A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-19 / 47. szám
A modern költő Paul Roinard francia költőt nagy részvéttel temették el a párizsi Pere Lachaise temetőben. Tisztelőinek kellemes meglepetést szerzett az elhunyt költő azzal, hogy végső rendelkezésével megkímélte őket az ilyen alkalmakkor szokásos hosszú gyászbeszédektől. Intézkedése szerint abban a pillanatban, amikor holttestét elhamvasztás végett lebocsátották a halotthamvasztó kemencébe, felhangzottak egy mélyen átérzett költemény sorai Roinard hangján. Barátaimhoz! — ez volt a költemény címe. '■ Az előrelátó költő maga irta meg a búcsúverset erre az alkalomra és maga mondta el — gramofonlemezről. Kankalinok gyásza Francis Jammes francia költőt a Kankalinok gyásza című müvének megjelenése után felkereste egy fiatal leány, s miután autogrammot kért tőle, a következő kérdést tette fel a mindig finom és udvarias költőnek: — Szabadna tudnom, uram, vajon gondolt-e valami speciális élményére, amikor a verseskötejet írta? — Igen, egy nőre gondoltam, aki felesleges és együgyű kérdéseiről volt híres, és ezért élve elégették — hangzott a szokatlanul nyers válasz. A leány elpirult és sírvafakadt. Két hónappal később pedig Francis Jammes elvette feleségül. Az üdülésről Maurice Maeterlincket, a híres írót megkérdezte egy francia újságíró, hogy üdülése alatt mivel tölti az idejét. — Higgye el nekem, kedves uram — felelte Maeterlinck —, hogy Normandiában úgyanúgy él az ember, mint Párizsban. Mást tesz, ha esik, másképpen él, ha süt a nap, vagy hull a hó. Mások a benyomások és másképpen hatnak a képzeletre Is. De látja, úgy vagyunk ezzel, akár a színházban: ott is a legérdekesebb dolgok nem a közönség előtt, — a függönyön innen játszódnak le, hanem a függönyön túl, és csak az odatartozók látják. Lázár feltámasztása Tristan Bemard francia író előtt egy vallásos ember Lázár feltámasztásáról beszélt, és sajnálkozva jegyezte meg: — A mi időnkben nem lehet többé látni, hogy egy halott kikeljen sírjából. — Nem bizony — felelte az író —, az orvostudomány ma már nagyon előrehaladott. Röviden A francia színes televízió október elején megtartotta első színházi adását Shakespeare Antonius és Cleopatra című darabjának bemutatásával. A rendező, fean Prat, már ezen az első előadáson igyekezett kihasználni a színek nyújtotta új lehetőségeket a darab eszméinek kidomborítására, a hangulatkeltésre. A keleti jeleneteket például a gazdag, eleven színhasználat jellemezte, a vörös és a zöld uralkodott bennük, míg a római jelenetekben a puritánabb fehér, szürke és fekete. m Berlinben az idén tizenegyedszer rendezték meg az ünnepi napokat. A két hétig tartó színházi és zenei ünnepségsorozaton százhatvannyolc előadást tartottak húsz ország művészeinek és művészegyütteseinek a vendégfelléptével. A francia könyvpiac legnagyobb sikerű kiadványa André Malraux Antimémoiresfa. Hat nap alatt hatvanezer példányt adtak el belőle, s az első, kilencvenezres kiadást máris követte újabb nyolcvanezer példány megjelentetése. A moszkvai központi dokumentáris filmstúdióban Huszonnégy óra alatt címmel szokatlan tematikájú filmet készítettek, mely az egyik legnagyobb szovjet napilap, az Izvesztyija szerkesztőségének munkáját mutatja be. E Amszterdamban a közelmúltban nyitották meg Európa egyik legkisebb hanyvei senytermét. A hatvan férőhelyes Little terem a város központjában fekszik, egy tizenhetedik századi műemlék-házban, melyet nemrég restauráltak. A kitűnő akusztikájú teremben a zeneiskolák tanulói hangversenyeznek, majd a vállalatok déli ebédszünetében, az alkalmazottak számára tartanak előadást. Henri Miller amerikai író legutóbb fest menyeivel mutatkozott be a párizsi kö zönségnek. A tárlat megnyitása alkalmából elmondotta, hogy festményeiben elveszett gyermekkorát keresi, és hogy akvar el tjei versekre vagy zeneművekre emlékeztetnek tonalitásukkal, szono"itásukkal, fényeikkel, fantáziájukkal és pontosságukkal. Mark Donszkoj filmet készít Saljapinról, mely a rendező szándékai szerint nemcsak a nagy énekes életét elevenítené fel, hanem egyben magávól a művészettel, a művészetek sorsával, szerepével is foglalkozna. A forgatókönyv, mely Saljapin emlékirataira, feljegyzéseire és levelezésére épül, egyik legfontosabb epizódfában Salfapin és Gorki] barátságát idézi. A szerző Percmutatók című készülő kötetéből Gyurcsó István: Európában — Szálka a kedvem, bot a haragom: lehetne szálfa, szép rezgőnyárfa a kedvem, hajlékony pálca, zöld pálma ága a haragom —. Mennyi lehetőség sírra, halálra, és mégis élünk: mennyi alkalom, hogy szót értsünk végrt., és nem beszélünk. Apánk és Anyánk szívében élünk csak, de nyelvünk béna: töredék-sorsunk micsoda rendszernek torz maradéka .. . ? — Képzelet bomlik: kristály-pillanatok, gond-molekulák: egy perc összerakná késszé, egésszé a szó oszlopát, s csapong, vív, küzd a gondolat, elmerül, hogy fuldokolva, mint gyöngyhalász a tenger gyöngye nélkül sírjon bomolva ... Nyelvünk tengelyén homok szitál, sikolt, csikorog szavunk, virágos kertünkben farkasok járnak: nincs puskánk, botunk. Kiáltásunk riadt bégetés csupán, nem védnek kosok: őrizz hát Te, védj meg. Szép Tiszta Törvény, fogalmazz jogot! Ki védne más? hogy a teljes emberség nem szól, nincs szava, ki más? a nevedben morgó ostoba, süket tábora? Nem kérjük, nem véd, sem Isten, sem Király, de nem óv senki, ha kutya csahol ránk, nem áll elő az, aki leinti: egyedül Te, a „Proletár Utókor"! de bírj is joggal, a morgó dúlőkra szólj rá, fenyítsd meg, intsd le, de... bottal! ... Hazám az a föld, bizony csak az a föld, ahol nyelvem ép, nem csupán megtűrt, kenetlen, csikorgó ötödik kerék. — Egy nemzet él itt! — mondják. Mit mondjak én? — Még mi is élünk! — Hová tartozunk? kinek a gondja most nemzeti létünk? Miénk a sarló, a kalapács nyele, e korszak hevít, s ha törvény a halál, az életre most még mi lelkesít? az élet maga? maga az élet az, ami jogra int? és a jövő az? talán a jövendő, aki ránk tekint? Kevés vigasz, én ma élek s már jól tudom, alku nem lehet: minden nemzedék önmagáért felel, ha mozdult, ha tett! Aki homokban babrál s szórja másra a port, mely vakít, annak nem fontos, hogy a múlt és jelen kit, hogy alakít: én halálig kérdezem kíváncsian; mennyit érek én? hogy itt születtem s élek Európa kellős közepén?
