A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
A I o mellűzött balkezesek I balkezes embernek léptennyomon eszébe Juttatják, hogy valahogyan kisebb értékűnek tartják, mint a többi embert. Mintha csak ezt a világot a jobbkezesek számára teremtették volna. Mér az Iskolában mindenkinek a tudomására hozzák, hogy a padot, a górcsövet, a szekrényt is jobbkezesek részére készítették. Sőt, még magát az írást isi A balkezes embernek nagyon nehezére esik az írás. A kifordított bal kéz a papíron van, árnyékot vet a már leírt szövegre és elmaszatolja a tintát. De miért Is vannak balkezes emberek? Az elmegyógyászok sem tudnak erre a kérdésre feleletet adni, s talán nem is nagyon vizsgálták az okát (ez újabb Igazságtalanság lenne?). S amit a balkezesekről tudunk, az rövidéin öszszefoglalva ennyi csupán: Az ember az egyedüli élőlény, amely két mellső végtagja közül az egyiket előnyben részesíti. Az ember agykérge a legfejlettebb, s egyedül az ember tud beszélni Is. A kutatók megállapították, hogy az egyik kéz előnyben részesítése egyáltalán nem függ össze a beszéddel és azzal sem, hogy az emberi agy egyik felének sokkal nagyobb szerepe van a gondolkodásban, mint a másiknak. Körülbelül az emberek öt százaléka balkezes, de úgy látszik, hogy nem volt ez így mindig. A régészek találtak olyan eszközöket, melyek elárulják, hogy a kőkorszak közepén az emberek balkezesek voltak: a bronzkorban a bal- és a jobbkezesek aránya már egy a négyhez volt. Egyes tudósok ezt azzal magyarázzák, hogy az emberek a bal kezükkel a szívüket védték, s ezért a munkánál inkább a jobb kezüket vették igénybe. A jobb kéz gyakoribb használatára bizonyára befolyással volt a kultúra is. A latin nyelvben a sinister balt, de sok modern nyelvben sötétet, szerencsétlent, vészjóslót jelent. A reneszánsz művészek balkezesnek festették az ördögöt. Több pszichoanalitikus állítása szerint, az egyik kéz előnyben részesítése gyermekkorban vélik szokássá. Egyéves koráig minden gyermek egyformán használja mindkét kezét. A jobbkezes szülők azonban azonnal a jobb kezük használatára szoktatják a gyermekeiket már azzal is, hogy a játékot vagy a dudlis üveget a kezükbe adják. Ábrám Blau New York-i pszichiáter mondja, hogy némely esetben a balkezesség „az érzelmi negatívizmusát — a szuggesztiőval szembeni ellenállását iejezi ki a gyermekeknek“. Más tudósok szerint az. öröklésnek sokkal nagyobb szerepe van a balkezesség esetében, mint a szokásnak. Felhívják az emberek figyelmét arra a tényre-, hogy némelyik családban sok balkezes — nagyszülő, nagybácsi és unokatéstvér — van, akik nincsenek állandó kapcsolatban a család fiatalabb tagjaival, s azok mégis balkezesek. Az orvosok már régen megállapították, hogy az emberi agy bal fele a test jobb felét irányítja és annak az impulzusait fogja fel, míg az agy jobb fele a test bal felét. Ha az agy bal felét éri agyszélhűdés, vagy az megsérül, akkor a jobb kéz vagy láb gyengülhet el (válhat tehetetlenné). A neurológusok már szintén régen tudják, hogy az agyban külön beszélőközpont van, s ha ez megsérül, akkor felléphet a beszélőkészség elvesztésének a lehetősége, esetleg az illető nem fogja megérteni a hallott szavakat. Csaknem minden jobbkezes embernek az agya bal felében helyezkedik el, ez a centrum. A balkezeseknél is az agy bal felében helyezkedik el ez a centrum és nem a jobb agyban, amint erre következtethetnénk az előbb olvasottakból. Agyműtét előtt a montreali orvosok a nyak egyik ütőerébe bizonyos anyagot- fecskendeznek be, s ezzel bizonyos időre érzéstelenítik a balkezesek agyának egy részét. Ha ezek után afázió (a beszédkészség elvesztése) következik be, az orvosok már biztosan tudják, az agy melyik felében helyezkedik