A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-29 / 44. szám

géd/munkásként helyezkedtek el, a lányok legtöbben a teohnlkal-Üveggyártásban találtak állást, a fiúk zöme pedig kocsikísérő lett. Nem győzzük Ismételni, hogy bár csábító az azonnali, aránylag szép kereset, amit segédmunkásként kapnak, mégis érdemesebb megszerezni a szakmunkást oklevelet —főként a fiúknak — mert Így nagyobb perspektíva nyílik meg előttük. Az egyik fiút, aki kocsikísérőnek ment, megkérdeztem mennyit keres. Azt felelte, havonta 1200,— koronát tisztán. Ez egy tizenhat éves fiú részére remek fizetés, de mint kocsikísérő majd 26 és 56 évesen Is nagyjából ezt az összeget keresi meg.

— Amennyire tudom azok a gyermekek is jól beleilleszkedtek a munkakörülményekbe, akik nem arra a mesterségre akarták adni a fejüket, mint amit most tanulnak.

Ezekután beszéljünk hát a legilletékesebbekkel, magukkal a gyerekekkel, a szülőkkel.

Andódy Zoltán: mint annyi más fiú, én Is televízió-Javltö, Illetve szerelő akartam lenni, de hát oda bejutni szinte lehetetlenség. Most esztergályosságot tanulok, a Gépészeti Metallurgiai üzemnél, ahol Péter bátyám Is dolgozik. Kedvet csinált nekem ehhez a mesterséghez, Jól érzem magamat és velem is elégedettek. A hároméves tanoncldő letöltése után még további két évig szeretném tanulni a szakmát, hogy megszerezzem a szakközépiskolai képesítést.

Nagy Kálmán viszont esztergályos akart lenni, de a BEZ-be irányították géplakatosnak.

— Nincs semmi baj, ez rokonszakma az esztergályossággal. Kedves, fiatal mester foglalkozik velem szeretnék olyan lennie mint ő, ezért a háromévi tanulásra még ráhúzok egyet, hogy belőlem is mester lehessen, s taníthassam majd az utánam jövőket.

Klausz Marikát nem találtam odahaza, csak édesapjával és a most kilencedikes öccsével beszélgettem.

— Marika nem tudta eldönteni, hogy ml akar lenni — mondja az édesapa —, nekünk kellett hát határoznunk, így került be elárusító tanoncnak a Zdrojba. Jól érzi ott magát, tetszik neki a munka, törekvő is, épp ezért a mesternője másodmagéval őt választotta ki, hogy Jutalmazásképpen részt vegyen egy, a különböző vállalatok tanoncal részére rendezett vidám programmal egybekötött kulturális délutánon, azért nincs most Itthon.

Zoli, akinek most kellene bejelentenie, hogy milyen mesterség érdekli leginkább, kérdésemre ugyancsak nem ad határozott választ. Marika öccse a vállát vonogatja, nem tudja még mi szeretne lenni.

Igazolva látom hát Huszák igazgató szavait.

S ml a helyzet vidéken?

A galántal magyar kilencévesből a nyár elején összesen 96 tanuló maradt ki: 38-an mentek középiskolába, 47-en pedig Ipari tanulónak. Az otthon maradottak mind lányok; fiút kétszer annyit is el tudtak volna helyezni — nem egy munkahely még most Is keres fiúkat. A helybeli kommunális üzembe évente 30—40 végzett tanuló jelentkezik, de csak ötöt-hatot vesznek föl. A lányok közül sokan Jelentkeznek fodrásznak, varrónőnek. Csehországi textilüzemek ugyan keresnek lányokat, csakhogy a szülők idegenkednek a gondolattól, hogy a serdülőkorban lévő lányuk messzi Idegenbe költözzék.

Slposs Béla igazgató és Lőrincz Imre Igazgatóhelyettes: A szülői munkaközösség részletesen foglalkozott az elhelyezkedési lehetőségekkel. Tlzenkétévesbe több fiúnak kellene jelentkeznie. Magyar tannyelvű szak- és tanonciskoláink kapacitása távolról sem kielégítő. A galántal tanonciskolában például huszonhárom szakma közül csak kettőnek van magyar tagozata. Szülői munkaközösségünk januárban kérvényezte a magyar szak- és tanonciskolák hálózatának bővítését.

Tibor VadovíC, a galántal tanonciskola igazgatója: Negyvennyolc osztályunk közül négy magyar: kettő-kettő a géplakatos, Illetve a kőműves szakmában. Hogy várható-e a magyar tagozaton a szakmák gyarapítása? Ehhez három dolog szükséges: hogy legyen elegendő magyarul tudó tanítónk, hogy légyen elegendő magyar tankönyvünk, s hogy legyen elég helyiségünk, amelyben taníthatnánk. Tantestületünkből csupán öten képesek rá, hogy magyarul oktassanak.

