A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-10 / 10. szám
11 nál is inkább, mert tudatában voltak annak, ba a konzervatív erők; győznek, egy pillanatra sem riadnak vissza majd az „erős kéz“ po-l litikájától. I S ehhez a kérdéshez talán csak annyit, hogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésein a legdemokratikusabb vita során, az illetők jelenlétében, (és nemcsak haláluk , után, mint sokszor a múltban) sikerült a Központi Bizottság legbecsületesebb, legprogresszívabb és I a harciasságot nem nélkülöző tag-1 jainak megnyerni a többséget a j konzervatív erőkkel szemben. Nem kétséges, hogy a konzervatív erők által képviselt régi módszerekkel — a fejlődésnek ebben a stádiumában — előre már nem jutottunk volna. Központi szinten nagyot lendült a fejlődés kereke. De ez még nem minden. Egyrészt még fent is sok a tennivaló s másrészt, mind azt ma igen sokan kérdezik, mi lesz lejjebb, a kerületeken és a járásokban. Hiú ábrándozás lenne azt gondolni, hogy most majd karikacsapásként oldódnak meg a problémák. Távolról sem lesz ez így. A túlhaladott álláspontokkal, elképzelésekkel, nézetekkel, a tudományos, szemléletet nélkülöző megoldásokkal nem lesz könnyű volt szükség, hogy olvasóink előtt is éreztessük, mennyire fontos az ország minden területének arányos fejlődése, mert ez az egyik előfeltétele egy többnemzetiségű ország, nyugodt, belső életének. Ügy érzem, nincs messze az Igazságtól, az, hogy a gazdasági és, társadalmi életünkben tapasztalható hiányosságok egyik fő okaként a közelmúlt nem kielégítő értelmiségi politikáját hozzuk fel. Nem csupán az értelmiség jutalmazásának kérdésére gondolunk, bár ez sem lebecsülendő. Ez a probléma talán külön cikket Is érdemelne, mert az értelmiségi fog-1 lalkozásokat az évek során — az elméletileg oly sokszor elítélt — nivellizáció túlságosan érzékenyen érintette. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a legfejlettebb iparral és magas civilizációval rendelkező országokban az alkotó értelmiség szel- j lemi energiája fejlesztésénél és kihasználásánál nem fukarkodnak az anyagi eszközökkel. Mi viszont ezen a téren inkább csak az általános proklamációig jutottunk el. A műszaki tudományos forradalom jelenlegi szakaszára való tekintettel ma már nálunk senki sem meri nyíltan kétségbe vonni az értei- ? miség szerepét, inkább arról be- j TIZÁLÓDÁSA megbirkózni, f Nem elenyésző, sa] nos, azoknak a száma, akiknek ha talma semmiképp sem áll egye nes arányban a polgárok által jo gosan igényelt jellembeli tulaj donságokkal, emberséggel és tu dással. Sajnos, sokan a hatalommal is úgy vannak, akárcsak at itallal vagy a cigarettával, megszeretik és azután csak nehezei szoknak le róla. A helyzetet csak súlyosbítják a káderpolitikában tapasztalt múltbeli hiányosságok. Sok esetben az történt, hogy a vezetők különbözői politikai és gazdasági funkciókba bizonyos hatalmi konstelláció ered-l ményeképp jutottak. Ellentétben] azzal az igazságos követelménynyel, hogy a vezető állásokba törvényszerűen a legtehetségesebbeket, szakmailag és politikailag legképzettebbeket nevezzék ki.-A decemberi és januári plénummal kapcsolatban elég sok sző esik a csehek és szlovákok viszonyáról valamint értelmiségi politikánkról. Természetesen két teljesen különálló kérdéscsoportról van szó. Ami a csehek és szlovákok viszonyát illeti, ha eltekintünk néhány szélsőséges nézettől, ha az erre a témára keletkezett viccek gyanánt kezeljük, úgy nyugodtan kijelentjük, hogy a Morva folyótól keletre és nyugatra élő lakosság döntő többsége a két nemzet együttélését természetesnek tartja. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni szükséges azt a tényt, hogy Szlovákia gazdasági fejlődésében az utóbbi években kellemetlen lemaradások tapasztalhatók. Dubcek elvtárs ezt a problémát így fogalmazta meg: „Mindkét nemzetnek, a cseheknek és szlováknak épp úgy, mint a többi nemzetiségnek is, egyaránt érdeke, hogy közös hazánk valóban felvirágozzék. Tudatosítanunk kell azonban, ennek feltételre az, hogy hazánk valamennyi része viruljon. Köztársaságunk csak akkor haladhat előre, ha valamennyi területe fejlődik és azok viszont csak akkor fejlődhetnek, ha a köztársaság mint egész, prosperál.