el a beszédkészség centruma és nyugodtan megkezdhetik a műtétet. A montreálí tudósok megállapították, hogy ez az agyközpont a balkezesek hatvankilenc százalékánál az agy bal felében, tizennyolc százaléknál az agy jobb felében helyezkedik el és tizenhárom százaléknál ilyen agyközpont lehet az agy mindkét felében. Hogy a balkezeseknél ez az agycentrum miért helyezkedhet el többféleképpen, azt még nem tudjuk. Egyesek nézete szerint minden balkezes úgy születik, hogy ez az agycentruma a jobb oldalon van. Azután a nevelés eredményezi ennek a centrumnak az áthelyezkedásét a bal oldalra. Néhány balkezesnek azután vagy mindkét oldalon van ilyen agycentrum vagy csak a bal oldalon. S ez talán azt jelenti, hogy a balkezesek ügyesebbek? Nem minden esetben, de azok a balkezesek, akik agyszélhűdást kapnak és két agycentrumuk van, hamarább kigyógyulnak az afázióból, mint a jobbkezesek. Az iowaí egyetem tanára, dr. Benton úgy vélekedik, hogy ennek a bizonyos agycentrumnak elhelyezkedése a balkezeseknél azt eredményezi, hogy a balkezesek többnyire ügyesebben használják a jobb kezüket, mint a jobbkezesek a balt. Önkéntes jelentkezőkkel kísérletezett doktor Benton és „az ügyetlenebb kezükkel“ végeztetett el szokatlan gyakorlatokat. Némelyik jobbkezesnek mindkét keze egyformán ügyesnek bizonyult. Ez azonban sokkal gyakrabban fordul elő a balkezeseknél, néhányuknak a jobb keze ügyesebb volt a balnál. Benton feltevése szerint ezeknek a balkezeseknek az előbb említett agycentruma bizonyára az agy bal felében helyezkedik el, esetleg két agycentrummal rendelkeznek. A szülők és a tanítók jelentős része már régen nem kényszeríti arra a balkezes gyermekeket, hogy a jobb kezükkel egyenek vagy írjanak. Miért? Mivel nagyon Is jól tudják, hogy ennek az oka az agycentrum elhelyezkedésétől függ. Körülbelül negyven évvel ezelőtt néhány tudós azt állította, hogy éppen azok a gyerekek dadognak, akik balkezesek voltak és s kényszerítették őket a jobb kezük használatára. Az egyik elmélet szerint, ha az agy mindkét felében volt náluk egy-egy beszédcentrum, s kényszerítették őket a jobbkezük használatára, egyik agycentrum sem tudott határozottan felülkerekedni és így döntően nem is befolyásolhatta a beszélőkészséget. Ma a lélekbúvárok túlnyomó többsége azt állítja, hogy a dadogás oka inkább a lelki feszültségben keresendő. (100 + 1 ZZ). győzni!... de hogyan ? Mexikó fővárosa 2240 méter magasságban Fekszik, s ennek ellenére ma már senki sem kérdezi, hogy miért ilyen nagy magasságban rendezik meg az olimplászt. Mindenki belenyugodott az olimpiai bizottság döntésébe. De ez még nem azt jelenti, hogy az orvostudomány valamennyi ágazatának kiváló dolgozói ne keresnék továbbra is lankadatlan buzgalommal a siker kulcsát. HOGYAN GYŐZZÜNK MEXIKÓBAN? S mivel az ilyen tengerszintfeletti magasságban megrendezésre kerülő olimpiász sok probléma elé állítja mind a szakemberekét, mind a sportolókat, lássuk csak a legnagyobbat a problémák közül: Hogyan alkalmazkodjon a sportolók szervezete ezekhez a rendkívüli körülményekhez, amikor a vérben lényege sen csökken az oxigén mennyisége? Ilyen nagyjelentőségű sporteseményre nem lehet gyorsan felkészülni. A jól átgondolt rendszer szerinti felkészülés sok időt vesz igénybe. Nézzük csak, hogy a szovjet sportolókat hogyan készítik alő a mexikói olimpiára — a Szovjetunióban —, külön erre a célra készített speciális fülkékben. Minden egyes sportolót nem küldhetnek el az olimpiász előtt Mexikóba, mert ez nagyon hosszú és költ séges utazás lenne. Sokkal egyeszerúbb „Mexikót elhozni“ Moszkvába. A Puskin térről tizenöt percig tart az át a tizenötös trolival, s mindössze négy kopejkába kerül. Az itteni sportcsarnok tribünjei alatti