A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-10 / 10. szám

nénk, ami.isk most Mvetkeznie kell; elérkezett az idő, hegy számot vessek a Makkal család történetével.

Egy életet Írtam meg, nevezhetnénk úgy is, hogy igaz történetet, hisz pátosz nélkül elmondtam mindent. Nem kutattam káderváic-mőnyükben, nem szembesítettem a gyerekeket, ha egymásról jót vagy rosszat mondtak. Leírtam úgy, ahogy láttam, hallottam Igaz életüket.

Amikot megismertem ezt a kedves kis szókimondó asszonykát, hallottam gyermekeit dicsérő szavát, úgy véltem, hogy olyan emberekkel hozott össze a sors, akik a boldogságon kívül nem ismertek mást az életben. Mert mást nem is érdemeltek. Gyönyörűszáp emberi vonások jellemzik ókét. Emberszeratet és munkakedv. Akarat és küzdőszellem. Nótáskedv és anyjuk iránti tisztelet.

S mégis több vihart és megrázkódtatást élt át ez a család, mint a legvénebb bükk az erdőben. Tellett ebből a családból .mindennek. Úrnak és szegénynek, mázolónak, borbélynak, hentesnek és cipésznek, elárusítónak és számvevőnek, tanárnak és tervezőnek, apácának és kommunista Jelöltnek. Leltek Jó hazafiak és számkivetettek. Magyar anyanyelvűkbe cseh, szlovák és német nyelv keveredett. Csehország, Szlovákia, Magyarország a hazájuk. Jártak büszkén emelt fővel, és koldusmódra, szegényesen. Nevelkedtek szeretet ben és megértésiben, .mégis csalódtak az életben, az emberekben. Voltak elhagyatottak és számkivetettek. Pedig a Jóságos édesanya együtt akarta tartani mind a tizenkét gyereket. Boldogult férjével azt tervezgették, hogy emeletes, nagy házat építenek az öreg helyére, amelyben mind elférnek. Ember tervez, isten végez — sóhajtozik Mari néni, mert sem a ház nem készült el, a gyerekek sem maradtak egyben. Szerették egymást, mégis, ahogy nőttek, sorban elhagyták a családi fészket. Kicsinek bizonyult a ház, a város, nem biztosított számukra elég kenyeret. Nyílt a családi hajlék kapuja, szerteágazó utak vitték világba a gyerekeket. S mint ahogy a madár nem tér viasza többé fészkébe, a Makkal gyerekek sem mentek vissza a szülői házba. Felbomlott a szép családi kör, már csak az anya és a gyerekek hazavágyó szive jelenti az egykori .meleg családi fészket. Mert a szív hazavágyik, bárhol legyen a világban az ember. A kenyérkereset messzi tájon bilincsel a földhöz. S innen már csak két szál köti össze a szülőházzal: a hazavágyó szív és az anyanyelv. Ez Jellemzi a Makkal gyerekeket.

Lassan ballagunk az utcán, nézem ezt az asszonykát, aki a világnak oly sok .gyereket nevelt. Bár már jó néhányszor láttam ás elbeszélgettem veto, mégis mindig valami új'vonást, valami szépet fedezek fel Jellemében. Milyen más ez a Makkainé, mint a hasonló öregek. Ahányat ismertem eddig, mind mérges, kötekedő természetű volt. S azt kívánták tőlük a gyerekek, hogy üljenek otthon, ne háborgassák őket. Makkainéban azonban ma Is él a jóságos anyai szív. Habár a sors a szélrózsa minden Irányában vitte távol tőle a gyerekeket, felkeresi őket, időt talál, van vigasztaló szava minden gyerekéhez. S ha netalán valamelyik gyerekéhez nem jutna el időben, már futnak utána, Jönnek a levelek, hogy mama, miért nem jön, talán csak nem beteg?

A szűk utcát magunk mögött hagyva, a piádhoz érkezünk. Ide járt Mari néni a múltban majd minden reggel. Hol venni, hol eladni valamit, hol meg csak szokásból, hogy körülnézzen, szót váltson a városbeli ismerősökkel. Mert a piac nemcsak adásvételi tér volt, hanem a legjobb hírközlő hely is.- Itt tudták meg, ml történt egyik, másik utcában vagy községben, ml újság a politikában, mit beszélnek a rosssz nyelvek, melyik lánynak lesz esküvője, hány vasutast bocsátottak ei a munkájából az előző nap, mikor lesz a

cigányvajda temetése, vagy milyen Időjárás várható a jövő hétre.

