A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-04 / 5. szám
ellenes tevékenységet, kilépett a CIA szolgálatából, céltalanul bolyongott, és zavarodottsága olyan fokot ért el, hogy gyakorlatilag már nem volt képes meglenni nagyobb menynyiségű nyugtatószer nélkül. Nem tudom, vajon érzett-e Ferrie bűntudatot a merénylet miatt, de élete utolsó hónapjaiban nagy mértékben zavarodott volt. P.: Ferrie halála után ön kijelentette, az a benyomása, hogy öngyilkosságról van szó. A kormányzó szerint azonban halálát agyvérzés okozta. Megoldotta már azóta ezt az ellentmondást? G.: Dr. Nicholas Chetta kiváló kormányzó, és mivel a boncolásnál nem találtak méregvagy kábítószer-nyomokra, magam is elfogadnám a nézetét, hogy természetes halálról volt szó. Nem hagyhatom azonban figyelmen kívül azt a két levelet, amelyeket Ferrie a lakásán hagyott maga után. Az egyikben azt írja, hogy édes érzés végre elhagyni ezt a nyomorult életet. Furcsa véletlennek tartanám, ha Ferrie éppen azon az estén halt volna meg természetes halállal, amikor ezt a két levelet írta, bejelentve öngyilkosságát. P.: Az Ön ellenlábasai azt hangoztatják, hogy az a könyörtelen módszer, amellyel Ön Ferrie-t kivizsgálta, valamit a megvádolásával kapcsolatos sajtó-nyilvánosság magas vérnyomást idézett nála elő és ez okozta a halálos kimenetelű agyvérzést. Érez valami felelősséget Ferrie halála miatt? G.: Amíg Ferrie élt, csak részvét élt bennem Iránta és így van ez most, is, amikor már halott. Ferrie sajnálatraméltó, szétforgácsolt ember volt, rendkívül tehetséges, akinek az életét pokollá tették a visszás körülmények. Szívesen segítettem volna rajta, ha lehetett volna; ám tül mélyen bele volt keveredve az ügybe és ezáltal rémületben élt. Amint felfogta, hogy betekintettünk a kulisszák mögé és megállapítottuk, hogy Lee Oswald minden volt, csak • kommunista nem, hogy azt is tudjuk, milyen szerepet játszottak az összeesküvésben a CIA és a Castro-ellenes kalandorok — Ferrie lelkileg fokozatosan összeomlott. Úgyhogy — ha a feltett kérdésre őszintén akarok válaszolni —, nos igen, azt hiszem, talán felelős voltam Ferrie haláláért. Ha felhagytam volna ezzel az üggyel, ha Kennedy gyilkosait szabadon hagynám járkálni Amerika utcáin, ma Ferrie bizonyára élne. Nem érzek személyes bűntudatot Ferrie halála miatt, bár nagyon sajnálom, hogy elveszett egy emberélet. Mélyebb értelemben véve ugyan Ferrie 1963. november 23-án halt meg. Attól a pillanattól kezdve nem volt menekvése, és és sem” tudtam megmenteni. Ferrie sírkövére rávéshetnék a kolaborálás miatt főbelőtt Drazsa Mihajlovics szerb partizánvezér utolsó szavait: „Elsöpört a történelem forgószele.“ „Saját tapasztalataim aggodalommal töltenek el, hogy a fasizmus az állam biztonsága ürügyén jön el Amerikába" nem szám abban az érteitjttioen sem, hogy ne kellene figyelembe vennie polgártársait és a társadalom iránti kötelességeit. Tagja voltam annak a tüzérosztagnak, amely tüzével támogatta a Dachaut felszabadító hadosztályt. Egy nappal felszabadítása után érkeztem Dachauba, éppen akkor, amikor buldózerekkel halmozták fel a tábor előtt a hullahegyeket. Máig üldöz az, amit ott láttam. Mivel jogász vagyok, gyakran gondolok a németországi bírókra, akik zsebtolvájokat csuktak börtönbe, mialatt saját kormányuk a gázkamrákba meggyilkoltak aranyfogait orozta el. Gondot okoz ez nekem, mivel nemcsak német jelenség, hanem emberi megnyilatkozás. Bekövetkezhet itt is, mert ami az emberek közötti megértést illeti, nem történt semmi változás, semmi fejlődés — ez a megértés nem lett nagyobb. Mélységesen gyötör a tény, amit ez az ügy is példáz, hogy mi itt Amerikában nem kisebb veszélynek nézünk elébe, mint hogy fasiszta állammá fejlődünk. Más fasiszta állam lesz ez, mint amit a németek fejlesztettek ki; az ő álkózuKKöj »am ügyes mesterkedés azonban koncentrációs táborba zárja a gondolatokat, hogy a megfelelő vonalon tartsa a lakosságot, és azt hiszem, ez még sokkal hatásosabb koncentrációs tábor lesz, ha nem is úgy, hogy reggel felébredünk és szürke egyenruhába bújva díszlépésben kell majd munkába mennünk. Mert nem ez a dolog lényege. A próbakő a kérdés: mi történik azzal az egyénnel, akinek más a véleménye? A náci Németországban az ilyeneket