A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-10 / 50. szám
Megérthető-e ifjúságunk Napjainkban, a rohamosan fejlődő tudomány és technika korában egyre inkább foglalkoztatja tudósainkat és kutatóinkat a technika fejlődésének iránya, hatása az emberre. Mi lesz az emberiséggel, a civilizációval? Milyen lesz a kibernetikai és az automatizált képek hatása az emberre? Mennyire tudja majd használni ezeket a gépeket? Megtalálja-e egyéniségét, nem hoz-e elidegenedést, embertelenséget ez a korszak, melyet jelenleg mindenütt a műszaki és tudományos forradalom korának neveznek? A felvetett kérdésekre keresik jelenleg a választ a világ tudósai. Erről szól G. Bareš ismert cseh tudós, és Ferdinand Baumann kezdeményező szellemű munkája is, amelyben többek között ezeket írják: „Valamennyi tudományos-fantasztikus regényben (science-fiction) újból és újból ugyanabba az alapvető motívumba ütközünk, hogy az ember nem a természet erői ellen kénytelen küzdeni, nem a különböző ragadozók ellen, hanem a maga által alkotott technikai szörnyekkel harcol. Korunk alapvető kérdése nem más, mint annak a problémának a felvetése, hogy a társadalom és az ember miként alkalmazkodjék a tudományos-technikai forradalomhoz.“ Persze az elképzelés, hogy az ember alkalmazkodjék, sokféle. Sok esetben szomorú és nyomasztó hangulatú. Főleg Nyugaton, a jelenkori burzsoá szociológia ún. „romantikus áramlatának“ ez az ismertetőjele. D. Riesmann, amerikai szociológus a mai Amerikai Egyesült Államok átlagpolgárát „kívülről irányított“ embernek nevezi, akinek érzéseit és cselekedeteit nem saját belső meggyőződése irányítja, hanem a külvilág ösztönzése, azok a hatások, amelyeket a monopolisták birtokában lévő tömeghatású eszközök közvetítenek számára. Ahhoz, hogy a mai ember ne legyen rabja korának, ismernie kell a technika legfontosabb törvényszerűségeit, ismernie kell azok hatását. Mert az embernek az ereje éppen abban rejlik, hogy tudásával, akaratával felülkerekedhet a technikai eszközökön, úrrá válik felettük, meg tudja tanulni, hogyan kerekedhet föléjük, hogyan irányíthatja őket. Ezért foglalkoztatja a pedagógusokat is ez a probléma. Ezért kutatják, mennyire érinti majd a technikai vívmányok és a tömeghatású eszközök fejlődése az oktatás-nevelés folyamatát Ezért vált oly fontossá napjainkban a nevelés kérdése, ezért mondjuk, hogy korunk legmodernebb iskolatípusa a nevelő-iskola. A nevelés fő feladata a tudatformálás. A tudatot akkor sikerül megváltoztatnunk, ha megismerjük az egyén gondolkodását, cselekedeteit, magatartását és magatartásának indítóokait. W. Friedrich német pszichológus, erről így ír: „Az ifjú embert úgy kell vizsgálni, mint annak a kölcsönhatásnak a termékét, mely az ifjú ember és az őt körülvevő világ között áll fenn. Megértése csak élethelyzetéből kiindulva lehetséges.“ Nem vitás tehát, hogy a helyes oktató—nevelő munka alapfeltétele az ifjúság megismerése, tanulmányozása. Az erre vonatkozó vizsgálódás során a következő szempontokat kell figyelembe venni. 1. Ifjúságunknak a kultúrához, a könyvhöz, a színházhoz, a mozihoz vagy más kulturális rendezvényekhez való viszonya új meghatározókkal rendelkezik, melyek jelenleg szociális, pszichológiai, ökonómiai és társadalmi helyzetéből adódnak. Ifjúságunk nem ismeri a kapitalizmus—szocializmus konfliktusát, nem tapasztalta a háború szenvedéseit, nem az osztályharc és a kizsákmányolás, hanem a jelen és a jelenről alkotott elképzelései vonalán mozog. 2. Ifjúságunk a jelentől nagyon sokat kapott. Nem élte át a múlt keserves szociális valóságát. Ebből származik naivitása, leegyszerűsített elképzelése a valóságról, az elhelyezkedésről, életkörülményeiről. 3. Az élethez, a valósághoz emocionális érzései segítségével közeledik. Ezért állnak közelebb hozzá azok a művek, amelyek érzelmeket, hangulatokat tükröznek, vagy amelyek filozó~ fiai vagy ésszerű következtetéseiket az érzelmekre alapítják. 