Most meg úgy elmegyünk a tér mellett, hogy Mari néni oda se figyel. Minek, nem érdemes. A piac sem az, ami régen volt. Egy-két asszony álldogál ott a posvadt gyümölcsével. A zematos túrónak, tejfelnek mér a híre Is. kiveszett. S ha egy kis zöldség vagy tojás akad, már ennek sincs piaci íze. Alkudni nem lehet, egy árat szabnak mindennek s azt fújják az elárusítók. Hangulata sincs mér a piacnak, nem jönnek a régi ismerősök egy kis teceferére, odahaza ülnek mind az unokák vagy a tévé mellett.

Ml meg ballagunk lassan egyik utcából a másikba. Tavaszi szellőt lenget a Mátyusföld. Itt-ott kikukucskál a nap a párás felhők mögül. Az utcán emberek jönnek szembe, nagyokat köszönnek Mari néninek. A fiatalabbak csak kalapblllentéssel, az Idősebbek mélyen meghajolva, .mintha ezzel fejeznék ki tiszteletüket a város e rangidős asszonyának.

A Posta utcánál egy csapat cigány keresztezi utunkat. Nagy zajjal népesedik be velük az utca. Cigányok. A város dísze. Vagy már nem Is azok?! Eltűnt a cigánypáró, nincs hol szaglászni a serdülő legényeknek. A híres cigánybálok Is elmaradtak. Itt-ott zajt csap még e „fehér“ népség egyik vagy másik kocsmában. De ez már csak afféle utóhang. A cigénynép Is belevegyült a város életébe'.

Csak az artézi kút ömlesztl kiapadhatatlanul magából a jóízű Ivóvizet a városháza előterében. KI tudja, hány generáció nőtt fel rajta, s még hányat fog eltartani Ivóvízzel. És ki tudja meddig hordják még váskafán a vizet az emberek, meddig őrzik Mátyusföld ezen apró Jellegzetességét.

IA cukrászda előtt halra fordulunk. Magas, emeletes házak között megyünk el. Nemrég épültek a háborúban lebombázott vasutasházak helyére. Sáros utcákon, feltúrt járdákon át széles, nagy sugárútra Jutunk. Igazi nagyvárosi utca, szabadabb, szellősebb, mint

a régiek voltak. Marí néni mégis lassabban ballag, mintha fogytán volna ereje. Egy halyen megáll, könnyek potyognak a csillogó úttestre. Makkainé könnyei ezek. Számolom: egy... kettő... három ... négy... s még oly sok, hogy majd egy tócsa lett az úttesten. ű csak áll, lehajtott fejjel, tekintetét egy pontra szögezve.

Itt feküdt a férje, kát gyermekével-. Temető volt pár évvel ezelőtt még ez a hely. S ma új út fut a temető helyén, magas bérházakkal övezve. A halottak hamvait átvitték a másik temetőbe. Oda ballagunk most, ott nyugszik az apa négy halott gyermekével.

A temető kapuja előtt megtorpanok. Nem merem lenyomni a kilincset. Mindig így van ez ve'em, ha temetőről hallok, mindig összeszorul a szivem. Arra gondolok, hogy egyszer majd ide kerül minden élő ember. Egy ölnyi föld örökre eltakarja az erdő, mező, az emberek, a világ elől. Mari néni nyugodtan nézi a sírhslmokat, mintha azon tűnődne, hol lesz az ő helye. Pedig még korai, hogy ezen tűnődjön. Azt érdemelné ez az ember, hogy éljen vagy száz évet. Van hozzá még akarata, szívóssága s maguk között kívánják a gyerekek. Csak a szíve, ki tudja, meddig bírja. Pedig aranyos szive van ennek az asszonykának. Csak már lassabban dobog, amint a város utcáin lépeget, hogy egyik gyerekét a másik után felkeresse. Ha pedig lépcsőn megy az emeletre, meg-megáll, kihagy a szívverése. Lehet, hogy nemsokára már utolsót dobban. De még Így sem kívánnám, hogy más szivet ültessenek Makkal nénié helyébe. Mert ez a test, ez az aranyos kis ember csak ezt a szivet érdemli, az ő szivét, mely végigkísérte az életben, jóban, rosszban sem hagyta cserben, -s minden dobbanása a szeretetet hirdeti az emberek között. Ez a szerető, megértő nemes szív, Makkal Jánosné szive, nem hal meg, ott dobog tizenkét gyermeke, harmincnégy unokája és ötven dédunokája keblében.