Novota Béla, az egyik otthon maradt lány apja:

öt gyerekünk közül csak a legidősebb keres, az is most szerelt le, kőműves a járási Épitővállalatnál. Másik fiunk harmadéves festőinas; mihelyt fölszabadul, viszik katonának. Családunk hat tagja Így abból a kétezer-kétezerszáz koronából kénytelen megélni, amit én és a feleségem összehozunk: én rokkantpénzt kapok, a feleségem meg óvodában takarít. Ancsl mehetett volna tanoncnak, de akkor három évig ő sem keresne semmit. Fodrásznő akart lenni, s oda el is engedtük volna — tudja, ott mégiscsak csúszik valami már az első hónapokban. Ha 300—350 koronát keresne havonta, már az is segítség. Ha legalább két pár harisnyára valót keresne, meg egy kis költőpénzt. Náchodba nem engedem; ugye az Ilyen fiatal, még ha jó nevelést kapott Is, könnyen kerül rossz környezetbe. Borbély lehetett volna, az meg nem lánynak való foglalkozás; ő fodrásznőnek készült. JAz EFSZ- ben is van hely, de hát... Városi bérházban lakunk; ha megkapná a természetbelit, az ember itt nem is tudná hova tenni... Tudja, szeretnénk, ha minél előbb keresne

' * * *

Kürt. Vagy háromezer lakosú község az érsekújvár—párkányi vasútvonal mellett. Tizenkilenc osztályos, huszonöt tanerős magyar kilencéves iskolája van. Az Iskolából tavaly hetvenhatan maradtak ki összesen. Középiskolába huszonegyen mentek, tanoneviszonyba szintén annyian. Akik nem tanulnak tovább, azok is csaknem mind elhelyezkedtek már; csupán egy-két lány maradt otthon a szüleinél, főleg egészségi okokból. Érdemes megemlíteni, hogy a munkában lévők nagy része a falun kívül dolgozik — a szövetkezetben 53 év az átlag-életkor. A kürti vasútépítők és „távlrdászok“ úgyszólván az egész országot bejárják, s az apák, rokonok tizenöt éves fiúkat Is visznek magukkal. Ezeket persze csak brigádra veszik föl, de hisz a munkatörvényt Is ki lehet játszani: a brigádot kis megszakításokkal Ismét megújítják.

Mindezt Téglás József igazgatóhelyettestől hallom. Hát a falubeliek hogy nyilatkoznak?

Valkó Mihályné: A ml Nándink már két éve kimaradt az iskolából. Az apja mellett dolgozik, a postásoknál: sürgöny- és telefonvezetékeket szerelnek, póznákat állítanak. A nyáron Klacsan Lajost is maguk mellé vették, ő most végezte el az iskolát. Jól keresnek a gyerekek, havonta ezerezerkétszáz koronát így hazulról járnak munkába, de ha messzebbre helyezik őket, néha még kétezerre is kijönnek. Kürtről vagy 4—500 ember dolgozik a postásoknál.

Szloboda Mari nővére: (A húgom eredetleg a lévai óvónőképzőbe akart jelentkezni; amikor hallotta, hogy oda helyszűke miatt aligha vennék föl, ide az egészségügyibe küldte be a jelentkezését. Párkányba a tizenkétévesbe mehetett volna, de szakiskolát akart végezni, hogy minél előbb állása legyen. Négyen vagyunk testvérek, s eddig mind a szüléink keresetéből éltünk. Én most szabadultam föl, itt, a ruhaüzletben. Mari Kisújfalura Jár dolgozni, az EFSZ kertészetébe — az idén végzettek közül sokan dolgoznak ott.

Szloboda Mari kitűnő tanuló volt. Jövőre megkísérli, hogy bejusson Lévára.

Michal Rafaj, az érsekújvári egészségügyi iskola igazgatója: Ami tőlem telik, megteszem. Tudom, hogy a magyar nyelvű ápolónőoktatás nincs arányban a szlovák nyelvűvel. Sajnos azonban, mi többet nem tehetünk. Most második éve nyitottunk magyar osztályt. Harminchárom tanulóra szólt a tervünk, s ml több mint 120 Jelentkezőből negyvenet vettünk föl. Ha jövőre a harmadik magyar osztály is megnyílik, mintegy negyven lány részére nem lesz szállásom. Az Internátusunkból csak négyen maradnak ki. Kértük, hogy a Renokov vállalatnak az iskolánk szomszédságában álló épületét engedjék át nekünk; hiába. Pedig oda is beférne vagy ötven égy. Magyar tanulóinkkal egyébként Igen meg vagyok elégedve. Igyekvők. Csakhogy túlságosan nagy területről kapjuk őket: Pozsonypüspökitől Ipolyságig terjed ez a terület, s ml képtelenek vagyunk több osztályt nyitni.

Ordódy Katalin ós Mikóts I. Róbert riportja Tóthp&l Gyula felvételei