4. Van egy rétege az ifjúságnak, amely még eddig sem jutott- el és nemcsak hogy a modern irodalom vagy művészet iránt nem érdeklődik, de távol áll tőle az irodalom és a művészet. Itt kell megjegyeznem, hogy ezért az állapotért nemcsak az iskola felelős. Számos szociológiai felmérés bizonyítja, hogy a fiatalok neveléséért elsősorban a család felelős, azután következik az iskola és a társadalom, illetőleg a társaság, amelyben az ifjú vagy gyermek él. 5. Fejlődésére, szemléletére sok minden hat, a rádió, a televízió, a film és az újság. A publikációs és tőmeghatású eszközök naponta vagy hetente gyakorolják hatásukat. így az ifjú információit sokféle úton szerzi, sokféle módon reagál rájuk. Feltételezéseimre Iskolánk 17— 18 éves diákjaitól kaptam választ. Az év elején három regényre hívtam fel a figyelmüket. Romain Rolland: Pierre és Lucia, Fejes Endre: Rozsdatemető és Rácz Olivér: Egyszerű ügy c. művére. A felmérés során a megkérdezettek legnagyobb része legkedvesebb könyvének Rácz Olivér kisregényéi vallotta. Vajon miért volt ez így, arra a fiatalok vallomásai adják meg a választ: — Gyermekkorom kedves olvasmányai közé elsősorban a romantikus, hátborzongató műveket sorolnám. Ma inkább a mai problémákkal foglalkozó művek érdekelnek. így pl. Rácz Olivér. Egyszerű rügy c. regénye. Az egyszerű ügy nem is olyan egyszerű, mivel az egész ifjúság problémáját veti fel. Azt, hogy Farkas Éva rossz társaságba került, valaki előidézte. A könyv tulajdonképpen támadás a felnőttek el len — pl. Farkas Éva édesapja ellen. (B. Gy.) — Mint diákot, főleg a diákévek forgataga, a diákok csínytevései és a fiatalok problémái érdekelnek. Az Egyszerű ügyben is egy diáklány életébe nyerünk bepillantást. A tanári kar két részre oszlik. Egyesek elítélik, mások próbálják megérteni és segíteni szeretnének Éván. A könyv elolvasása után sok vita folyt az osztályban. És itt ismétlődött meg a könyvben már előfordult eset. Az osztály két táborra szakadt. De a többség Éva pártján állt, megértette őt. Az osztályunk segíteni tudna egy ilyen lánynak. (M. S.) — A tanári karnak egy része Évát ki akarta zárni az iskolából. Egy kalap alá vette az olyan huligánokkal, akik sötét estéken védtelen embereket vernek meg az utcán csak azért, mert azok nem teljesítik jogtalan követeléseiket. Általában a tanoncok és az olyanok tartoznak ide, akik az alapfokú iskola elvégzése után munkába állnak — ekkor már nem törődik velük senki, és ők szabadnak érzik magukat. (B. Gy.) — Sokan azért ítélnek el berniünket, mert nem tiszteljük és nem becsüljük meg szüléink harcét, amelyet azért folytattak, hogy nekünk jobb sorsunk legyen. Ez téves felfogás. Mi igenis hálásak vagyunk nekik ezért, de meddig legyünk még azok? Ők fegyverrel harcoltak, mi más körülmények között élünk. És itt már baj van. Az életben lépten-nyomon találkozunk olyan dolgokkal, amelyek nekünk, fiataloknak nem tetszenek. Amíg az iskola padjaiban ülünk, vigyáznak ránk, vezetnek, mihelyt azonban kilépünk az életbe, nem törődik velünk senki. Itt a hiba. Ebben már az idősebbek sem járnak elől kellő példával. Erről már ők som beszól* a Hét irtfatM meUékíete • s>. magatartása? nek szívesen. Szeretném, ha már a sajtó eléggé elítél bennünket, legalább az irodalom terén lennének olyanok, akik magmagyaráznák az életünket, hogy ne csak elítélő véleménnyel legyenek rólunk, hanem néha meg is értsenek bennünket. (B. Sz.) Eddig a diákok vallomása. Megérthetjük, hogyan gondolkodnak fiataljaink. De az idézett sorokból megtudhatjuk azt is, mik viselkedésük indítóokai, hogyan reagálnak a körülöttük lévő világra és mindarra, amit a tömeghatású eszközök közvetítenek számunkra. Jól tudom, hogy az Itt Idézett válaszokból nem lehet általános ítéleteket alkotni — ez komolyabb felmérést igényelne —, mégis úgy gondolom, Ilyen módon lehet a fiatalokat a legjobban megismerni, megérteni és ami a leglényegesebb, segíteni őket abban, hogy igazán urai legyenek korunk modern technikai vívmányainak. RITZKO BÉLA Tóth László: Játék az ujjad fiat 1. Beértek a szilvafák kék álmai kiszáradt hordókban konganak a vágyak s kívül tört ritmusban zuhog az eső 2. Te vitted el a napfényt Te hordtad halomra az üresen koppanó szavakat s nincs már mi megvigasztaljon A halak némák hisz zavaros vizek nyelik el sírásukat Tüdődből jövő meleg légáram feszíti szét a szád 3. Az istenek fent laknak az Olimposznál is magasabb hegyeken A völgyekben idegesen dobol a szárnyaló képzelet 4. Fojtogató hurokként feszül köréd az aranyba merevített Hűség Az éjszakák hűvös sötétjét átsüti a Hold ráncokba tört sima arca 5. Végeztél a számvetéssel Beértek a szilvafák kék álmai Kiszáradt hordókban csobognak a vágyak s kívül valami mindig újrakezdődik Modern vonalú női télikabátok
