A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-04 / 5. szám

Playboy: És ha Ruby valóban kapcsolatban állt Is a kubai emigránsok bizonyos csoportjaival, mint azt ön álltja, nem lehetséges-e, hogy ennek semmi köze sem volt az összeesküvéshez?

Garrison: így is állhatna a dolog, de nem így áll. Kivizsgálásunk alapján jelenthetem ki, éppen olyan biztonsággal, mint azt, hogy holnap reggel felkel a nap, hogy Jack Rubynak része volt a John Kennedy meggyilkolására szőtt összeesküvésben. Az ezt bizonyító számos okmány összefügg a Clay Shaw elleni bírósági eljárással, és így a jogi erkölcs tiltja erről beszélnem a per előtt. De rámutathatok egy körülményre, amelyet felfedtünk és amely bizonyítja Ruby kapcsolatát az összeesküvéssel.

Négy nappal a merénylet előtt, 1963. ' november 1-én egy Rose Cheramie nevű lányt, dallasi lakost, menet közben kidobtak egy autóból Louisiana államban, Eunice község közelében. Súlyos zúzódással szállították be a Jackson! kórházba. Mikor másnap magához tért, nagyon Izgatott volt, sírt, és azt hajtogatta, hogy az autóból egy bizonyos Jack Ruby társai dobták ki. Azt állította, hogy Ruby kábítószer-szállítmányért küldte őt Daliásból Miamibe. A kórház alkalmazottja, aki szerencsére feljegyzéseket készített arra az esetre, ha esetleg a rendőrséghez kellen fordulni — megkérdezte őt, miért dobták ki az autóból? Azt felelte, hogy kábítószert hajlandó csempészni, de hogy a gyilkosságba nem akart belekeveredni. Kijelentette, hogy néhány nap múlva meg akarják ölni Dallasban az elnököt.

Sajnos, a kórházban ezt már kifejezetten a hisztéria megnyilvánulásának tartották és nem vették többé figyelembe a közléseit, ámbár ugyanazt ismételte másnap is. A merénylet után persze eszükbe jutott a lány, de Rose már nem volt a kórházban és csak azt a címet hagyta maga tán, hogy: Dallas. Azután senki sem törődött a dologgal, míg mi néhány hónappal ezelőtt nyomozni nem kezdtünk Rose Cheramie után, de már elkéstünk. A merénylet után a Dallas melletti országúton elgázolta egy autó, azonnal meghalt, és a gázoló sofőr megszökött.

P.: Ha Jack Ruby valóban ilyen sötét, szélsőséges alak volt, mint ahogy lefesti, miért ölte meg Oswaldot a dallasi városi fegyházban? Hiszen ott szükségszerűen le kellett hogy tartóztassák a rábizonyított gyilkosságért? Nem logikusabb a magyarázat, hogy ezt átmenetileg nem beszámítható állapotban követte el?

G.: Először is szívesen tisztáznám a kifejezést: „átmenetileg nem beszámítható állapot“. Ez olyan általános frázis és akkor használják, ha nem tudják konkrétan megállapítani egy bűn elkövetésének okát. Az esetek nagy többségében az emberek cselekedetei megállapítható motívumok következményei. És éppen itt esett a Warren-bizottság végzetes tévedésbe — arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy Kennedy elnök ellen a merényletet nem beszámítható állapotban követték el, hogy Tipplt rendőr meggyilkolása ugyanilyen értelmetlen volt és hogy Oswaldot ugyanilyen átmenetileg nem beszámítható ember ölte meg. Természetesen nagyon valószínűtlen, hogy mind a három gyilkosság átmenetileg nem beszámítható emberek őrjöngése lett volna. Mindenesetre ez a legkényelmesebb magyarázat, mert elkerülik általa az alapos kivizsgálás szükségességét az irányban, vajon nem összeesküvésről volt-e szó? Ami Jock Rubyt illeti, Oswald meggyilkolása élete leglogikusabb cselekedete volt. Ha Oswald még egy vagy két napig éj, bizonyára beszélni kezd és mond bizonyos neveket, így Jack Ruby bizonyára lelepleződött volna mint a merénylet egyik szervezője.

