A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-25 / 8. szám
SERGEJ JESZENYIN te vihar, te vihar Te vihar, te vihar, te seperd be hóval múlt életemet. Legyek újra derűs sihederke, virág, mit bont kikelet. Pásztor furulyája dalolna, a szavára meghalni be jó! Csillagcsengettyűket szór ma fülembe az esteli hó. A viharban múlik a bánat, a pelyheken csillan a fény. Fa szeretnék lenni, mely állhat féllábon az út peremén. Jó volna ölelni a cserjét, míg horkannak a lovak. Ó, hold, ha az égbe emelnéd vödörrel a bánatomat! Urban Eszter fordítása a Hét irodalmi melléklete • 8. 9 BÁCSKÁI BÉLA fametszete Nyolcvan évvel ezelőtt született Makarenko, a kitűnő szovjet nevelő, akinek emberi nagysága előtt a nevelők a világ minden táján őszinte tisztelettel hajtják meg az elismerés zászlaját. Kellő történelmi távlatból ma már tisztán látjuk, hogy gyönyörű eredmények és nagyszerű sikerek igazolják Makarenko erkölcsi erejét, módszerét és egész pedagógiai rendszerét. Makarenko kiváló nevelő egyéniség volt, mint ahogyan az volt Comenius, Apáczai Csere János, Pestalozzi és a többiek, akiknek oly sokat köszönhet az egyetemes neveléstudomány. Pedagógus-forradalmár volt, és ma már nem vitás, hogy hatása óriási volt. Mint leninista, igaz emberként élt: ezért lehetett élete boldog, gazdag és szép, s ezért tudott nagyot és maradandót alkotni a pedagógiai elmélet és gyakorlat számára. A pedagógiai pályára készülve tanulmányait mindvégig kitűnő eredménnyel végezte, és növendékeitől is elvárta, hogy színvonalas munkát végezzenek. Elsőrendű feladatának tekintette a munka megszerettetését. Hangsúlyozta, hogy az egyén jó munkája jobbá teszi a közösség életét. Nem volt könnyű dolog ennek a gondolatnak megnyerni tanítványait, hisz iskolája, a Gorkij-telep első növendékei garázda csavargók voltak, akik különféle börtönökből kerültek a keze alá. De Makarenko a különlegesen nehéz helyzetben sem hátrált meg, mert bízott önmagában és a nevelés mindent legyőző erejében. Lángoló hivatásszeretettel látott munkához. A pedagógiai munkában az alkotás tényét látta, s ez az alkotás megszépítette életét, és utolsó órájáig boldogította. Naponta legalább 15 órát dolgozott. Szigorú és nagyon igényes volt elsősorban önmagéval szemben, de maximális igényű volt növendékeivel szemben is. Szilárdan hitt a nevelőhatás korlátlan hatalmában. Szuggesztív módon hirdette, hogy az emberben semmiféle hibának nem kell lennie, s a „rossz ember, csak azért rossz, mert rossz körülmények között él. Az emberekkel való érintkezésben hallatlanul tapintatos volt. Finom pedagógiai érzékkel a legnagyobb tiszteletet tanúsította az ember iránt. A pedagógiai kulturáltság színvonala érdekében mindenkitől ideális magatartást követelt. Tudatosan támasztott magasrendű, igényes követelményei mélyen érző szívéből, szocialista humanizmusából és bölcsességéből fakadtak. Jellemfejlesztő elvei spártai keménységet és szilárdságot tükröznek. Az volt a nézete, hogy az ember értékét ellenálló életereje határozza meg, s hogy az embernek a kellemetlent is vállalnia kell. Nagyon szerette a gyermekeket, de nem volt híve a gyermek iránti szentimentális szeretetnek, az érzelgős körülrajongásnak. A józan, okos, követelő szeretet fontosságát hangsúlyozta. Ezzel a bölcs mértéktartással akarta kiirtani a gyermekből az önzést, a lustaságot, a rendetlenséget. Az öntudatos fegyelemnek, a feltétlen kötelességteljesítésnek volt a híve — a kötelességteljesítésben fennkölt örömet látott. Építő erkölcsi szigorral félreérthetetlenül hangsúlyozta: „Mi nagyon elkényeztetjük a gyermekeinket.. És azt is hangsúlyozta, hogy a büntetés hiánya „csirkefogókat nevel“... A büntetésnek — és itt nem testi fenyítésre gondolt — az a célja, hogy a hibát kijavítsa. Ezzel a pedagógiai elvével nagyszerűen tudta alakítani növendékei akaraterejét. Az akarat, a férfiasság nevelése fő pedagógiai elve volt. Ennek jegyében követelte meg mindenütt és mindenkitől a jobb minőségért való harcot. Iskolájában a becsületérzés kifejlesztésére törekedett. Lenyűgöző ráható erővel tudott lelkesíteni. Tanítványainak nem azt mondta: ezt vagy azt ne tegyétek, ne legyetek rosszak, ne legyetek lusták stb., hanem azt, hogy: tegyétek ezt vagy azt, legyetek jók, legyetek dolgosak! Tehát a passzivitás fegyelme helyett mozgósított, cselekvésre ösztönzött. S ezzel a módszerrel mindenkiben fel tudta ébreszteni a cselekvés akaratát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette új társadalom lelkes híve volt, aki szenvedélyes hazafisággal példamutatóan, forrón szerette népét, rendületlenül hitt népe erejében és jövőjében. t Mit jelent korunk számára Makarenko? Miért vonzó és időszerű ma is a pedagógiája? Azért, mert az ifjúság nevelésében döntő jelentőségűnek tartotta az erkölcsi nevelést, mert a nevelés feltétlen optimizmusát hagyta az utókorra, mert szeretetet tudott ébreszteni a nevelőmunka és a legnemesebb emberi eszmények iránt. Mélységükkel és egyszerűségükkel ható pedagógiai művein nemzedékek nőttek fel. „Az új ember kovácsa“ vagy „A szülők könyve“ ma is élmény az olvasó számára. Alkotásai kimeríthetetlen kincsei, korunk pedagógusainak is. Példamutató egyénisége ma is tanít, lelkesít, felemel. Gondolatai átütő erővel felszívódtak iskoláinkba, ahol az elméleti és gyakorlati igényességet a makarenkói mércéhez szabják. Makarenko sok ezer embert nevelt fel, akik a Szovjetunió legjelesebb polgárai, tudósai, építői, hősei lettek. A makarenkói jpedagógia nagyszerű eredményeit ma már világviszonylatban is le lehet mérni azokban a sikerekben, amelyeket a szovjet ember elér a tudományok, művészetek, a sport és a mindennapi építő munka terén. Az egész viiág csodálatát és elismerését kiváló szovjet nevelés tükrében lehet igazán meglátni Makarenko nagyságát... i — of —
