A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-23 / 30. szám
GÉPKOCSI ES ALKOHOL A statisztika igen szomorú képet nyújt: 1966- ban az ország területén 78 860 közlekedési baleset történt, amelyeknél 1702 személy vesztette életét, 10 228 súlyosan megsebesült és több mint 31 ezren könnyebb sérülésekkel úszták meg a karambolt. Az anyagi kár: 155 millió 99 ezer 492 korona. Az 1965-ös évvel szemben 4766 balesettel több történt, beleértve a halálos, súlyos és könnyebb eseteket, valamint az anyagi károk arányos növekedését. A legtöbb halállal végződő beleset a nyugat-szlovákiai kerületben fordult, elő, ahol 241 személy vesztette életét. A statisztikusok pontosan kiszámították azt is, hogy tavaly minden órában öt közlekedési baleset történt és majdnem minden ötödik órában meghalt valaki. Egyáltalán nem vigasztaló körülmény az se, hogy más országokban sokkal több karambol történik, mint nálunk. Például a Német Szövetségi Köztársaságban 16 500, Franciaországban 12 277 személy vesztet te életét egy év alatt autóbalesetből kifolyólag. Nem titok, hogy a közlekedési balesetek túlnyomó többségénél nagy szerepet játszik az alkohol. Ezért hát szeretnék rámutatni a Büntetőtörvénykönyv 201-es paragrafusára, amely így hangzik: „Az, aki miután alkolholt fogyasztott, olyan munkát vagy más tevékenységet végez, amelynél veszélyezteti embertársai életét vagy egészségét, vagy pedig jelentős anyagi kárt okoz, elítéltetik ...“ Ez a törvénycikk nemcsak a gépkocsivezetőkre vonatkozik ugyan, de legtöbb esetben maguk a sofőrök veszik semmibe. Bíznak gyakorlatukban, remélik, ihogy senki se fogja őket ellenőrizni, remélik, hogy valahogy majd csak megússzák. Pedig a sofőröknél elég egy olyan csekély mennyiségű szeszesital, amelytől ugyan nem rúgnak be, de elvesztik biztonságukat, ítélőképességüket, s máris kész a szerencsétlenség. Az orvosi vizsgálat ma már minden esetben egész pontosan megállapítja, hogy ki menynyi alkoholt fogyasztott. Hiába reménykedik abban a vezető, hogy mire a kormánykerék mögé ül, a szeszesital hatása már elpárolog. Sohasem felejtem el egyik orvosbarátom esetét. Egy alkalommal figyelmeztettem, hogy ne igyon, hiszen a ház előtt áll az autója. Gúnyt űzött belőlem, hátát fordított, kíivott egy pohár pálinkát, mondván, hogy jelen van egy szigorú bíró is, aki előtt tilos inni. Azon az estén még megúszta ... Egy héttel később azonban Bratislava környékén holtan találták rá kocsijában s vele együtt meghalt még egy személy. Nem volt már ki felett ítélkezni, csak szomorúan állapítottam meg, hogy a tettes neve — ALKOHOL, amely fölött a bíróság hiába is mondana ki akármilyen szigorú ítéletet. Nem is olyan régen történt az az eset, amelyet, mint „pozsonyi földrengést“, szoktak emlegetni. N. M., miután megívott jó néhány deci vodkát, konyakot, természetesen sörrel, borral keverve, lusta volt éjfél után Ligetfalura gyalog elindulni. A Kriváň kávéház előtt ellopott tehát egy Tatra lll-es tartályautót, hogy kényelmesen utazhassák haza. A szesz, a hozzá nem értés és a szemerkélő eső aztán meg tették a magukét. A Húrban téren rosszul vette a kanyart és a hatalmas teherautó egyenesen berohant a clpőáruház kirakatába, sőt áttörte a hátsó falat és megállt, majdnem az üzlet közepén. A környező házak lakói, álmukból felriadva, azt hitték, hogy a föld reng alattuk, pedig csak a vastag ablaküveg tőrt apróra ... Az üzletház kára 51 000 koronát tett ki, az autó javítása pedig 30 000 koronába került. Ezek után a fiatalember már nem Ligetfalura, hanem rendőrautóval vizsgálati fogságba uta-, zott. Az azóta jogerőssé vált ítélet több évi szabadságvesztéssel és természetesen az okozott kár megtérítésével sújtotta. Hasonló módon „tisztelte meg“ látogatásával a Dukla kávéházat Bratislavában R. J. Bejárata ném volt, ilyen szokatlan arányú „vendégekre“ méretezve, összetört és egyben a teherautó Is megsérült. Viszont a részeg sofőrnek nem történt semmi baja, kivéve, hogy őt is hosszabb szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Néha — az Igaz, hogy nagyon ritkán — a részegek fölött Fortuna, a szerencse istennője őrködik, mégpedig igen csodálatosan. Nem mindennapi kalandban volt ugyanis része egy Žiar nad Hronom-i sofőrnek. Részeg fejjel autóstul belezuhant a Garamba és azon nyomban elaludt. Szerencse, hogy észrevették, mert különben ott fullad meg a jéghideg vízben. Egy másik a bratislavai Dunaágat választotta ágyául. J. A traktorista Horý Seőből (lévai járás) reggeli helyett fél liter bort fogyasztott. Aztán kiment a kukoricaföldre gazt irtani. Természetesen, megint megszomjazott, tehát traktorral „elugrott“ a kocsmába, ahol felhajtott