VÉGE

atommal

Ekkor nyúltak először az aktivizáló analízis módszeréhez. Alaposan megvizsgálták a halott férfi kezét, amelyben a pisztoly volt. A puskapor legcsekélyebb nyomót sem fedezték fel rajta.

A kimerítő vizsgálat során viszont a holott bátyjának kezén fedeztek fel mikroszkopikus puskapormanadváoyokat. Mintát küldtek belőle a laboratóriumba. Körülrajzolták az anyag pontos fekvését és ebből a parányi adatból -kiindulva az aktivizáló analízis segítségével sikerült megállapítaniok mi-kor, milyen fegyverből és hannét történt a lövés. Rövidesen bebizonyosodott a halott bátyjának bűnössége.

SUGÁRZÁS A DAKTILOSZKÖPIABAN. A magfizika ismeretei kitűnően beváltak a nyomozás klasszikus -metódusainak eseteiben is, főleg a doktiloszkópiában (a személyazonosításnak ujjlenyomatokon alapuló módszere). Lölentalavá és Szuchnik varsái tudósok jöttek ró, miként lehel felhasználni a rádioaktivitást az ujjlenyomatoknál. Az új eljárást autorádiografiának nevezték el.

A lényeg abból áll, hogy az ujjlenyomatot uronit-széndioxid porral szórják be. A papilárikus vonalakban a rádióaktív por részecskéi megragadnak, az ujjlenyomat többi részéről pedig a felesleget óvatosan eltávolítják. Az így előkészített ujjlenyomatra röntgenfilmet -helyeznek, fekete papírba csomagolják és exponálják. A rádióaktív sugárzás a fotoemulzióra hasonlóan hat, mint a fém. Az előhívott képen az ujjlenyomat papiláris vonala! világosan kirajzolódnak. Ez az új metódus sokkal gyorsabb és egyszerűbb, mint az eddigiek.

KÁBÍTÓSZER-CSEMPÉSZEK NYOMÁBAN. Azokban az országokban, ahol a rendőrségnek gondja van a kábítószercsempészettel, az utóbbi időben szintén aktivizáló analízist alkalmaznak a narkotikum eredetének megállapítása céljából. Abból az elvből indulnak -ki, hogy a narkotikumokban elemi nyomai felfedezhetők annak a -növénynek, amelyből a kábítószer készül. Ezeknek a megvizsgált elemi részecskéknek a tartalma pedig mindig különbözik egymástól aszerint, hogy milyen eljárással dolgozták fel a növényt. -Ez a rendőrségnek módot ad -arra, hogy a veszedelmes drog -útját rekonstruálják. Amint pedig ismerik a csempészáruk eredetét, azt, hogy milyen országból származnak, munkájuk jelentősen könnyebbé válik.

MIRE HASZNÁLHATÓ MÉG A MAGFIZIKA? A különböző anyagokat átvilágító gammasugárzást lehetne még említeni, amely a kriminalisztikában gyakran nélkülözhetetlen. Beszélhetnénk a bétasugarak elnyelőképességéről is, melyeknek segítségével mérhető le olyan anyagok mélysége, illetve vastagsága, mint a papír vagy textil. így állapíthatják meg különböző dokumentumok valódiságát vagy hamisságát, azt, hogy radiroztak-e a papíron, milyen tintát használtak, stb. A magfizika még sok másféle segítséget is nyújthat a törvény embereinek bűnözés elleni harcukban, örvendetes tény, hogy a tudomány itt is fegyvertársa az embernek. A tiszta lelkiismeretű embernek, akinek az érdekeit védik.