A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-17 / 11. szám
ÜVEGKOR? Olyan joggal, ahogy atomkornak, üvegkorniak is nevezhetnénk a huszadik század második felét. Sőt, e sorok írójának véleménye szerint több joggal, hiszen míg, mondjuk, atommáglyát, atomerőművet, atomjégtörőt s hál istennek atombombát is legfeljebb ha fényképen látott, addig üveget lépten-nyomon. Csak itt a szobájában is íme: üveghamutartóban füstölög a cigarettája, üvegpohárban párolog a feketéje, üvegből van az éjjelilámpa burája, a csillár üvegtölcsérekből önti rá a fényt s üvegből van az óra üvege stb. Közben egy fia atomreaktort nem képes felfedezni maga küröl. Üvegkor ez bizony... I Buborékok Amikor, vagy tíz évvel ezelőtt, először léptem üveggyárba, majdnem elnevettem magam. Hát nem mulatságos, morfondíroztam, felnőtt, sőt, őszülő emberek színes hólyagokat fújnak szertartásszerű, komoly arccal, hunyorogva és belevörösödve, mint hajdan mi a szappanbuborékot. Am mihelyt egy üvegfújó-plpába próbaképpen beléfújtam, rögtön elment a tréfától a kedvem. Nem tréfadolog, annyi szent. A _egtöbb üvegfújő tüdeje és szive megsínyli ezt a munkát. A jabloneci üvegfúvók emlékeimben egy kissé hasonlítanak a pokol ördögeihez, másrészt magukhoz az elkárhozottakhoz. Fújógépek Ebben az új dúibravkai üzemben viszont láttam egy japán gépet, ami nagyon emlékeztetett a pokolbéli katlanokra, üstökre (ti. ahogy én képzelem a pokol szerszámait). Sziszeg, fortyog, csattog, csörög, zakatol, meleget áraszt és... talán tíz másodpercenként egy-egy villanykörte-b'úrát ejt puhán a mellette mozgó szalagra. Megnézem lent és fent, jobbról és balról s nem vagyok képes rájönni, hogyan csinálja. Nem tudok japánul. Mikor gépesítik az üveggyártást? — Soha — mondotta annakidején egy jabloneci munkás. — Miért? — Mert a gép soha nem helyettesítheti az embert — hangzott a válasz. Igaza volt? Abban mindenképpen, hogy a világhírű cseh kristályt solsem fogják géppel gyártani. Értelmetlenség lenne, hiszen legfőbb értéke, hogy tökéletes kézimunka, művészet, amit gép nem csinálhat. Ezzel szemben az ipari üveg gyártását igyekszik gépesítem az ember. Ebben a Bratislava melletti új üzem sem kivétel. Sőt... A főmérnök monológja — A gyárat 1962-ben kezdtük építeni — mondja FrantiSek Gazdik mérnök, az igazgató műszaki helyettese. — Először Pozsonypüspökire terveztük, de ott a talajösszetétel nem felelt meg. Dúbravka tulajdonképpefi az én ötletem volt, s mivel a talajvizsgálatok is pozitív eredményt hoztak, emellett döntöttünk. Célunk egy olyan üzem létrehozása, amely korszerű berendezése, műszaki felszerelése révén, a gyártmányok minőségében az európai üveggyártással felveheti a versenyt, japán és nyugatnémet gépeket vásároltunk s az itthon gyártott berendezés is megfelel a legkorszerűbb követelményeknek. Az a tény, hogy üzemünk Bratislava mellett, csaknem a városban épült, a szakemberek toborzásánál hasznunkra vált, tulajdonképpen nem is igen kellett toborozni, jöttek maguktól, hiszen a fiatal mérnökök javarésze boldog volt, hogy nem kellett vidékre mennie. Ehhez még az is hozzájárult, hogy mindenkinek akást biztosítottunk, a nőtleneknek legényszálláson, a nősek között mintegy száz lakásegységet osztottunk szét. Ma már megállapíthatjuk, hogy az összes csehszlovákiai üveggyárak között, mi vagyunk legjobban ellátva szakemberrel. A műszaki káderek ötven százaléka mérnök. Jelenleg kb. kilencszáz ember dolgozik az üzemben, de ez a szám szinte napról napra növekszik. Munkásaink nagyrésze Dúbravka környéki. (A gyár még mindig épül, befejezése után 1500 embert foglalkoztat majd. Egyébként máris monopol-helyzetünk vton a csehszlovák üveggyárak között, ugyanis ez az egyetlen üzem az országban, amely ólomüveg-csöveket, vízvezetékcsövet s villanykörtebúrát gyárt. Az új Japán automatagép például lehetővé teszi olyan vilanyégő-bura fonmák gyártását is, amelyeket azelőtt kézzel készítettek s így más gyárak, pl. az utekáői testvérüzem munkáját is megkönnyíti. Célunk, mint mondottam, hogy az ipari üveg gyártásában felvegyük a versenyt a legjobb külföldi (nyugati) gyárakkal. Még nem dolgozunk teljes kapacitással, de már ma is jó nevünk van néhány országban. Árúinkból exportálunk már Görögországba, Olaszországba, Bulgáriába és Ausztriába. Természetesen a kereslet Itthon .is nagy, elég a dolgunk, hogy a hazai piacot ellássuk árúval. Munkalehetőség, kereset — A gyárnak tehát még mintegy hatszáz emberre lesz szüksége. Honnan akarják biztosítani? — Ahonnan sikerül. A kereseti lehetőségek nem rosszak nálunk. Az átlagos fizetés 1600 korona jelenleg s ez, gondolom, elég Jó, ha tekintetbe vesszük, hogy most indultunk s egyelőre elég sok még a bedolgozatlan segéderő. Később ők is többet fognak keresni. A szakmunkások viszont ennél már most is lényegesen magasabb fizetést kapnak. Mi saját magunk is képezünk ki szakmunkásokat. Mivel ez nagyobbára automatizált üzem, elsősorban géplakatosokat, esztergályosokat. karbantartókat stb. Van egy tanoncképző központunk, de más üzemekben is, így néhány morvaországi gyárban, továbbá a Slovnaftban és a Dimitrov-Uzemben is .képezünk ki szakmunkásokat. Van ezenkívül egy üvegipari középiskolánk is. Üzenet a déli járásokba — Mivel azonban — folytatja az Igazgatóhelyettes —■ Dúbravka környékéről már nem sok emberre számíthatunk, megpróbálunk más járásokban is toborozni munkásokat. Itt főleg a déli (jobbára ipari üzemek hiányában szenvedő) járásokra gondolunk. Dolgozik már nálunk néhány fiatal a dunaszerdahelyi járásból s nagyon elégedettek vagyunk velük, szorgal-Prandl Sándor felvételei FrantiSek Gazdik mérnök, igazgatóhelyettes
