A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-17 / 11. szám
nélküli nyári napok és a szintén hetekig tartó nappalok nélküli téli éjszakák. Rovaniemi tartományi főváros szép új állomására reggel futott be a vonatunk, így Jutott Időnk a városnézésre. A hihetetlenül kék égbolton felhőpárnák úsztak, s késő nyárlasan, de melegen sütött a nap. Nemcsak a pályaudvar modern, hanem az egész város. A háború végén a Murmanszk felől visszavonuló nőmet csapatok a faházakból álló Rovanlemlt felperzselték. (Alvar Aalto világhírű finn építész tervei alapján teljesen új várost építettek, persze ezt már nem fából. Szép 2—3, olykor négyemeletes lakóházak és középületek állnak az utcák mindkét oldalán vagy a Duna szélességű Ounas és Kemijokl partján — e két folyó összefolyásánál fekszik a város. Szépségét növelik a parkok, tűlevelű fák és nyírfák, északi bokrok. A betonozott utcák, járdák szélén magasba nyúló ostorlámpák, s a sűrű autó-, kerékpár és egyéb forgalom elfelejteti az emberrel, hogy csak nyolc kilométernyire van az északi sarkkörtől. Városnézés közben a legközelebbi élelmiszerboltban összevásároljuk az ebédünket. Kiváncsiak vagyunk a Rovanlemiben sütött kenyérre és a lappföldi tehenek tejéből savanyított aludttejre. Finom volt mind a kettő, sőt az aludttej még a Helsinkiben vásároltnál Is sűrűbb és Izletesebb. Természetesen mindennek ugyanaz az ára, mint a fővárosban. Tovább egyenest északnak akartunk utazni, föl az Inarl-tóhoz, ahol a lappok és a rénszarvasok élnek. Belépünk hát az utazási Irodába, amit egy szál fiatal hivatalnokáé vezet, megvárjuk, míg elintéz egy angolul 'beszélő hátizsákos turistát, s megkérjük, tudna-e Inarl „templomos és boltos faluban“ aznap éjjelre szállást biztosítani a számunkra. Fölveszi a telefonkagylót, a postától kapcsolást kér Inarlval, amely Innen 335 km-re van a Jeges-tenger felé vezető egyetlen fő útvonalon, és délelőtt 11-kor — ez Itt Is alighanem a csúcsforgalom ideje — azonnal beszél Is az ottani turistaszállóval. Inarl felé és azon túlra az észak-norvég határig naponta két autóbusz indul, mind a kettő .délben. Kényelmesen elhelyezkedünk az egyikben, átrobogunk az Ounas folyó fölötti hídon, s rövidesen magunk mögött hagyjuk a sarkkört négy nyelven Jelző táblát. A lappföldi autóbuszoknak sok tucat kilométert kell robognlok, míg a következő városkába vagy inkább faluba befutnak. De a falvak és a városkák között gyakran látni itt-ott egyedül vagy csoportosan álló tanyaházakat az országút és az erdő közötti területen, mellettük darabka szántóföld, veteményeskert vagy legelő. Dús növésű rozsot, zabot és árpát láttunk, és mindezt — augusztus második felében — zölden, mint a fű. Itt fenn északon nem érik be a gabona, takarmányként vetik. Sok helyütt már ott állt lekaszálva, boglyába rakva. Valahol a Lappföld délebbi részén ugyanebben az Időiben az őszi szántást végezték a parasztok, sietni .kell, mert hirtelen áll be az eső, októberben már havazik. Érdekes közlekedési rendje van a lappföldi autóbuszoknak. Bárhol megállnak a gyéren lakott vagy lakatlan területen, elég, ha valaki az út szélén feltartja a karját. A postaautóbuszok munkája is nagyon egyszerű. Az út szélén oszlopon kis nyitott postabódé van, oda teszi be, illetve onnan veszi ki a kalauz a telepes levelét, csomagját, és a busz folytatja az útját. A bódé oldalához egy Iránymutató kar féle