fizikailag likvidálták; nálunk ezt raffináltabban csinálják, de a végeredmény ugyanaz lehet. A múlt évben annyit tudtam meg a CIA mesterkedéseiről, hogy már nem hiszek a mi tökéletes Amerikánkban. A populációs robbanás csaknem teljes bizonyossággal megrendíti hitünket az egyén életének sérthetetlenségében. Ebből bizonyos következtetéseket vonhatunk le, és ha hozzászámítjuk a CIA és a militaristák leigázó hatalmát, akkor úgy tűnik, megpecsételődött annak az Amerikának a sorsa, amelyet mint gyermek ismertem és abban az orwelli világban találjuk magunkat, amelyben a pol-P.: A Warren-jelentés számos hivatásos kritikusa bizonyára valamilyen politikai álláspontot képvisel. A baloldali bírálók azt akarják bebizonyítani, hogy Kennedy megyilkolására az USA uralkodó rétegeinek tagjai esküdtek öszsze. A jobboldaliak viszont azt bizonygatják, hogy a merénylet „nemzetközi kommunista összesküvés“ műve volt. Hol áll politikailag ön — a jobb oldalon, középen, vagy a baloldalon? G.: Ezt a kérdést gyakran felteszem én is önmagámnak, főleg azóta, hogy megkezdődött a kivizsgálás és én érthetetlen csatározásba keveredtem hazám kormányának intézményeivel, olyan csatározásba, amely megfoszt illúzióimtól. Nem vagyok képes egyszerűen leülni és egyenlegbe állítani politikai nézeteimet, mint Valami matematikai példát, de ezt hiszem, úgy általában középen állók. Az évek folyamán többé-kevésbé konzervatív nézetekre tettem szert — hagyományosakra, a szó „szabadgondolkodó“ értelmében, mert ezek a nézetek teljesen ellentétesek a jobboldali harciasok zsarnoki konzervativizmusával. Elsősorban az egyén jelentőségét tartom fontosnak az állammal szemben. Soha nem próbáltam ezt úgy megfogalmazni, mint világos politikai filozófiát, de nézeteim gyökerénél ott a meggyőződés, hogy az emberi lény nem egyszerű szám; nem 11 egyszerű szám az állam iránti viszonyában és latnuk a gazdasági válságból nőtt ki és kenyeret meg munkát ígért, míg a miénk — elég furcsán — a prosperity-ből születik. De végeredményben ez is a hatalmon alapul és azon a körülményen, hogy képtelenek vagyunk az emberi célokat és az emberi lel ki ismére tét az állam parancsai fölé helyezni. Eredetét abban az óriási háborús gépezetben kell keresnünk, amelyet 1945 óta építünk, abban a „katonai-ipari komplexumban“, amelytől hiába óvott minket Eisenhower és amely most életünk minden szakaszát uralja. A kongresszus és az Unió államai a háborús körülmények nyomására fókozatosan átadták hatalmukat a kormánynak; és most tanúi vagyunk annak, hogyan született meg egy agresszív, felfuvalkodott bürökratikus komplexum, amelyet semmiben sem gátolnak az Egyesült Államok alkotmányában foglalt korlátozó eszközök. Bizonyos értelemben — és ez nagyon igaz és szörnyűséges — a mi kormányunk valójában a CIA és a Pentagon, a Kongresszus pedig nem egyéb, mint egy vitatkozó társaság. Persze, ha valaki csak úgy körültekint, ezt a fasizálódást nem látja. Nem lát olyan ismert jeleket, mint a horogkereszt, mert ilyenek nálunk nem lesznek. Nem építünk Dachaut és Auschwltzot sem; a tömegkommunikációs eszgár az államért él és amelyben a nyers erő bármilyen erkölcstelen tettet szentesít. Valahogyan mindig automatikusan hittem, hogy a kormány, esetleges politikai tévedései ellenére is, alapjában véve tisztességes. Ám megértettem, hogy Washingtonban egyes emberek a nyilvánosság becsapását és félrevezetését hivatalos funkciójukkal járó természetes kiváltságnak tekintik. Huey Long egyszer azt mondta: „A fasizmus egyszer az antikommunizmus nevében jöm majd be Amerikába.“ Saját tapasztalataim aggodalommal töltenek el, hogy a fasizmus az állam biztonságának ürügyén jön el Amerikába, P.: Ha mérlegre teszi mindazt a sok bírálatot, ami Önt érte és ha már az elején tudná, hogy mi vár önre, elkezdené-e újra ezt a vizsgálatot? G.: Folytatom ezt a vizsgálatot mindaddig, amíg azok az emberek, akik Dallasban megölték John Kennedyt, Amerika utcáin járkálnak. Semmiképpen sem sajnálom, hogy elkezdtem, és egyáltalán nem fogom sajnálni, ha a vizsgálatot végig lefolytatom. Ha harminc évig tartana, amíg felelősiségre vonhatom valamennyi merénylőt, akkor harminc évig vezetem ezt a vizsgálatot. Tartozom ezzel Jack Kennedynek és a hazámnak. VÉGE.
