A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-23 / 30. szám
A férfi hűtlensége A tudomány a házasságtörésnek három fajtáját különböztette meg, ki kivel követte el? 1. Házas ember és szabad nő. 2. Férjes asszony és nőtlen férfi, 3. Férjes asszony és házas ember. Ez utóbbi volt az úgynevezett kétoldalú házasságtörés Az ügyben tehát a férfi is benne volt s így röviden róla szólnom kell. Vele a törvény mindenkor kíméletesen bánt el. Teljesen szárazon ő sem vitte el, a kétoldalú hűtlenség esetében ő is a fejével fizethetett; de ez nem amiatt történt, mert a saját hitvestársát csalta meg, hanem mert a másik férfi feleségét csábította el. Olyan, amikor szabad nővel szűrte öszsze a levet, vagy a mindenki lányaihoz látogatott el, a törvény szemet hunyt; legfeljebb puritán erkölcsű helyeken, kis városok zárt világában vonták felelősségre. Az athéni férj büntetlenül tanyázott hetéráknél; a római a feleséggel egy födél alatt tartogatta concubináját; különféle országok különféle fejedelmei népüknek áhítatos tiszteletétől övezve költötték az állam pénzét a metreszszeikre, A régi magyar jog sem bántotta ilyen esetekben a férfit. 1. László és Kálmán király törvényei csak a hűtlen asszonyra sújtottak le. A férfi részére engedélyezett jogi egérút magyarázatra szorult. Egyszerű az ügy — mondották. A nő megszegi az esküjét és meggyalázza a házasság szentségét. S a következmények megfertőzik a családi élet tisztaságát; a ballépés idegen gyermekeket csempész be a családba. Kakukknak bitorolják a férj nevét, szedik el keresetét, öröklik a vagyonát. Viszont, ha a férj rúg ki a hámból, a családra nem származik belőle semmi baj. Válasz a másik, vagyis a nőpárti oldalról: A férj ugyanúgy szegi meg esküjét s éppúgy vét a házasság szentsége ellen. Maradna a gyermek kérdése. Nos, hát, a kakukkfi elméletből az következik, hogy amennyiben az a veszedelem bármely okból elhárulhat vagy elhárítható: az asszony ugyanolyan joggal vethetné magát a fészken kívüli örömök után, mint a férfi. Sőt: az is lehetséges, hogy a férj ölelésének eredménye már jelentkezett s a törvényes utód biztosítva van. Éppen ezt az állapotot aknázta ki Júlia, Augustus császár lánya, akinek le nem csillapítható szerelmi éhségét egész Róma ismerte. Egyszer évődtek vele a kegyencei, hogy lám, milyen érdekes: gyermekei mégis mind a férjére hasonlítanak! Júlia száján kiszaladt a klaszszikus tömörséggel fogalmazott válasz: „Plena nave admissi vectorem“. Ami olyasmit jelent, hogy a hajó már megtelt rakománnyal, amikor megengedte a hajósoknak, hogy felszálljanak. így csapdosták a fogas problémát a vita szenvedélyes hullámai. Hogy a kérdést minden oldalról megvilágítsam, ide iktatom egy házasságtöréssel vádolt nőnek, Arcira grófnénak egy portugál bíróság előtt tartott védöbeszédét: „Az Evangélium férjemnek éppúgy megtiltotta a házasságtörést, mint nekem, tehát őt is el kellene ítélni. S én mégsem kívánom, hogy borotválják le a fejét, zárják kolostorba és adják nekem a vagyonát, — holott húsz hűtlenséget is elkövetett s egyik vetélytársnőmnek odaajándékozta a nyakékemet, a másiknak a fülönfüggőmet. És engem, aki csak egyetlenegyszer tettem meg Lisszabon legszebb fiatalemberével, amit ű naponta megtesz az udvar és a város legbutább nőstény majmaival: engem ideültetnek a vádlottak padjára, olyan bírák elé, akik térdepelnének előttem, ha négyszemközt maradnánk magunkra a szobámban. Öt nem büntetik meg; de nekem törvényszolga fogja nyilvánosság előtt lenyírni a hajamat, zárdába csuknak, elveszik a hozományomat és odaadják a férjemnek, hogy a pénzemmel tovább csábíthassa az asszonyokat és új meg új házasságtöréseket követhessen el. Azt mondom a férjemnek: ha ő bűn nélkül való, ám nyí rassa le a hajamat, küldjön zárdába és szedje el a vagyonomat, — de ha többször bűnözött, mint én, rajtam a sor, hogy leborotváltassam, kolostorba csukass'zam és elvegyem a vagyonát. Tudom, hogy ő erre azt feleli: ő az én uram és parancsolom, mert egy hüvelykkel magasabb, mint én és olyan szőrös, mint a medve, következésképpen én tartozom neki mindennel és ő nekem semmivel. Igazságos dolog ez?“ Részlet a Szerelem, házasság c. könyvből. Edith Sitwell Dal Szivem egy nyári rózsa volt, mely jóra, rosszra mit sem ad, és ragyogott az ég alatt a fényes, széles nyári mezőn egy égő nyáron át. Jártam a fényes nyári mezőt, árnyék nem hullt reám, csak a felhő szürke esernyő, sötét selyem, fémszálú, zápor rejtette rózsám a világtól, édesem, a világtól. S kacajom derült, mint röpke csapat a könnyű nyáron át — csókos galamb, csattogó csalogány s kicsiny madár valahány, édesem, mind valahány. Szívem, a rózsa, ha könny esőzte (az égő nyáron át), 9 mint vadgalambnak begye fénylett, s a bú volt neki a dal, kedvesem, s a bánat néki a fészek. A Pihevárost jártam én Jaz égő nyáron át) a lusta szél felkapta és letette könnyedén. Most az álomvárost rovom, (hol vagy már, könnyű nyár?! holtként botol lakója mind, nem néznek utamra már. Mert szívem rózsáját a nap: egy más szív perzselte el — s rózsa harmatát felitta, a madár feledte dalát, mely egy nyáron át szólt, szivem, egy hosszú nyáron át. Tótfalusi István fordítása A Hét irodalmi melléklete • 30 Luden Trichaud Szerelmes vers Nap tüzek hullámszakadék felett Ikaruszként lebegő tükrök Noha félvak voltam a verejtéktől, mégis megláttam Öt fekete volt és vad, akár egy pajkos kecske és két szeme algaként változott Nap a nap tüzei a föld tüzei a megszámlálhatatlan keblű tenger tüzei Újra egybefont bennünket a ragyogás akár az első nap ahogy a szél határán két hullám összeér Vörös föld vörös tenger vörös ég vörös kebel nap a szemem mélyén Meleg só volt ó húsomon a tenger nevetése édes harapás Önkívület Nap algaszínű vizek ragyogó asztala tükör aranytajték aranytajték messzi horizontok virága ó szárnyakat adtál te nekem Kassai György fordítása Enrique de Mesa Kékes árnyú partról Kékes árnyú partról tiszta hold gurult az égre.Júliusi csöndes este, nem rezzen a víz se, szél se. Meredek part magasában füzes fénylik, mintha égne. Pásztortűznél csaholó eb, kolomp reszketeg zenéje. Folyóparti nyárfasorból ezüst hang kiált az éjbe — talán az ő álombéli hívó hangja édessége? Semmi, csak a szél beszélget lombok sűrűjébe érve ... Feléd sóvárgok utamról, messzi zöld hegyek vidéke! Rab Zsuzsa fordítása