“ Erre a hosszabb idézetre azért szélhetnénk, hogy egyes konzervatív vezetők részéről az értelmiség irányában bizalmatlanság tapasztalható. Az Ilyen tendenciákat nem szabad lebecsülni, annál is inkább, mert hordozói különösen ebben az időszakban igyekeznek szembe állítani a fizikai dolgozókat az értelmiségiekkel. Talán ezért szüksé-\ ges hangsúlyozni azt a tényt, hogy * országunkban értelmiségiek már a múltban is igen jelentős mértékben vették ki részüket a munkás- l mozgalom harcaiból, hogy ezen a i téren a többi szocialista országhoz j viszonyítva sok értékes tapasztalatunk van. Külön figyelmet érdemelnek a művészi területen dolgozó értelmiség problémái. Egyes funkcionáriusok a múltban a művészeti alkotásokra, a művészek nyilatkozataira érzéketlenül, ingerlékenyen reagáltak. Előfordultak esetek, hogy az adminisztratív módszerek alkalmazásától sem riadtak viszsza. Különösen a tavaly nyáron lefolyt negyedik írókongresszus idején és utána nyilvánultak meg ezek a jelenségek. Egyes írók, vagy az írószövetséggel szemben alkalmazott rendszabályok csak fokozták a már meglévő feszültséget. A CSKP januári plénumának szelleme e téren is kedvező változást eredményezett. Az Írószövetség társadalmi helyzete fokozatosan normalizálódik. Csaknem féléves szünetelés után, március elsejétől ismét megjelenik majd az írószövetség központi hetilapja, ezúttal Ltterární listy néven. I{ Ennyit nagyon vázlatosan arról a társadalmunkban folyó erjedésről, amelynek eredménye — ... re- ~ méljfik — küzé|ftninif miráivhl da. mokratizálódása lesz. Erre a demokratizálódásra pedig szükségünk van annál Is inkább, mert csak aj! igazi szabadság légkörében lehet alkotó kedvre — lendületre számítani, ami nélkül pedig ma már a ) szocialista továbbfejlődés elkép- j zelhetetlen. f STRASSER GYÖRCÄ Állítom, hogy az igazi nagy drámák nem este történnek, hanem reggel. Az este szelíd, dajkáló, csalóka, érzéki, ábrándozásra, megbocsátásra késztet. A reggel viszont vad, indulatos, hideg és könyörtelen, félelmetes és izgalmas. Ha valaha drámát írok, á harmadik felvonás reggel fél hét és fél nyolc között fog lejátszódni; ez az időpont, amikor elég egy mondat, egy szó és lángba borul a ház, amikor az emberek tisztán látják önmagukat és másokat, amikor legjobban érzik az idő, a negyedórák és a percek múlását. Ilyenkor esnek meg a tragédiák. Biztos vagyok benne, hogy Othello is reggel fojtotta meg Desdemonát, reggel és nem este, mint ahogy azt Shakespeare megírta. Este, midőn belépett felesége hálószobájába, haraggal bár, de elgyönyörködött az asszony szépségében, a Tündér Természet bűvös remekében. Igézőén szép volt Desdemona, szőke haja beborította a párnát, az ablakon át besütött a méla hold, tücskök ciripeltek álmosítón. Othello haraggal lépett be a szobába, de a felesége szépsége, az éjszaka gyengéd csendje lecsillapították fortyogó indulatait, és elvarázsolták a féltékenységtől reszkető Othellót. . . Lábujjhegyen osont ki a szobából. Reggel azonban későn ébredt, és ettől rögtön ingerült lett.- El fogok késni - morogta. - Tegnap is elkéstem. Mindennap elkések. Ki fognak rúgni ... A napfény vizsgálódva, erőszakosan és gúnyosan tolakodott be a szobába. Othello dühödten tett-vett, dohogva, morogva tiszta zoknit keresett, de nem talált.- El fogok késni! - nyüszített Othello, és vadul körbe-körbe rohangált a szobában. Ekkor lépett be a szobába Desdemona, sértődötten és megbántottan.- Szent isten, már ilyen késő van? Ma elkések! - sikoltotta, és szemrehányó pillantásokat vetett a férjére, aki tébolyulton, lázas sietséggel tiszta zoknit keresett a szekrényben, a pohárszéken, a szőnyeg alatt. Mindketten lihegve futkároztak ide-oda, és amikor a loholó Othello véletlenül belebotlott Desdemonába, az asszony acsarkodva jegyezte meg: — Ne állj az útba, feltartasz! A dráma érett. Odakünn félelmetesen, nyomasztóan kék volt az ég, a nap vészterhesen sütött. VARGA LAJOS rajza- Hol a tiszta zokni? Nincs tiszta zoknim? - horkant fel Othello.- Van, de elfelejtettem megstoppolni - felelte idegesen Desdemona, és gyűlölködő pillantásokat vetett férjére, aki ügyefogyotton és mezítláb szaladgált ki-be, fel és alá. Othello egyre dühösebb lett: agyát elöntötte a vér, látása elhomályosult. — Melegíts magadnak reggelit, — zümmögte Desdemona —, és ne felejtsd el leadni az újságpénzt a házfelügyelőnek.., — Ne őrjíts meg, Desdemona — suttogta rekedt, szenvedélyes hangon Othello, és ruhakefét kért a feleségétől, de Desdemona nem is hallotta, kalapban, kombinéban állt a szobában, és a szoknyáját kereste. Időnként összefutottak és szótlanul egymásra vicsorogtak. Néhány perc múlva Othello sötét hangon megkérdezte: — Imádkoztál az este, Desdemona?- A gázóra állását is írd ki — válaszolta türelmetlenül Desdemona. Erre Othello megfojtotta. Különben is ideges volt amiatt a Cassio fiú miatt, akinek Desdemona odaadta a kendőjét... Mert reggel volt ugyan, napfényes, madárcsicsergéses reggel, de már látta, hogy el fog késni. MIKES GYÖRGY
