A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-23 / 30. szám
Japán kihalóban levő őslakói, az ainók A színes televízió egy tokiói revü műsorát közvetíti. A lábukat villámgyorsan emelgető, lenge ruházatú görlöket önfeledten nézi egy idős nő, akinek ajkára sötét árnyék borul. Talán a híres Szakállas Nőhöz, minden panoptikumok nagy sztárjához van szerencsénk? Nem, ha közelebbről nézzük, nem szakáll, nem bajusz, hanem — tetoválás. Amikor a hölgy jő néhány évtizeddel ezelőtt a lányság küszöbére lépett, lefogták a család nőtagjai, őrölt nyírfakéreg ás friss patakvíz felforralt keverékével megmosták az ajkát, aztán a nagymama borotvaéles késsel több mély vágást ejtett rajta. A vért letörölték a forró főzetbe mártott ronggyal, s a fazék aljából nyíríaikormot dörzsöltek a sebekbe. Ezt a fájdalmas műveletet még néhányszor megismételték, míg a tetovált ajkak elnyerték szép kék színüket. Hogy miért volt erre szükség? Hitük szerint először is azért, mert a szent tűzön készült tetováló főzet megvédte attól, hogy orrába és szájába férkőzhessenek a rossz szellemek. Másodszor és nem utolsósorban ki az a férfi, aki élettársul választana egy csúnya, szemérmetlenül csupaszajkű nőt? Amikor véget ér a revü-műsor, a férj előveszi az inau-t, vagyis a szent imapálcát, rákötözve a forgácsok — és néhány szót suttog a pálca közepén vágott rovatkába. Megkéri az inaut az „üzenetközvetítőt“, hogy tolmácsolja kérését az isteneknek — még sok ilyen jó müsortl És mindez 1967-ben történik, Japánban, Hokkaido szigetén, a sziget őslakőinaik, a kihalásra kárhoztatott ainóknak egyik falujában ... Egy más égitest lakóinak leszármatottai? A gyarmatosítás, majd korunkban a technikai civilizáció gyorsütemű térhódítása nem egy kis nép lélekharangját kondította meg. A spanyolok annak idején kiirtották a Karib-szigetek őslakóit, a múlt század végén halt meg Tasmania utolsó „bennszülöttje", a szibériai őslakók maradványai — az 5000 nanáj, a 6000 szelkup, a 7000 korják stb. — előbb-utóbb, beolvadnak a környező népekbe, hisz ők sem akarnak rezervátumban élő, múzeumi tárgyak maradni. A korszerű műveltségre vágyó íiatalok otthagyják a tajgát, hogy a nagyvárosokban tanuljanak, többnyire „idegen“ nőt vesznek feleségül, s a második generáció már alig beszéli az ősök nyelvét. Ez az etnográfusok, a néprajztudósok nagy órája: az utolsó pillanatban „elcsípni“ egy elmúlásra kárhoztatott kis nép életmódját, szokásait, nyelvi emlékeit, mert holnap talán már késői Az ainók esetében talán már ma Is késő. Az északi Hokkaidoszígeten, mintegy 200 km-es partsávon — Muroran és az Eritnofok között — élnek, a legutóbbi felmérések szerint mintegy tizenötezren lehetnek, de ebből a színtiszta aino alig háromszáz. Mivel sohasem volt saját írásuk, a szájhagyományokra, ősi legendákra kell támaszkodni, s ez nem mindig a legbiztonságosabb támpont. Honnan jöttek az ainók? Erre a kérdésre nincs biztos válasz, de annál több a tetszetős és kevésbé tetszetős elmélet. Egyesek szerint indo-európai származásúak, s erre utal az, hogy külsejük egyáltalán néni mongoloid, nem hasonlítanak a japánokra: kerek, sötétbarna a szemük, hosszú a szempillájuk, sűrű a szemöldökük, eléggé szőrös a testük s világos az arcbőrük. Egy másik elmélet szerint rokoni kapcsolat fűzi őket Ausztrália őslaKólhoz (?), Ismét mások viszont úgy vélekednek, hogy az aiiiük .tülönálló emberfajta, utolsó képviselői annak a nép nek, amely legalább hétezer éve él Hokkaido szigetén. És mit mondanak maguk az ainók? Az aino teremtési legenda szerint Katankara-kamuí, a világmindenség megtestesítője az égből szállt le Hokkaidóba, megteremtette az ainók földjét, majd visszatért az égbe Amikor a magasból visszatekintett Hokkaidőra, észrevette, hogy lenn hagyta az evőpálcikáit! Mivel nem akarta, hogy az értékes pálcikák elkorhadjanak, fűzfává változtatta őket. A fűzfa azóta szent fa, belőle készül az inau, az üzenetközvetítő az emberek és az istenek között: E legenda egy másik változata szerint maga Katan-karakamul volt az első aino. Több sem kellett a repülő csészealj-mesék megszállottjainak, ők már megtalál ták a rejtély kulcsát: az ainók a világ egyetlen népével sem állnak rokonságban, hisz nem a Földről származnak, hanem valamilyen ismeretlen égitestről! Az ainók ősei űrhajósok voltak, de leszármazottaik elfelejtették a technikai ismereteket, s közönséges halász-vadász néppé devalválódtak ... A „szőrösök" és a Hokkaidöi Bennszülöttek Törvénye Az ainók történetéről csak a gyér japán krónikák adnak némi felvilágosítást. Hokkaido, e hideg éghajlatú északi sziget kevéssé vonzotta a japán telepeseket. Az első kereskedők csak a 17. században telepedtek le az ainók földjén, ri'zsborral és lakkozott dobozokkal fizettek a bennszülötteknek . prémjeikért. Az európai gyarmatosítók mintájára kezdettől fogva megvetették, alsóbbrendűnek tekintették az ainókat. „Szőrösökének gúnyolták őket, s úgy vélekedtek, hogy az ainók sokkal közelebb állnak az állatvilághoz, az állati gondolkodásmódhoz, mint ők maguk. A korabeli japán metszeteken az ainökat szinte tetőtől-talplg szőr borítja, inkább majmokhoz hasonlítanak. A japán kereskedők teljesen félreértették az ainók medve-kultuszát, készségesen hitelt adtak az olyan meséknek, hogy az ainó fér-