egy pohár borovicskát, egy pohár sört és ráadásul egy liter bort is. Ment is aztán a munka, akár a karikacsapás. Csakhogy a gaz helyett a kukoricát gyomlálta ki mind egy szálig... Aztán még maga csodálkozott a bíróságon, hogy nem jutalmat, hanem jogerős szabadságvesztést Ítéltek meg neki, s azonkívül hosszabb időre eltiltották mindenfajta gépjármű vezetésétől. B. M et, a fiatal tanítót nagyon kifárasztotta a kombájnisták egésznapos ülése. Kiivott két pohár tlzfokos sört és egy fél liter bort. A gépállomás igazgatója észrevette a fiatal ember részegségét, s figyelmeztette, ne üljön a kormány mögé. A tanító nem hallgatott a jó tanácsra. Autójában nyomban elnyomta az álom, később kinyitotta a szellőztetőablakot, majd ismét elaludt, s nem vette észre, hogy kocsijával átment az út bal oldalára. Szemben vele éppen két motorkerékpáros haladt egy-egy utassal. Az összeütközés tragikusan végződött. Egy másállapotos asszony holtan maradt ^z úttesten, az egyik motorkerékpáros súlyosan megsebesült, a többiek könnyebb sérüléssel fizettek rá a tanító lelkiismeretlenségére. Ezek azok a példák, amelyekből aztán összeáll a személytelen statisztika. Néha ugyan humorosak, mint a részeg traktorista esete a kukoricával, vagy a fürdőző sofőr története, de a legtöbb eset nagyon-nagyon szomorúan végződik. Egy ilyen bírósági tárgyalás temetésre hasonlít, ahol majdnem mindenki sír. Az áldozat hozzátartózói siratják szeretteiket, a sérültek elveszett egészségüket, félnek a jövőtől, s az autótulajdonos siratja használhatatlan kocsiját, amelyre esetleg évekig kuporgatott. Persze a vádlott, s a hozzátartózói is sírnak. Mert a bíróság az ilyen eseteket nagyon szigorúan ítéli meg. A társadalmi veszélyesség foka ugyanis alaposan növekszik a szaporodó közlekedési eszközök és balesetek számával együtt, s ezért szükséges a szigorú büntetés. Indokolt a példás szigorúság azért is, mivel talán egyetlen más területen sem hangzik el annyi figyelmeztető szó — sajtóban, rádióban, televízióban-, mint éppen az autóbalesetek elhárításával kapcsolatban, s nyilván mindhiába! Minden eddigi felhívásnak, jótanácsnak egy nevezője van: Söfőrök, nem fogyasszatok szeszesitalt, ha kocsit vezettek, veszélyeztetitek a saját és mások életét, saját vagyonotokat és másokét! Csak egy részvevő nevet — az ALKOHOLÜI S ha beszélni tudna, azt mondaná: Már megint sikerült egy mesterműveml Meddig engedjük még garázdálkodni, kérdezik igen sokan s velük együtt e sorok Írója. JUDr. STARK LASZLÖ [lét A“ Csehszlovákiai MagjMr Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston főszerk. helyettes: Ozsvald Arpád Postafiók C 398. telefon 533.04 Terjeszti a Posta liirlapszolgála ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Szerkesztéség: Bratislava, fesenského r. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, dratisJava, Oottwaldovo nám: 48,VII. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla lat, Bratislava, Štúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kčs, fél évre 39,— Kčs. egész évre 70. Kčs. Kéziratokat (fém őrzünk meg és nem küldünk vlsZ- sza. HUSZONKÉT ÉV UTÁN Az alábbi esetet egy középkorú, rokonszenves asszony mondotta el nekünk a minszki tévéstúdió előcsarnokában, ahol a csehszlovák parti zánküldöttség tagjaként fellépésre vártam. Oswieczimben voltam. Hihetetlen testi és lelki szenvedést éltem át. A remény szikráját csupán az éltette bennem, hogy közeledett ennek a rettenetes háborúnak a vége. A Vörös Hadsereg megállíthatatlanul közeledett szörnyű táborunkhoz. Távoli ágyúdörgést hallottunk. Olyan érzést keltett bennünk, mint a legszebb zene. A csonttá soványodott emberek arcáról remény sugárzik. Jönnek a mieink, jön a szovjet hadsereg. Lehet, hogy már holnap megérkezik. Reményeinkre, mint derült égből a villám csap le a sziréna éles hangja. „Sorakozől“ — üvölt az SS-felügyelőnő. Farkaskutyák ugatnak veszettül, pálcák, gumibotok csattognak. Marhavagonokba raknak bennünket. Vége lesz-e valaha ennek az állati bánásmódnak? Hát tényleg el kell pusztulnunk, ilyen közel a szabaduláshoz? Rongyokba öltöztetett, kiéheztetett, tönkrevert, elgyöngült árnyékemberek ezrei imbolyognak a marhavagonok felé. Mozdonyfütty. Megyünk. Hová? Mi vár ránk? — A kerekek egyhangúan kattognak. Gyakran állunk. Ggy látszik szerelvényünket sokszor kell új vágányra tolatni. SS-egyenruhás nők kiabálnak. Éhezünk. Már negyedik napja utazunk evés nélkül. Vonagló, félholt emberi testek. De mér sokan meg is haltak. Az ajtónyíláson át széles folyót látok. „A Moldva“ — mondja valaki. Pályaudvar. Kétnyelvű feliratot olvasok a ré sen át. Német és cseh felirat. Az ablak rácsain