Ruby azonban olyan kielégítően oldotta meg a kényes helyzetet, amennyire csak lehetett. Hogy Oswaldot éppen a fegyházban ölte meg, látszólag azt bizonyítja, hogy őrülttel van dolgunk. Azonban ön is hamis feltételből indul ki. Ruby ugyan biztosra vette, hogy letartóztatják, de elég nagy eshetősége volt a büntetéséhez. Csak emlékezzék vissza, milyen volt akkoriban a hangulat Dallasban és az egész Egyesült Államokban; mikor a dallasi fegyház előtt összegyűlt tömeg megtudta, hogy Oswaldot agyonlőtték, vad ujjongásbán tört ki. És amikor Ruby ügyvédje, Tom Howard kijelentette, hogy: „Azt hiszem, Ruby kongresszusi kitüntetést érdemel...“, ezzel a közvélemény nagy részének adott kifejezést. A *,New York Daily News“, az USA legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja pedig Oswald halála után vezércikkében azt írta, hogy „az egyetlen jó gyilkos a halott gyilkos és az egyetlen

JIM GARRISON

6.

jó kommunista a halott kommunista“. Két nap alatt, letartóztatásától haláláig előre elítélte Oswaldot a sajtó, a rádió és a televízió mint gyilkost és mint kommunistát, és Ruby teljes joggal feltételezhette, hogy őt a bíróság felmenti, hiszen olyan egyént likvidált, aki közmegvetés tárgya lett. Ám kiderült, hogy tévedett. A dallasi rendőrség foglya maradt és egy év múltán kérni kényszerült Earl Warrent, hogy vitesse Washingtonba, mert meg akarja magyarázni: „miért követtem el a tettemet, de azt itt nem mondhatom el... itt életveszélyben forgok“. Ruby azonban nem került el Washingtonba, és ma már csak egy név a tanúk hoszs z ú névsorából, aki életfontosságú tényeket ismert, és ezért kellett elhagynia ezt az árnyékvilágot.

Ruby és Ferrie „csak úgy" haltak meg, vagy szintén gyilkossággal hallgattatták el őket?- P.: Penn Jones, Norman Mailer és mások azzal a váddal álltak elő: Rubyt a fegyházban ráksejtekkel oltották be, hogy elhallgattassák. Egyetért ezzel?

G.: Nem mondhatom, hogy egyetértek, de azt sem, hogy megcáfolom, mert ez irányban nincs semmiféle bizonyító anyagom. De megállapítottuk, hogy Ferrie különös kedvtelései nem szorítkoztak csak a töltényhüvelyek röppályájának tanulmányozására; a rákbetegséget is tanulmányozta. Lakása tele volt fehér egerekkel — néha kétezer is volt belőlük, és a szomszédai panaszkodtak emiatt. Értekezést írt a rákbetegségről és együttműködött néhány New Orleans-i orvossal a feladat megoldásán, hogyan lehet rákot előidézni az egereknél. A merénylet után egy konyhakéssel meggyilkolva találták New Orleans-i lakásán dr. Mary Sherman orvosnőt, aki részt vett ezekben a kísérletekben. A gyilkosságot hivatalosan kinyomozhatatlannak nyílvánították. Lehet, hogy Ferrie kísérletei csak elméletiek voltak és Sherman doktornő halála nem függ össze Ferrie-vel, de érdekesnek tartom, hogy Jack Ruby rákban halt meg néhány héttel azután, hogy e

fellebbvltell bíróság felmentette a gyilkosság vádja elól és perfelújítást rendelt el, Daliáson kívül. Ott Ferrie szabadon beszélhetett volna, ha akart volna. Megjegyzem, hogy mikor Oswaldot kellett meggyilkolni és elhallgattatni, a szervezők nem gondolkoztak túl sokáig.

Nincs hát okunk feltételezni, hogy sokáig haboztak volna Jack Ruby meggyilkolásával, amikor ő maga is veszedelmessé vált az összeesküvés szervezőire nézve.

P.: ön kijelentette, hogy az összeesküvés számos résztvevője „újfasiszta“ volt. Miért dolgozott volna együtt Ilyen emberekkel a zsidó Ruby?

G.: Pénzért. Amennyire megállapíthattuk.

