A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-10 / 10. szám

11 nál is inkább, mert tudatában vol­tak annak, ba a konzervatív erők; győznek, egy pillanatra sem riad­nak vissza majd az „erős kéz“ po-l litikájától. I S ehhez a kérdéshez talán csak annyit, hogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésein a legdemokrati­kusabb vita során, az illetők je­lenlétében, (és nemcsak haláluk , után, mint sokszor a múltban) si­került a Központi Bizottság legbe­csületesebb, legprogresszívabb és I a harciasságot nem nélkülöző tag-1 jainak megnyerni a többséget a j konzervatív erőkkel szemben. Nem kétséges, hogy a konzervatív erők által képviselt régi módszerekkel — a fejlődésnek ebben a stádiu­mában — előre már nem jutot­tunk volna. Központi szinten nagyot lendült a fejlődés kereke. De ez még nem minden. Egyrészt még fent is sok a tennivaló s másrészt, mind azt ma igen sokan kérdezik, mi lesz lejjebb, a kerületeken és a járá­sokban. Hiú ábrándozás lenne azt gondolni, hogy most majd karika­­csapásként oldódnak meg a prob­lémák. Távolról sem lesz ez így. A túlhaladott álláspontokkal, el­képzelésekkel, nézetekkel, a tudo­mányos, szemléletet nélkülöző megoldásokkal nem lesz könnyű volt szükség, hogy olvasóink előtt is éreztessük, mennyire fontos az ország minden területének ará­nyos fejlődése, mert ez az egyik előfeltétele egy többnemzetiségű ország, nyugodt, belső életének. Ügy érzem, nincs messze az Igaz­ságtól, az, hogy a gazdasági és, társadalmi életünkben tapasztal­ható hiányosságok egyik fő oka­ként a közelmúlt nem kielégítő értelmiségi politikáját hozzuk fel. Nem csupán az értelmiség jutal­mazásának kérdésére gondolunk, bár ez sem lebecsülendő. Ez a probléma talán külön cikket Is ér­demelne, mert az értelmiségi fog-1 lalkozásokat az évek során — az elméletileg oly sokszor elítélt — nivellizáció túlságosan érzékenyen érintette. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a legfejlettebb iparral és ma­gas civilizációval rendelkező orszá­gokban az alkotó értelmiség szel- j lemi energiája fejlesztésénél és ki­használásánál nem fukarkodnak az anyagi eszközökkel. Mi viszont ezen a téren inkább csak az álta­lános proklamációig jutottunk el. A műszaki tudományos forradalom jelenlegi szakaszára való tekintet­tel ma már nálunk senki sem me­ri nyíltan kétségbe vonni az értei- ? miség szerepét, inkább arról be- j TIZÁLÓDÁSA megbirkózni, f Nem elenyésző, sa] nos, azoknak a száma, akiknek ha talma semmiképp sem áll egye nes arányban a polgárok által jo gosan igényelt jellembeli tulaj donságokkal, emberséggel és tu dással. Sajnos, sokan a hatalom­mal is úgy vannak, akárcsak at itallal vagy a cigarettával, meg­szeretik és azután csak nehezei szoknak le róla. A helyzetet csak súlyosbítják a káderpolitikában tapasztalt múlt­beli hiányosságok. Sok esetben az történt, hogy a vezetők különbözői politikai és gazdasági funkciókba bizonyos hatalmi konstelláció ered-l ményeképp jutottak. Ellentétben] azzal az igazságos követelmény­nyel, hogy a vezető állásokba tör­vényszerűen a legtehetségeseb­beket, szakmailag és politikailag legképzettebbeket nevezzék ki.-A decemberi és januári plénum­­mal kapcsolatban elég sok sző esik a csehek és szlovákok viszonyáról valamint értelmiségi politikánkról. Természetesen két teljesen kü­lönálló kérdéscsoportról van szó. Ami a csehek és szlovákok viszo­nyát illeti, ha eltekintünk néhány szélsőséges nézettől, ha az erre a témára keletkezett viccek gyanánt kezeljük, úgy nyugodtan kijelent­jük, hogy a Morva folyótól keletre és nyugatra élő lakosság döntő többsége a két nemzet együttélé­sét természetesnek tartja. Ugyan­akkor azonban hangsúlyozni szük­séges azt a tényt, hogy Szlovákia gazdasági fejlődésében az utóbbi években kellemetlen lemaradások tapasztalhatók. Dubcek elvtárs ezt a problémát így fogalmazta meg: „Mindkét nemzetnek, a cseheknek és szlováknak épp úgy, mint a töb­bi nemzetiségnek is, egyaránt ér­deke, hogy közös hazánk valóban felvirágozzék. Tudatosítanunk kell azonban, ennek feltételre az, hogy hazánk valamennyi része viruljon. Köztársaságunk csak akkor halad­hat előre, ha valamennyi területe fejlődik és azok viszont csak ak­kor fejlődhetnek, ha a köztársa­ság mint egész, prosperál.“ Erre a hosszabb idézetre azért szélhetnénk, hogy egyes konzer­vatív vezetők részéről az értelmi­ség irányában bizalmatlanság ta­pasztalható. Az Ilyen tendenciákat nem sza­bad lebecsülni, annál is inkább, mert hordozói különösen ebben az időszakban igyekeznek szembe ál­lítani a fizikai dolgozókat az ér­telmiségiekkel. Talán ezért szüksé-\ ges hangsúlyozni azt a tényt, hogy * országunkban értelmiségiek már a múltban is igen jelentős mérték­ben vették ki részüket a munkás- l mozgalom harcaiból, hogy ezen a i téren a többi szocialista országhoz j viszonyítva sok értékes tapaszta­latunk van. Külön figyelmet érdemelnek a művészi területen dolgozó értelmi­ség problémái. Egyes funkcionári­usok a múltban a művészeti al­kotásokra, a művészek nyilatkoza­taira érzéketlenül, ingerlékenyen reagáltak. Előfordultak esetek, hogy az adminisztratív módszerek alkalmazásától sem riadtak visz­­sza. Különösen a tavaly nyáron le­folyt negyedik írókongresszus ide­jén és utána nyilvánultak meg ezek a jelenségek. Egyes írók, vagy az írószövet­séggel szemben alkalmazott rend­szabályok csak fokozták a már meglévő feszültséget. A CSKP januári plénumának szelleme e téren is kedvező vál­tozást eredményezett. Az Írószö­vetség társadalmi helyzete foko­zatosan normalizálódik. Csaknem féléves szünetelés után, március elsejétől ismét megjelenik majd az írószövetség központi hetilapja, ezúttal Ltterární listy néven. I{ Ennyit nagyon vázlatosan arról a társadalmunkban folyó erjedés­ről, amelynek eredménye — ... re- ~ méljfik — küzé|ftninif miráivhl da. mokratizálódása lesz. Erre a de­mokratizálódásra pedig szükségünk van annál Is inkább, mert csak aj! igazi szabadság légkörében lehet alkotó kedvre — lendületre számí­tani, ami nélkül pedig ma már a ) szocialista továbbfejlődés elkép- j zelhetetlen. f STRASSER GYÖRCÄ Állítom, hogy az igazi nagy drámák nem este történnek, hanem reggel. Az este szelíd, dajkáló, csalóka, érzéki, ábrándozásra, meg­bocsátásra késztet. A reggel viszont vad, indulatos, hideg és könyör­telen, félelmetes és izgalmas. Ha valaha drámát írok, á harmadik felvonás reggel fél hét és fél nyolc között fog lejátszódni; ez az idő­pont, amikor elég egy mondat, egy szó és lángba borul a ház, ami­kor az emberek tisztán látják önmagukat és másokat, amikor leg­jobban érzik az idő, a negyedórák és a percek múlását. Ilyenkor esnek meg a tragédiák. Biztos vagyok benne, hogy Othello is reggel fojtotta meg Desde­­monát, reggel és nem este, mint ahogy azt Shakespeare megírta. Este, midőn belépett felesége hálószobájába, haraggal bár, de elgyönyörködött az asszony szépségében, a Tündér Természet bűvös remekében. Igézőén szép volt Desdemona, szőke haja beborítot­ta a párnát, az ablakon át besütött a méla hold, tücskök ciripeltek álmosítón. Othello haraggal lépett be a szobába, de a felesége szépsége, az éjszaka gyengéd csendje lecsillapították fortyogó indu­latait, és elvarázsolták a féltékenységtől reszkető Othellót. . . Lábujj­hegyen osont ki a szobából. Reggel azonban későn ébredt, és ettől rögtön ingerült lett.- El fogok késni - morogta. - Tegnap is elkéstem. Mindennap elkések. Ki fognak rúgni ... A napfény vizsgálódva, erőszakosan és gúnyosan tolakodott be a szobába. Othello dühödten tett-vett, dohogva, morogva tiszta zoknit keresett, de nem talált.- El fogok késni! - nyüszített Othello, és vadul körbe-körbe rohan­gált a szobában. Ekkor lépett be a szobába Desdemona, sértődötten és megbántot­­tan.- Szent isten, már ilyen késő van? Ma elkések! - sikoltotta, és szemrehányó pillantásokat vetett a férjére, aki tébolyulton, lázas sietséggel tiszta zoknit keresett a szekrényben, a pohárszéken, a sző­nyeg alatt. Mindketten lihegve futkároztak ide-oda, és amikor a lo­holó Othello véletlenül belebotlott Desdemonába, az asszony acsar­­kodva jegyezte meg: — Ne állj az útba, feltartasz! A dráma érett. Odakünn félelmetesen, nyomasztóan kék volt az ég, a nap vészterhesen sütött. VARGA LAJOS rajza- Hol a tiszta zokni? Nincs tiszta zoknim? - horkant fel Othello.- Van, de elfelejtettem megstoppolni - felelte idegesen Desde­mona, és gyűlölködő pillantásokat vetett férjére, aki ügyefogyotton és mezítláb szaladgált ki-be, fel és alá. Othello egyre dühösebb lett: agyát elöntötte a vér, látása elhomályosult. — Melegíts magadnak reggelit, — zümmögte Desdemona —, és ne felejtsd el leadni az újságpénzt a házfelügyelőnek.., — Ne őrjíts meg, Desdemona — suttogta rekedt, szenvedélyes han­gon Othello, és ruhakefét kért a feleségétől, de Desdemona nem is hallotta, kalapban, kombinéban állt a szobában, és a szoknyáját kereste. Időnként összefutottak és szótlanul egymásra vicsorogtak. Néhány perc múlva Othello sötét hangon megkérdezte: — Imádkoztál az este, Desdemona?- A gázóra állását is írd ki — válaszolta türelmetlenül Desdemona. Erre Othello megfojtotta. Különben is ideges volt amiatt a Cassio fiú miatt, akinek Desde­mona odaadta a kendőjét... Mert reggel volt ugyan, napfényes, madárcsicsergéses reggel, de már látta, hogy el fog késni. MIKES GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents