A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
Csallóközi Népi Együttes: Cigánytáne Csallóközi Népi Együttes és tánckar külön-külön Is igazán szép és elismerésre méltó teljesítményt nyújt, de igazán maradandót a közös számaikban adnak. A Legényvásár, a Szalkal-mulatság olyan kiforrott műsorszámok, hogy nyugodtan elképzelhető hivatásos együttesek repertoárjában Is. Mindkettő érett szám már. Az együttes nem bemutartja, hanem éli, Játssza ezeket a tánc-, ének- és zenekari kompozíciókat. Az új táncszámok közül llralságával, átgon- • dőlt és mesterien felépített koreográfiájával kiemelkedett a Szinalázás című tardoskeddi leánytánc (Bors Éva alkotása}. Nem látványosságra törekvő', hánem az eredeti szokás — és motivumanyaghoz hűen ragaszkodó kompozíció ez. Elgondolkodtató tánckép a Csata előtt is. Karaktertánc. Hangulatábrázolásra vállalkozó mű. A kurucok csatára készülnek. Előtte kipróbálják kardjuk élét, lábuk fürgeségét, lelkűk erősségét. A többi müsorszámuk Is magával ragadó, szép. Az ének és zenekar külön számai gyönyörűen kidolgozottak, maradandó élményt nyújtók. Az együttesben 16—70 évig majd minden korosztály képviselteti magát. A korban különböző emberek, lelkesedésükben egyformán fiatalok. Előadásukat a fiatalos hevület, és a művészet-szeretet tiszta tüze fűti. Küldetésük, elhivatottságuk tudatában állnak a‘ szín pádon. Ezért tudják estéiket és bizony sokszor szombat-vasárnapjaikat is önzetlenül feláldozni. sen egybeforrasztani az együttest alkotó tánc-,, ének- és zenekari részlegeket. A librettóra komponált táncszámokban gondolat-továbbvlvő szerep jutott az ének ős zenei részeknek is. Tehát nem csak ékesítól, díszítői voltak a tánckompozíciónak, hanem elválaszthatatlanul szerves része. És ez egy újabb lépés előre. A Lévai Tibor karmester vezette kb. 40—45 tagú énekkar, amely három évvel ezelőtt alakult újjá, beilleszkedik ez együttesbe. Igaz, ez Így nagyobb gondot Jelent az együttes vezetőinek, mert a megnövekedett társaságot nehezebb mozgatni, összetartani, de ez olyan akadály, melynek legyőzése esetén egészebb, tökéletesebb művészetet tudnak produkálni. Szereplésüket mindenütt igen nagy siker kíséri. Még az Ifjúsági alkotóverseny országos fordulóján, Bratlslavában sem pártolt el tőlük a szerencse. Kategóriájuk II. diját vitték haza, több országos hírnevű szlovák és cseh együttest maguk mögé „táncolva“. Nevük egy-egy rendezvénynél már vonzerővel bír. Magyarázata: a fiatalos lelkesedés, a munka szeretete mellett mindig felelősségteljesen készülnek a fellépésre. Élnek a színpadon, nemesebb énjüket szólaltatják meg. Jártak Magyarországon, és a siker ott Is hozzájuk szegődött. Nem is akármilyen siker. Művészetükkel ott, abban az országban hódítottak, arattak elismerést, amely ország hasonló Jellegű népművészeti csoportjai diktálják a világszínvonalat. Nem azt mondjuk, hogy már felnőttek melléjük, hanem azt, hogy van mit keresniük mellettük. Ez eddig nem kevés. Az együttes tizenöt éve áll fenn. A tizenöt év munkáját eredmények és nevek, egyszerű áldozatot hozni tudó emberek nevei fémjelzik. Az alapító Pásztor Mariskák, Durda Jánosok. Karkusz Jánosok, Drobka Gézák, Balogh Laclbácslk — és sokáig sorolhatnám még — mellett felnőtt fiatalok: Kamarások, Mácsok, Komáromik, Ádámok, Sonkolyok, Molnárok, Kovácsok, Lévaiak, és a többiek, azok, akik nevet adtak az együttesnek, és hírét felragyogtatták, Ismertté tették. A füleld vár alatt Egyszer, nem is olyan régen, pár évvel ezelőtt, két vállalkozó szellemű, kultúrát szerető fiatalember hangosan is kimondta hosszú időn keresztül dédelgetett gondolatát. És a kimondott gondolat alapján létrehozták a fülekl Palóc Népi Együttest. Igaz, volt Füleken már előbb is, a Csemadok keretén belül tánccsoport, de az inkább alkalomszerűen működött. Mégis megkönnyítette az együttes megalakításának munkáját. Ismert vol a munkaforma, és (gy a tagtoborzás Is könnyebben ment. Takács János és Relman Károly, a két bátor kezdeményező, külön-külön utakon járták életüket, az egyik pedagógus, a másik villanyszerelő, de a közös lelki igény, a népi kultúra szeretete összehozta őket. Jelenleg is ők ez együttes vezetői: Relman a szervező, a konferanszié, Takács pedig a művészi vezető, a koreográfus, és a néprajzos. Az együttes tánckarból és zenei részlegből áll. (Régebben énekkaruk is volt, de a soksok gátló körülmény a kórustól való elszakadásra kényszerltette őket.) A tagság nagy része munkás, illetve alkalmazott, csak néhány diák van köztük. Érthető is, hiszen Fülek középiskolák nélküli gyárváros. A fiatalság nagy részben odahaza marad, s (gy az együttes közülük toborozhatja a tagságát. Az együttes 1963 telén alakult, azóta évente ősbemutatót tart. Művészi gerincét a táncrészleg músorszámaí képezték akkor is, amikor még az énekkarral közösen dolgozott, ma már teljesen a táncra épül. Megkophatatlanul fényes volt a Fonójuk, régebbi táncjátékuk, a1 Vidróczkl ballada, a Molnártánc és felnőtté válásuk bizonyítéka, a Verbunk. Igazi nagy alkotás ez. Gyönyörűen Induló, választékosán kifejező motívumokból felépített, többszólamú tánc. A Játékos Molnártánc mellett, még külön is kiemelkedik a férfias büszkeséget, a kemény, legényes kiállást tolmácsoló mű. Az együttes művészi pályája töretlenül ivei felfelé. Munkájukat évi 25—30 fellépés fémjelzi. Járásukban részesei minden állami és •Csemadok-ünnepély műsorának. Sőt, sok esetben ők adják a műsor nagy részét. A kerületi népművészeti fesztivál házigazdái. Rendszeresen ott vannak Gombaszögön, és többször Jártak Magyarországon. Dicsőséget hoztak szülővárosuk nevére. Igaz, Jelenleg még a hivatalos fórumok elismerésén kívül — nemigen részesítik őket másnemű támogatásban. Pedig Füleken tudvalevő dolog, hogy egy ilyen típusú együttes fenntartása ugyancsak költséges vállalkozás. Velük együtt bízunk abban, hogy a dicsőség megosztása mellett lassan a gondjuk is közös lesz: az egész város közös gondja. Ez nagyban elősegítené művészi fejlődésüket. Ilyen esetre már vannak példák országunk kultúrtörténelmében. Pl. Trencsénben a hasonló jellegű művészcsoportot, a „Trenőan“-t, vagy Kassán a „Carnica“-t mindenki magáénak érzi. örülnek a sikerének és bosszankodnak a kudarcai miatt. Úgy drukkolnak egy-egy fellépésének — különösen, ha az a fellépés idegenben: Franciaországban, Belgiumban, stb., történik —, mint pl. Fülek drukkolt egykor a futballcsapatának. Nagy múlt — eredmények, dicsőség, oklevelek, elismerő újsághírek, riportok sora fémjelzi útjukat. Valamikor, 1955-ben Pozsonypüspöklről Indultak el, és Somorját érintve eljutottak Csallóköz szivébe, Dunaszerdahelyre. Az együttes tánc-, ének- és népi zenekarból áll. Látszámuk 70—80 személy. A zene- és tánckar Dunaszerdahelyen, az énekkar Nagymegyeren székel. Évente tartanak bemutató előadást. Ez évben Június hó 12-e volt az ünnepnapjuk. Nem szombat, vagy vasárnap, ahogyan azt már a „nagyoknál“ megszoktuk, hanem csak egy hétfői közönséges munkanap. És mégis tömve volt a kb. 500 személyt befogadó kultúrház. Ügyesnek bizonyultak a szervezésben is. A meghívott nagynevű művészek Jelenléte elősegítette a közönség toborzását. Viszont a közönség olyan gazdag művészi élménnyel távozott a műsor után, hogy egyáltalán nem haragudott, hogy nemcsak a hivatásos művészeket látta. Azt, hogy igen Jól érzi magát, sokszor bizonyította a nylltszlni fergeteges taps is. • Előadásuk kiegyensúlyozott. Az ének-, zene. Egy ilyen bemutató előadás csak Jól átgondolt, becsülettel végzett munka eredményeként Jöhet létre. A rendszeres heti 2—3 próba, az évente megtartott 40—50 előadás időt és fá radságot követel. Ezt megadni csak a művé szetet igazán tisztelni tudók képesek. ök pedig azok. Ag Tibor művészeti vezető, karnagy, valamint az együttes házi zeneszerzője, Quittner János tánccsoportvezető és az együttes fő szervezője, Banyák István, a népi zenekar vezetője, Horváth Rudolf, Bors Éva vendég-koreográfusok munkájának eredményét, a tagok; kórustagok, zenészek, táncosok, munka- és művészet szeretete teszi teljessé. hét 7
