mint húsz év után is szedi még áldozatait. Tavaly nyáron láttam a világkörülí útja során hoz­zánk érkezett japán békeharcos kocsiját. A sokezer kilométert megtett autó látványa, amint a maga valóságában ott állt a Carl­ton szálló előtt az atomveszély elleni élő tiltakozásként hatott és sokkal mélyebben véste tudatomba a nukleáris fegyverek min­denki számára sokat jelentő veszélyét, mint ttt-ott megjelenő elszórt hír. A hét éve támaszpontról támaszpontra röpködő USA felség jelű gépek pedig a Hi­rosimára ledobott atombombától százszoro­sán is nagyobb hatóerejü fegyvereket hor­danak magukkal. Senki sem vonhatja két­ségbe, hogy ez a „termonukleáris őrjárat" komoly merénylet az amúgyis annyit ve­szélyeztett béke ellen, hiszen a meghirde­tett „százszázalékos biztonság", a valóság­ban tizenhatszoros csődöt mondott. Tizenhat alkalommal „vesztették el“ ret­tegett terhüket a gépek különböző orszá­gok (beleértve az Egyesült Államokat is) területe felett. A véletlen pedig — amit ki­zártnak tartottak — éppen abban mutatko­zott meg, hogy a tizenhat eset egyike sem járt katasztrófával, leszámítva az emberáldo­zatot, amelyet a repülőgépszerencsétlenség, esetleg kényszerleszállás követel. Ez az erőpolittkat játék azonban egyre jobban ingerli a közvéleményt és még a NATO tagállamai sem hajlandók belenyu­godni abba, hogy a felük fölött lógó Da­moklész kard bármely pillanatban lecsap­hasson. Dánia viharosan tiltakozik a grönlandi Thule, amerikai támaszpont közelében ten­gerbe zuhant, atomfegyvereket szállító re­pülőgép miatt. Követelik Dánia kilépését a NATO-ból. Ha a tengerbe merült atomfegyverek biz­tosítékai nem is oldódtak ki és nem sza­badították el a poklot egy erős radioaktív fertőzés veszélye még mindig fennforog, ha­csak idejében nem talál fák meg valamennyi, a víz fenekén heverő fegyvert. A világ tudósai vállvetve dolgoznak azon, hogy az emberiséget legjobban tizedelő be­tegségeket, éhínséget legyőzzék. Egy-egy kutatónak, orvosnak, gondolkodónak, aki az emberiség boldogulásáért folytatott küzde­lemben jelentős sikert ért el, hőssé avatását az egész emberiség szentesíti. Ugyanakkor az Imperialisták pusztítani képes öklüket mutogatva akarják megfélemlíteni a népe­ket. Ugyanez az emberiség azonban az el­lenállásban is kezd egyre egységesebbé vál­ni, velük szemben, akik hatalmi érdekből munkájának eredményeit, százezreknek és millióknak pedig életét teszik kockára. masak, tanulékonyak. Ezért, ha már magyar Újságban írnak rólunk, Írják meg, hogy szíve­sen várjuk a további jelentkezőket Is ezekből a járásokból. Ipari tanulókat és végzett szak­munkásokat is veszünk fel. Lakatosokat, esz­tergályosokat, marósokat, villanyszerelőket. Fi­zetés kétezer koronáig. Leányokat a Taííinéríá­­ba (csiszoló, köszörülő-részleg — kb. 150 lány­ra lenne szükségünk az év végéig) betanítunk A munka könnyű, egy hét alatt megtanulják. Nőtlenek, hajadonok számára lakást biztosítunk az üzem mellett. Az üzenetet átadtam. E Új üzem — új lehetőségek. Az igazi eredmé­nyek csak ezután várhatók. Majd ha minden gép beindul. Akkor újra eljövünk. Zs. NAGY LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents