A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-03 / 9. szám
Kezdetben vala a beatnik Volt ugyan más Is, s sokkal kényelmesebb életformát Jelentett egy Jóhtrü magánkollégium tagjának lenni, mint, mondjuk, toprongyos csőlakónak, de az Öceán két partján mégis, mintha a heatntkekről beszéltek és Írtak volna többet. A Nagy Társadalom megpróbálta elemezni ezt a kort — vagy inkább: kórt —, de csupán a tények (regisztrálását fogadta el a világ. A vélemény sohasem és sehol sem volt azonos az Ifjúkor szertelensége alapján megértő vagy a hagyományok és életeszmények féltése .miatt tiltakozó Amerikáéval. Mindenki ti^dta: a mosdatlan és fésületlen tiltakozás nem a divatházak ellen történik. S hogy a szánalmasnak kikiáltott kábítószer-áldozatokban som csupán az egyén tragédiáját kell látni. Mindenki tudta, másról van szó. És most itt vannak a hippik Egyetlen európai nyelv sem tudott még megbirkózni a Jelentéssel, valószínűleg nem is fog. A „virággyerekek“, ahogyan nevezik őket, semmitmondó megjelölés, hiszen a lényegük nem azzal magyarázható, hogy tarka virágmintákkal pingálják tele testüket. Akkor hát kik ezek a fiatalok? Egyes szociológusok Freud proletariátusának nevezik őket, mások Így adnak Jellemzést: „Fehérek, középosztálybeliek, gimnáziumi végzettséggel, átlagéletkoruk 17—25 év.“ Arnold Toynbee történész ezt imondta róluk: ,JAz amerikai életforma piros vészlámpái.“ James Pike kaliforniai iptlskök pedig arra esküszik, hogy az őskeresztényekre emlékeztetnek. Ne felejtsük el: a felsoroltak mindegyike, valamilyen szemszögből a hivatalos Amerikát képviseli. Amerika magánvéleménye tehát mindenekelőtt az, hogy nem tudja hová tenni a „virággyermekeit“. Ügy tűnik, a szociológus pontosságra törekvő meghatározásától a lelkipásztor elnéző kedveskedéséig, minden véleményoen az a zavartság fedezhető fel, amelyet akkor érez az ember, ha váratlan fájdalom hasít a testébe. Az a nagy kérdőjel, hogy ml lesz ezután? Mivé fejlődik egyáltalán? Hogy Jobban (megértsük a dolgot — írja az olasz „Espresso“ a mozgalom keletkezésének okait vizsgálva — kössünk ki a Berkeleyk Egyetemen. Két évvel ezelőtt ez volt az új baloldal egyik támaszpontja, amely a liberális és haladó szellemű Amerikának ú] büszkeséget és reményt adott a boszorkányvadászatok sö*ét évei után. Az egyetemi vezetőknek két , Jó tulajdonságuk volt: ideológiai becsületesség és mély hit, hogy a társadalom politikával megváltoztatható. De miután Ronald Reagan került az állam kormányzói székébe, minden változni kezdett. A rektort azonnal elbocsátották. Kudarcot vallottak az illúziók, hogy az új baloldal a maga eszközeivel hadba szállhat a rendszer ellen. (A hippik tömegmozgalmának születéséről szóló sok feltevés közül ez a történelmileg megalapozott hipotézis a legelterjedtebb és leghihetőbb. Ugyanis más, egyéb feltevések is vannak, ezek szerzői a miszticizmus, a pornográfia vagy a pszichológia alapján próbálják megmagyarázni Amerika váratlanul jött fájdalmát. De az a tény, hogy az Ashburg kerület San Franciscóban a Berkeley Egyetem mellett van, a hogy LSD-mámor: ezek a fiatalok már „az univerzum izimfániáját hallgatják 1960—87 tele óta vált ilyen botrányos-népszerűvé, sok keletkezéselméletet feleslegessé tesz. Ashburg tehát Mekka. Azaz hogy pontosabban Názáret és Assisi, valamint Buddha szülőhelyének a keveréke, hiszen a hippik példaképe Krisztus és Szent Ferenc, Buddha és Mahatma Gandhi. Hogy milyen életszemlélet alakul ki ebből a keverékből, valószínűleg maguk sem tudják, habár saját újságukban Is terjesztik szavukat, saját költők lelkesítő verseit. Ügy tűnik, azzal a felfogással, hogy általános emberszeretetre van szükség, csupán egy dolog képes versenyre kelni az élet céljának meghatározásánál, s ez az általános szeretet. Love a falragaszokon, love a dalokban, love rikító színekkel a zakó hátára írva, love a homlokra vagy éppen a combra mázolva. A líra törtéryetéből persze sok idézetet lehetne kölcsön venni a A vetkőző műsor majd akkor lesz teljes, ha elered az eső.., love dicsőítésére, az ashburg! „fej“ — a hippi — azonban a szeretet kizárólagos felrangosltásához csupán két dolgot tart szükségesnek a világból. Az egyik a grass, a másik pedig az add. Vagyis a fű, a marijuana, valamint az LSD. Nem kellenek a könyvek, nem kell semmi, ami magabiztosságot ad. Hol van már az a kor, amikor a beatnikek a kultúra több-kevesebb ürügyén hadakoztak véleményükért?l Még a zene is felesleges. Elég a ruhákra varrt néhány csengő „zenéje“ és persze 5 dollárnyi LSD ahhoz az utazáshoz, amely elvezet oda, hogy „az ember meghallgassa az univerzum szimfóniáját, amelynek az úristen a szólistája és a szentlélek a dobosa“. A kábítószer elfeledteti velük „gondjaikat“, ilyenkor úgymond súlytalannak őrzik magukat, szabadon lebegnek az Időben és térben, és élvezik a mindent megszelídítő békességet. Különc öltözködésük, az etikett elemi szabályait Is felrúgó viselkedésük jelenthet kuriózumot a turistáknak, adhat gondot az egészségügyi hatóságoknak, de a legnagyobb kellemetlenséget azok számára Jelenti már ma is, akik a Jövőt féltik a hippiktől. Hiszen ezek, a szociológusok legnagyobb sajnálatára, nem érik be a mari- Juanával és az LSD-vel, hanem olyasmiket Injekcióznak a fiatal generációkba, hogy „Szeressük egymást a háború helyett“, s hogy a szegénységet meg kell szüntetni Sőt: a politizálás nélküli világról beszélnek generációjuk előtti Amely, mint tudjuk, nemcsak hippi módon fejezi ki véleményét a felnőttek politizálása miatt. Amerika aggódik Európa, a Jó földrész még csupán gyanakvóan nézi e különcök első telepeseit a londoni Hyde Barkhan. K. E.
