A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-03 / 49. szám
Major István születésének so. évfordulójára A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jubileumi évében meg kell emlékeznünk pártunk egyik érdemes tagjáról, Major István elvtársról Is, aki a forradalmi években részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításában. Egyike volt azoknak a gyér számú szerencséseknek, akik megérték álmaik megvalósulását. Megérte azt a kort, amikor nálunk a nép vette kezébe a hatalmat s megteremtette kulturális felemelkedésének lehetőségeit. Végre megérte, hogy nemcsak egy országban valósult meg a szocializmus, hanem létrejött a hatalmas szocialista világrendszer és a még hatalmasabb béketábor. 80 évvel ezelőtt született egy szegény verebélyi szűcs fiaként. Huszonegy éves korában kezdte tanítani betűvetésre az iskolásokat, de azon is fáradozott, hogy a kisdiákok megismerkedjenek a való élettel. Sőt többre is gondolt: szemük elé tárta az akkori nyomorúságos jelent és megcsillogtatta előttük a szebb jövőt. A pedagógusok harcos szólólója 1906-ban alapította Somogyi Béla egykori tanár és' a Népszava szerkesztője — az Üj Korszak című független tanügyi lapot, amely szóvá tette a magyarországi tanítók sanyarú helyzetét, a magyar iskolaügy elmaradottságát. A tanítóság szellemi ős anyagi igényeinek felkeltése révén kívánta az értelmiségnek ezt a koplaló, elnyomott rétegét bekapcsolni az ország demokratizálásáért folyó harcba. Somogyi Béla jól ismerte a szörnyű iskolaviszonyokat, a tanítóképzőket, a tanítók függését az egyháztól. Látta, hogy a hivatalos, lepénzelt tanügyi lapok a tanítóság igényeit elfojtják, s a nyomort soviniszta szólamokkal kendőzik. Látta, hogyan kénytelenek a tanítók éhesen és rongyosan,’ düledező iskolaépületekben a tanulók elé egy tejjel-mézzel folyó Kánaánt festeni, amelyben a nagyurak igazi atyái koplaló szolgáiknak. Akkoriban, az 195-ös oroszországi forradalom, messze kicsapó hulláma a magyar haladó mozgalmakra is nagy hatást gyakorolt. Először 1906 tavaszán jelent meg Somogyi Béla szerkesztésében és kiadásában az Új Korszak, a tanítóságnak ez a bátor, merész tanügyi és politikai folyóirata. Somogyi mellé állt a tehetséges, jó tollú radikális tanító, Zigány Zoltán is. Az Új Korszak tisztán elvi alapon állt, a tanítóság helyzetét politikai összefüggésében tárgyalta, merészen, keményen küzdött célkitűzéseiért. Bátor hangja újszerű és szokatlan volt a tanítói közéletben. Eszméi a tanítóság legjobbjainak vágyait fejezték ki, a papi iga alatt nyögő felekezeti tanítóság előtt megcsillogtatta az államosítás reményét. Egy kimondottan szocialista Irányzatú lap akkor még korai lett volna. Az 0] Korszak lett a magyarországi tanítóság lelkes ébresztőjévé, a szocialista tanítómozgalom előharcosává. Rövid időn belül a lap köré tömörült a tanítóság naladó szellemű rétege. Az Új Korszak postája ontotta a panaszokat a felekezeti iskolák sivár állapotáról, az elöljárók visszaéléseiről, a fizetés-visszatartásokról, a maradi tankönyvekről. A reakciót megdöbbentette ez a merész hang, és törvénytelen eszközöktől sem riadt vissza a lap terjesztésének magakadályozására. Sok tanító nem merte saját címére küldetni a lapot, sok előfizető példányát nem kézbesítették. Rövid idő alatt mégis úgy megnőtt a lap olvasóinak tábora, hogy már a tanítóság haladó szel lemfi rétegének intézményes összefogására is gondolhatott a szerkesztőség. Még ugyanabban az évben megalakult az MTSZE, a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete, amely teljesen az Üj Korszak célkitűzéseit tűzte zászlajára. Legfontosabb feladatának tekintette a közoktatás államosítását, a felekezeti szellem kiszorítását az iskolákból. Gyökeres reformot hirdetett, követelte az általános, kötelező nyolcosztályos népoktatást, az osztatlan iskolák megszüntetését, a tanítóképzés átszervezését. Hangsúlyozta, hogy a jó közoktatás alapfeltétele a jól képzett és jól díjazott pedagógus. Ugyanakkor politikai krédójának „az általános, egyenlő választójogot és titkos szavazást“ vallotta, „amely joghoz, befolyáshoz kulturális és gazdasági helyzetünk Javításához segíti a dolgozó népmilliókát“. Az MTSZE elnökéül Somogyi Bélát választották. A reakció ármánykodása Gróf Apponyi Albert, a koalíciós kormány iskolaügyi minisztere azonban megtagadta a tanítóegyesület alapszabályainak jóváhagyását. Ez a döntés Somogyit teljesen letörte és az Új Korszak kiadását — nagy erkölcsi sikere ellenére — beszüntette. Nem vette fel a harcot a lap további megjelenéséért, nem támaszkodhatott bátrabban a harcos tanítói rétegekre. 1910-ben, egy liberálisabb miniszter végül is Jóváhagyta az MTSZE alapszabályait és az Üj Korszak 3 évi hallgatás után újból megjelent Somogyi Béla kiadásában és Zigány Zoltán szerkesztésében. Ekkor már a következő jelmondatot viselte fejlécén: „Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását, a tanítók és tanárok gazdasági helyzetének gyökeres javítását és mindennek előfeltételét: az általános, egyenlő és titkos szavazati jogotl" A lap következetesen fölvilágosító munkája, a korszerű természettudományos és szocialista világnézet kialakulásáért, felrázta, a tanítóság széles rétegeit. Malőr István első szárnypróbálgatása Ebben az időben Major István tevékeny politikai és nevelőmunkáján kívül aktívan veszi ki részét a publicisztikai tevékenységből is. Először 1910-ben ír a Kis Magyar Alföld Katholikus irányú társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilapba, amely Érsekújváron Jelent meg és fejlécén fel is tüntette, hogy „az Érsekújvár vidéki r. k. népnevelők hivatalos közlönye“. Felelős szerkesztője és a lap tulajdonosa: Dubrovay János, főmunkatársa Torna István voltak. Eleinte versekkel próbálkozott, amelyek rendszerint az első oldalon, a vonal alatt a „Kis Magyar Alföld“ tárcájában jelentek meg. GREK IMRE
