A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-10 / 10. szám
MAJOR AGOSTOf Megszólal a vasárnapi harangszó Bánatosan, szomorúan csalogatja a hívőket a templomba. Makkal Jánosné magára ölti sötétkék ruháját, majd apró léptekkel elindul a vasárnapi misére. Beharangozás előtt ér a templom előtti térre. Lesütött szemmel közeledik a főbejárathoz, ^akárcsak leánykorában tette, mintha attól félne, hogy egy clllnderes legény szemet vet rá az utcáról. De hol vannak manapság a clllnderesek, s hol a templom előtt álldogáló legénysereg? Feledésbe merült már mindez, akárcsak Makkalné leánykora. S ha netán teli lenne ts az utca kacsintásra éhes legényekkel, ml haszna lenne belőle? KI vetne rá szemet? Hiszen mér nem csillog messziről Makkalné két szép szeme — kialudt a láng benne, eltűnt a ,báj arcáról, sárgászöld barázdák szántják gondterhelt homlokát. Lépte még igyekvő, ám teste már meggörnyedt. Mégis úgy érzi most Makkal Jánosné, hogy minden szempár őt nézi, amint a főbejárathoz lépked. — Itt Jön a Makkalné — figyelnek fel rá az emberek, akik valamelyik gyerekéről szóló cikkét olvassák az újságban, melyet az Imént vásároltak a templom melletti újságárusnál. Úgy megnézik Mari nénit, mintha sosem látták volna. Pedig Jól Ismerik. Majd nyolcvan éve nap mint nap végigmegy a városon, s minden vasárnap eljön az ünnepi misére. Ismerik és nem itsunerlk? Mert ha valaki belelátott is nehéz életébe, nem érezte a kereszt súlyát, mely éveken át Mari néni vállára nehezedett. Felmérhetetlen a sok gondnak és bajnak, tettnek és vágynak, fájdalomnak és szegénységnek a súlya, melyet magával hordott az életben. Tizenhatodszor várakozni és fájdalmak közt szülni, sok ezer álmatlan éjszakát átvirrasztani és kenyér nélkül élni, varrni, mosni, főzni a tizenkét élő gyerekre. S közben négy veszélyes műtétet elviselni. KI bírná ki napjainkban mindezt? Pedig ez csak csöppnyi bepillantás Makkalné viszontagságos életébe. S mint apró csepp a tengerben, úgy vegyült bele életébe a temérdek sok várakozás, amikor elmaradt valamelyik gyereke, a gyötrelem, hogy valami baj ne érje őket, a vágy é3 remény, amikor Iskolába íratta őket, hogy tanuljanak, vigyék valamire az életben. De kit érdekel mindez? Hisz az ember nem azért jön a világra, hogy másokon segítsen, hanem azért, hogy más kárán örvendjen — gondolják egyesek. Ha nem így lenne, akkor sokan álltak volna a magára hagyatott özvegy mellé, hogy segítsenek nehéz keresztje clpelésében, s könnyítsenek életsorsán. S ma miért figyelnek fel rá, azért, hogy sajnálják őt? Egyesek csupán klváncslság/ból, s talán csak e sorokból döbbennek rá, mily változatos, nehéz és sokszínű egy emberi élet. Aztán mintha ml sem történt volna, az újságot zsebre dugva ballag egyik ember a másik után a templomba. KI azért, hogy szebb életért esdekeljen, ki azért, hogy baját leplezze, vagy csak úgy szokásból, hogy szóbeszéd ne érje. Mari néni Is megy, behúzott nyakkal, kitágult szívvel. Csak akkor pillant fel, amikor a templom előcsarnokának kemény kövén visszhangzik a lépte, jobbjával megérinti a szenteltvlztartót, keresztet vet s illedelmes térdhajtás után Igyekszik a megszokott helyére. Mert a templomban még ma Is mindenkinek megvan a maga helye. Kinek a padban, az állósorban, vagy a kóruson. S a templom az a hely, ahol a szokásokat hűen őrzik az emberek. Ogy hajtanak fejet, fohászkodnak vagy zengik a dalt az orgona kíséretével, mint századokkal ezelőtt. A szentek Is oly bánatosan néznek a templom faláról az áhftat03 hívőkre, mint amikor odafestették őket. S az örök mécses pislákoló fény© világítja be halványan a szentélyt. A plébános magasba emeli az oltárlszentséget, Mari néni meg mélyebbre hajítja a fejét, esdekel. Imádkozik a gyerekekért, az