Jack Rubynak nem volt különösebben megállapodott politikai meggyőződése... egyszerűen .gengszter volt, aki pénzre ment. Az a benyomásom — bár ez csak elképzelés —, hogy Jack Rubynak a fegyházban bizonyos bűnbénat ébredt fel az összeesküvésben való részvétele miatt. Emlékezzék sirámaira“ „Most pogromok következnek. Minden zsidót megölnek.“ Az emberek többsége azt hitte, hogy mindez csak beteg agyának a fantáziája. Ám Jack Ruby talán valamennyiünknél jobban tudta, mit szeretnének az összeesküvés fejüldöző szervezői bevezetni az Egyesült Államok területén.

P.: Térjünk át Jack Rubyról David Ferrie-re.

Wesley Liebeier, a Warren-bizottság tanácsadója, aki a New Orleans-i nyomozást is vezette, kijelentette „Ferrie-t nem sokkal a merénylet után letartóztatták és kihallgatták az FBI helyi szervei. Világosan emlékszem, hogy egész halom FBI-jelentést olvastam Ferrie-ről, mielőtt meghoztuk a verdiktet.“ Liebeler azt állítja, hogy az FBI Ferrle-ről adott jelentését nem foglalték bele a Warren-jelentés 26 kötetében,

„mivel teljesen világos volt. hogy semmi közé a dologhoz“. Miért nem akarja elfogadni ezt a magyarázatot?

G.: Azt hiszem, ez gyönyörű magyarázat! Mi lenne, ha Mr. Liebeler közbenjárna az Igazságügyiminisztériumnál, hogy tárják a nyilvánosság elé az FBI Ferrie-ről szőlő 25 oldalas jelentését, amely a szövetségi levéltárban szigorúan titkos jelzést kapott? Azután valamennyien megállapíthatnánk, mennyire világos, hogy Ferrie-nek semmi köze nem volt a merénylethez.

Minden egyes feltárt bizonyíték — amelyeket nem is volt nehéz feltárni — rámutat egyrészt arra, hogy Igenis, bele volt keveredve az összeesküvésbe, másrészt arra, hogy miért?

Mint már mondtam, Ferrie szélsőjobboldali nézeteket vallott, de még erősebb motívum volt az, ami közös volt benne az összeesküvés végrehajtóival, a kubai emigránsokkal: az őrjöngő gyűlölet Fidel Castro ellen. Megbízható adataink vannak arról, hogy mikor Castro partizán volt a Sierra Maestra-ban, Ferrie fegyvert szállított neki. Csakhogy amikor Castro 1959 után marxista nézeteket kezdett nyílvánítani,

Ferrie ezt urulásnak érezte és így egy elutasított rajongó minden dühével Castro ellen fordult.

Attól a pillanattői fogva szorgalmasan dolgozott Castro letöréséért, együttműködött az emigráns csoportokkal, mint például a Kubai Demokratikus Forradalmi arcvonallal, és ejtőernyős akciókat készített elő Castro katonai berendezései ellen. Állítólag 1500 dollárt kapott egy-ögy akcióért Eladio del Valle-től, a Batista rendszer egyik volt vezető emberétől,

A köztük fennállt kapcsolatot nem tudom ellenőrizni, mert 1967. február 22-én, vagyis ugyanazon a napon, amikor Ferrie meghalt New Orlean-ban, valaki fejszével kettéhasította Del Valle fejét és szíven lőtte őt — Miamiban. A miami rendőrség ezt a gyilkosságot IS kinyomozhatatlanként regisztrálta.

Kiegészíti a dolgot, hogy Ferrie-t a CIA fogadta fel, amely Castro-ellenes tevékenysége keretében százával alkalmazott Ilyen embereket. A Disznó-öbölben végrehajtott partraszállás kudarca után Ferrie már ugyanúgy gyűlölte Kennedyt, mint Catrót. Véleménye szerint Kennedy elárulta az inváziót azzal, hogy nem támogatta repülőgépekkel. És amint enyhülés állt be a Szovjetunió és az USA között, az FBI pedig Kennedy parancsára megkezdte a CLA által fenntartott Castro-ellenes földalatti mozgalom felszámolását, Ferrie már a megszállottak győlöletével fordult Kennedy ellen. Szeretném hozzáfűzni, hogy ez nemcsak az én fantáziám szüleménye: van néhány megbízható tanúnk, akikkel Ferrie abban az időben közölte nézeteit és akik látták, hogy a Kennedy elleni gyűlölet uralta gondolatait. A merénylet után azonban Ferrie-vel valami pszichológiai- _ lag furcsa dolog történt: abbahagyta a Castro- «0