van odaerősítve, amit a hódé tulajdonosa az úttest felé mutató irányba állít be, ha betesz a bódéba valami elszállítani valót, levelet vagy postacsomagot. Mondanom sem kell, hogy a postabódé tartalmához senki sem nyúl az Illetékesen kívül. A postaszállltásnak persze más módja Is van. Az Inarí-tó déli partján például egy kikötött csónakot láttunk, nem messze egy esőköpenyes férfi lépett ki a fa alól — éppen zuhogott az eső —, az autóbusz megállt, a férfi átadott a kalauznak egy csomagot, pénzt a postadíjra, a kalauz szó nélkül átvette, pedig a busz nem is volt postajárat. Olyasmit Is láttam, hogy egy észak felől Jövő autóbusz Inariban az útkereszteződésnél megállt — sehol senki —, letett egy teli hátizsákot meg egy propán-bután gázpalackot és ment tovább. Rénszarvasokkal — tarándszarvasoknak Is nevezik őket — elég hamar találkoztunk. Raudabjokl táján, Rovanlemltől 75—80 km-nyire az út közelében két rénszarvasbika, ügyet sem vetve az autóbuszra, készült hatalmas agancsával egymásnak rontani. Azután egyre gyakrabban mutatkoztak, hol a .keskeny szántóföld-csíkokon, hol a domboldalakon kapaszkodva, hol az úttesten keresztül ballagva — közvetlenül az autóbusz orra előtt. Tarándszarvas-csorda. Háttérben egy „tunturt“. A rénszarvas a világ legigénytelenebb állata. Nem szorul az emberre sem nyáron, sem télen, mert megkeresi zuzmóját a hó alatt Is, de az ember a 6—7 hónapig tartó északi télben nehezen boldogulna nélküle: húzza szánkóját, .tejet ad neki, húst, agancsot, értékes bőrt. Lehet is látni rénszarvasbőrt és agancsot a lappföldi vásárokon, de azokon kívül is az út melletti kerítésekre aggatva, hogy a vásárló kedvű Idegen mindjárt megszemlélhesse; az élelmiszerboltokban pedig rénszarvashús készítmények kaphatók. Az első lappot, egy idősebb férfit jellegzetes népviseletében — alacsonyabb volt és sötétebb arcbőrű, mint a finnek, akikkel beszélt — még Helsinkiben láttam egyszer. Egy éppen Így felöltözöttet Tamperében, a közép-finnországi Iparvárosban is láttam, de a Lappföldön az elsőt csak Inariban, de itt azután már többet Is. Egy lapp anya jött be a faluba bevásárolni tízéves forma fiával, a Balatonnál háromszor nagyobb tavon, motorcsónakkal. A fiú konfekclós ruhát viselt, de az anyán csak a cipő volt gyári. A lapp népviselet alapszíne az erős kék, ezen — 9 szegélyeken és a vállon — számos vörös varrásos dísz. A férfiak és a nők egyaránt a különleges alakú, kék és vörös összhatású „lapp sapkát“ viselik. Néhány férfit Is lehetett látni, de ezek vásárolt kész ruhában voltak. A turistaszálló csarnokában egy középkorú és egy idős lapp asszony ült, az emeletre vezető lépcsőik karfájához támaszkodva három hozzájuk tartozó lányka állt szerényen. Mind az ötön a szép lapp népviselet, csak lábukon volt tucatáru lábbeli és harisnya. Várták az autóbuszt. Megkapott a viselkedésükön a kisebbrendűségi érzés abszolút hiánya. Inari a finnországi lappok egyik központja. A legközelebbi lapp falu 33 km-nyire van Innen. A finnugor nyelvcsaládba tartozó s így a magyarral is rokon lappokból a finnországi Lappföldön kevés lakik. Többségük Észa.k-Svédországban (5000) és Észak-Norvéglában (22 000) honos. A finn állam az itt élő alig 2500 lappnak anyanyelvén Iskolákat tart fenn, és több hetilap, számos könyv Jelenik meg lapp nyelven. Dr. SIMA FERENC hét 5 Jellegzetes lappföldi táj Rouantemt, a Lappföld fővárosa