unokákért, az öregekért, azért, hogy béke legyen a földön, szeretet az emberek között. Miért teszi mindezt? Miért esdekel békéért, amikor meg vannak számlálva az ével. Vele egykorú társai azt mondják, mit bánom én, hogyan Is lesz, ha meghalok, tőlem akár a világ is összedőlhet. Mari néni meg békéért esdekel, békéről mesél az unokáinak, a gyerekeknek. Mert neki nem mindegy, hogyan van és hogyan lesz. Két világháborút élt át, férjét és fialt vitték a frontra, gyerekei hajléka dőlt össze idegen fegyverek füzében. S ha szegények közt osztják szét a pénzt, amit a háborúkra költöttek, nem lett volna oly nehéz az ő keresztje. Több lett volna a kenyér, s nem szorult volna Isten igéjére. A plébános még agyszer magasba emeli a kelyhet, majd áldást oszt a hívőknek, s Mari néni máris sarkon fordul, Igyekszik elsőnek elhagyni a templomot. Így tett valaha, igyekezvén első lenni, hogy mire a gyerekek hazaérnek, az étel már tálalva legyen az asztalon. Ma mér csak egyedül van. Nincs kinek asztalt terítenie, mégis elet. A templom előtti téren én Is melléje szegődöm. A patika mellett JobbTa szűk utcába fordulunk. Szótlanul ballagunk egymás mellett, mintha csak mindketten érez-TÁLÁN OTT KEZDŐDÖTT, mikor megkérdőjelezték Napóleon halólót: természete* úton következett-e be vagy megmérgeztékf Néhány angol tudós, Forshufwood, Wossen és Smith, annyira érdeklődött, ml is a valóság, hogy komolyan kezdtek foglalkozni o császár halálának körülményeivel. 1961-ben ott tartottak, hogy kijelenthették: Napóleont arzénnal mérgezték meg. Természetesen állításukat bizonyítani Is kellett. Nyilvánosságra hozták, hogy Napóleon halálával kapcsolatos felfedezésükre az ún. aktivizáló analízis alkalmazásával jöttek rá. Ennek segítségével vették vizsgálat alá hajszálait. A módszer alapelve, hogy a vizsgálat tárgyát atomreaktor neutronjaival „bombázza". Az eljárás után biztosan megállapítható, hogy az aktivizált tárgyban milyen kémiai elemek fordulnak elő és milyen időből származnak. Napóleon esetében bebizonyosodott, hagy haja 10,38 ppm arzént tartalmaz, ami sokszorosa a szokásos mennyiségnek. Az emberi haj normális arzéntartalma 0,8 ppm-nél kezdődik, 4 ppm már abnormálisán sok. A további vizsgálat megállapította, hogy Napóleon halála előtt négy hónapon át szokatlanul nagy mennyiségű arzént vett magához. Kétségtelenül tudta nélkül és nem jószántából. Ezekből a tudományos Ismeretekből indult ki aztán a kriminalisztika, ugyancsak aktivizáló analízist alkalmazva a múltban lejátszódott és napjainkban előforduló események felderítésénél. GYILKOSSÁG VAGY ÖNGYILKOSSÁG? A Scotland Yard kriminálistól zavarban voltak, hogy egy szóban forgó halott férfi öngyilkos lett-«, vagy pedig gyilkosság áldozata. A halott testhelyzete és a kezében lévő fegyver az első verziót támasztotta alá. Némely körülmény azonban gyilkosságra vallott. Bélyegsarok Mai számunkban néhány kubai bélyeget mutatunk be, amely a balettművészetbűl meríti témáját. Az újdonságok közül a következőket említjük meg: Algéria hangszereket ábrázoló sorozatot készül kiadni. Bulgáriában a világűr meghódítása témaköréből hatértékű sorozat jelent mag. A dél-arab Fajúról állam peri no nem hagyta ki az alkalmat, és a granoble-i olimpia tiszteletére egy hétértékfi sorozatot jelentetett meg. Guineában táncosokat ábrázoló bélyegpárt adtak ki. Izrael három léglpostabélyeget bocsátott ki. A jemeni Arab Köztársaság olasz festők képeinek ábrájával adott ki ötértékű sorozatot. A jemeni Királyság pedig szintén. ötértékü, lovakat ábrázoló sorozatot bocsátott ki. Nigéria is jónak látta, hogy híres taatók önarcképével emláksorozatot adjon ki. Végül még megemlítjük, hogy Oj-Kaledóntában madarakat ábrázoló, háromértékű sorosat jelent meg.