helyiségekből ki lehet repülni a „sztratoszférába“ és a „világűrbe“ is. Ezeket a speciális fülkéket még 195B-ban rendezték be — mondja Vladimír Matov a testnevelésügyi kutatóintézet vezetője. Ebben a különleges fülkében a sportoló 2S kilométer magasságba, juthat el“. Gyakorlatban viszont teljesen elég az öt vagy hétezer méter magasságnak megfelelő légköri állapotot megteremteni. Síkságon a levegő huszonegy százalék oxigént tartalmaz, Mexikóban viszont csupán tizenhét százalék oxigént. S ehhez még hozzájárul a levegő szennyezettsége és szárazsága is. Ezért nagyobb magasságban „kell megtartani az edzéseket“, mint amilyen magasságban lesz a mexikói olimpia. Az ilyen fülkében edző sportoló jobban ellenáll a fertőző betegségeknek, jobban elviseli a fáradalmakat és kevésbé érzékeny a sugárzásokra is. Tehát egyetlen szovjet sportoló sem kapja meg a mexikói vízumot és a repülőjegyet, amíg ezekben a különleges fülkékben ki nem próbálják, mennyire felel meg a szervezetének a nagy tengerszintfeletti magasság. Ez pedig annyit jelent, hogy több olyan spurtoló, aki biztosra vette, hogy résztvesz a mexikói olimpián, nem juthat el oda. Minden egyes sportoló meg akarja szerezni az olimpiai igazolványt és ezért aláveti magát ennek a próbának, de nem mindegyik bizonyul eléggé ellentállónak. Néhányat elájultak a kísérleti fülkében. Körülbelül fél óra hosszat teleragasztgatják a testem mindenféle felvevőkészülékkel, azután megkapom az oxigénmaszkot. Az ablakos masszív ajtó hangtalanul bezárul mögöttem, kattan a zár. Működni kezd a motor és a fülkéből „eltűnik“ a levegő. A fülemben zúgást hallok, mint amikor hirtelen emelkedik a repülőgép. 1 G00, 2 2000, 2 S00 méter. Már elértem a mexikói főváros magasságát. Négyszer méteres magasságban megállók. A fülke tele van színes drótokkal, a lámpa elalszik. A hátamon fekszem és a lábammal keresem a veloergométer pedáljait. Kezdődik a „felvételi vizsga“. Szinte elviselhetetlen a hőség. Két lépésnyire tőlem, a „földön“ — tehát az acélfal mögött, a készülékeknél Ul V. Matov, az aszisztensnője, I. Szurtinová és még néhány ember. S a készülékeknél nincs protekció, pontosan feljegyzik a tüdő működését, a lélegzés gyorsaságát és mélységét, az izmok, az agy és a szív működését, meg az oxigén mennyiségét a vérben. Azután tovább „emelkedek“: 50UO méter. Ez az Elbrusz magassága és azután újabb szünet következik. Elalszik a lámpa és bizonyos időközökben vakító kék sugár világit a szemembe. Bizonyos mozdulatokkal kell reagálnom ezekre a jelzésekre. De nagyon kell figyelnem, mert gyorsan egymásután következnek. A fejem nehéznek érzem, a kezem és a lábam mintha nagyon fáradt lenne. Az ember csak ilyenkor veszi észre, hogy az oxigénnek Ize van, valami olyan, mint a jó erős levesnek. Talán jelet adjak, hogy oxigén kellene, még egy kis oxigén? Azonnal megkapnám . . . Nem! Ki kell tartanom, mert különben nem felelek meg a „felvételin“ .. . G0Ü0 méter, ez már az olimpiai „világűr“. Ennek a magasságnak elérése után megkezdődik a leereszkedés. Éppen úgy mint a hegymászásnál is, sokkal fárasztóbb a felfelé haladásnál. Közvetlenül a föld fölött vagyok, amikor fájást érzek a jobb fülem mögött. Gyorsan nyelni kezdek, mert ez seg't a repülőgépben . .. Sajnos, ebben a fülkében nem. Az olimpa résztvevői közül százöten kiállták a próbát. Sorra kerülnek a többiek is. A műszerek pontosak és nem részrehajlőak: nemcsak döntést hoznak, hanem a legkiválóbb sportolóknak segítenek is, hogy lelkiismeretesen felkészülhessenek az olimpiai játékokra. Miért tagadjam le, hogy nagyon megörültem, amikor Vladimír Matov 669-es sorszámmal beírta az én nevem is a sikeresen „vizsgázók“ névsorába: BORISZ FEDOSZOV, az Izvesztyija levelezője.