A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-03 / 49. szám
Irány: Agrigento Vasárnap reggel Indulunk tovább Slracusáből. Pe'ka úr azt tanácsolja, viseljek napszemüveget, mert megfájdul a szemem az erős fénytől. Nem fogadom meg a tanácsát — eredeti színekben akarom látni Szicíliát. A tájra hiába keresek hasonlatot. Ami szép, az csak önmagával egyenlő. Gydmölcsöskertek minden felé. A kerteket kőkerítések választják el egymástól. Olyasféle nadrágszlj-parcellák, mint nálunk voltak a szövetkezetesítés előtt — száz- százötven kilométeren ét. Ennyi kőkerítésből néhány várost Is fel lehetne építeni. A kertekben mandula, narancs, citrom, oliva. Ml lehet itt mondulavlrágzáskor, te Jöégt Jönnek a városok: Avola, Noto, Jobbra: Rossolini. Azután a legnagyobb és legszebb: Ragusa. Itt ebédelünk. A házak lepo3tete]űek. A tetőfedő lapos cserepet itt azonban úgy látszik nem ismerik, csak az ún. vályús-cserepet. A lapos tetőket ilyen cserép fedi, ettől a házak humorosan cifra jelleget kapnak. Zs. Nagy Lajos A Concordia templom. Utazás SZICÍLIA körül Notoban kiszállunk, pihenünk, Megnézünk egy Herkules-kutat. A 15. századbfil való. Érdekessége, hogy nem működik. Kiapadt. Noto főutcája tele feketeruhás férfival. Csupa neoreallsta filmszínész. Jegyzi meg egy prágai fiatalasszony könnyen felismerhető remegéssel a hangjában. Valóban: csupa göndörhajú, jóvágású fekete férfi. Csoportokba verődve beszélgetnek, gesztikulálnak. De nem olyan hangosak, mint az olasz filmek szereplői. Egyébként ez a csöndesség, halkrafogottság meglepő módon egé3z Szicíliára Jellemző. Nem csodálkoznék, ha valaki ezt épp a szicíliaiak büszkeségével magyarázná. Mert büszke nép kétségtelenül, ez első pillantásra megállapítható. Persze szem is kell hozzá. Büszkeségüket szerénységük kiiiangsúlyozásával leplezik. Látják, hogy idegen vagy, tehát udvariasan előre engednek mindenütt. De úgy engednek előre, hogy rád sem néznek. A presszókban, cukrászdákban, Jegypénztáraknál téged szolgálnak ki elsőnek, de az a vendég, aki tenyere feltartásával, vagy egy „prego“-val átengedte a helyét, míg téged szolgálnak ki, egykedvűen nézi a mennyezetet vagy a cipőd sarkát. Itt is, Notoban. Egy pillantás ránk, autóbuszunkra, kék és kétségbeejtően Ízléstelen Cedok-táskánkra — s ezzel el is vagyunk intézve, többször ránk sem néznek. Legfeljebb, ha mi szólítunk meg valakit. De akkor alapos és kedves' választ kapunk minden kérdésünkre. Csoportunk nőtagjait itt éri az első nagyobb meglepetés (amely azután — eltekintve a nagyobb városoktól — minden helységben állandó beszédtémává válik): az utcán elvétve sem látni nőt. Hétköznap még előfordul, hogy megpillantunk egy-egy siető, valószínűleg bevásárolni Igyekvő asszonyt vagy leányt — vasárnap ez kizárt dolog. — Hát ide aztán nem disszidálnék! — mondotta egy fekete cseh leány. — Hiszen az itteni nők szörnyű elnyomásban élhetnek, ha még az utcára sem engedik le őketl — fűzte hozzá. — Ellenkezőleg — replikázott PeSka úr, aki igen szeret ellenkezni — egyedül ide lenne érdemes disszidálni. (Nos, üt közbe kell szólnom, annak bizonyítására, mennyire nem a sző teszi az embert: PeSka úr velem együtt érkezett vissza a prágai repülőtérre, a fekete cseh leány azonban kint maradt Szicíliában). Templomok völgye Agrigento. Görögül: Akragasz. Latinul: Agrlgentum. A görögök alapították, akárcsak Slracusát és Messinát időszámításunk kezdete előtt 582-ben. A „HOtel des Temples“ szállodában helyezkedtünk el, közel a Templomok Völgyéhez, amire a leginkább kiváncsiak vagyunk. Nem csak mi, a szálló tele van francia turistával, akik elég hangosak és flegmák. Ennek ellenére, úgy érzem, agrigentól vendéglátóink minket kedvelnek Jobban, valószínűleg mi vagyunk Itt a ritkább vendég. A portásnak el kell magyaráznunk, hol van Csehszlovákia és hogy merrefelé jártunk már Szicíliában. — Catanlában mér voltak az urak? — kérdi. — Nem, sajnos. — Rosszul tették, hogy nem mentek el Catanlába. — Miért, ml ott a látnivaló? — Nem a látnivaló ott az érdekes, uraim. Catanlában remek pénzhamisítók vannak. Melegen a figyelmükbe ajánlom őket... Nyilván látja az öreg, hogy ebbe az ajánlatba szinte belesápadunk, mert elmosolyodik és... begombolkozik. Ott tartózkodásunk végéig kimért és hűvös marad hozzánk. Akkor azt hittük, hogy az öreg portás provokál bennünket. Alighanem tévedtünk: ma már tudom, hogy Itáliában elég sok a hamis bankjegy, vannak tökéletes hamisítványok, melyek névértőkének 00—70 százalékát is kifizetik a fekete piacon. Nem győzök csodálkozni a szállodák liftjein. A liftajtó önműködően csukódlk-nyltódlk, de ami még lényegesebb, ezek a liftek állandóan működnek, egyetlen rossz lifttel sem találkoztam Szicíliában. Az viszont előfordulhat, hogy nem ott állt meg velem, ahol akartam, mert mielőtt az ajtó magától kinyílt volna, valamelyik emeleten „hívták", Így hát vitt engem Is. A Templomok Völgye tele van görög és római pogány templommal. Legépebb közülük a Concordta-templom és Juno istenasszony temploma. Herkules templomából csak nyolc és fél ión oszlop maradt fenn, de az is elég volt ahhoz, hogy könnyekre fakassza a széplelkeket. Van itt még egy fekvő titán is, akinek hatalmas kőblcepszét csoportunk leánytagjai kipirult arccal tapogatták. Vacsora után T. vei, a szakállás prágai festővel vettünk egy litert Krisztus könnyeiből („Lacrlmae Christi“) és kiballagtunk a templomokhoz. Juno istennő dicsőségére ittuk meg a pompás, reflektorokkal megvilágított, oszlopok tövében. Hogy miért épp Junot választottuk, miért épp a házasság és hűség oltalmazójának oltárán mutattuk be szerény áldozatunkat: nem nehéz kitalálni. Mind a ketten házasok vagyunk. A szicíliai éjszakák viszont forróak és illatoktól terhesek. Noto Cseh fiatalok a templomok völgyében. A szerző felvételei