A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-29 / 44. szám

„Mi akarsz leírni Jóska, ha megnősz? Hát te Marika?“ — Gyakran teszik tel ezeket a kérdéseket az apró, alig néhényéves, gyerekeknek a barátkozó felnőttek. Akár határozott választ kapnak, akárcsak vállvonogatást, csak mosulygunk a teletel felett, hiszen a kérdés még nem vett fel komoly problémát, „olyan messze van még“ mfg Jóskának, Marikának vagy szüleiknek valóban foglalkozni kell vele. Aztán az évek elrepülnek és a kérdés egyre égetőbb lesz: mi legyen a gyerekből? Milyen, mesterség iránt vonzódik, s lehet-e ezt realizálni? Kecsegtető-e a pálya felvevő képessége, utánpótlási igénye vagy sem? S ha az álmok nem valósulhatnak meg, mi legyen akkor?

Vannak, akik egész életükre tőnkratettnek érzik magukat, ha a Jövőre való elképzeléseik rom teljesülhetnek. A fiatalság azonban roppant erőtartalékokkal rendelkezik, amelyeknek birtokában vagy mégis beveszik ha törik, ha szakad az ostromolt várat, vagy pedig képesek gyökeret ereszteni, s szépen virágozni olyan talajban is, amelyről úgy gondolták, idegen nekik. Mert a Jő alkalmazkodnitudás is erőtartalék.

Az utóbbi években mégis súlyos gondokat okoz a fiatalok elhelyezése; ki-ki milyen úton induljon tovább a kötelező kilencedik osztály elvégzése után. S mit tagad nánk, vannak olyanok is, akik előtt egy út sem nyílik meg azonnal. Ezeknek túlnyomó többsége leány.

Mig a háború előtt semmi különös sem volt abban, ha a leánygyermek jobb htján otthonmaradt, mert „úgyis férjhez megy“, ma már sem a leány nem hagyatkozik ene a nagyon is bizonytalan jövőre, s a szülő sem nyugszik, mert gyermeke életét nem látja biztosítottnak.

Mi okozza vajon mostanában az elhelyezkedési nehézségeket? Azt hiszem meg kell említeni azt a körülményt, ami feltétlenül hozzájárult a gondok növekedéséhez. A negyvenes évek végén az ötvenes évek elején a szokottnál sokkal nagyobb volt a

népszaporulat, hiszen a terhesség megszakítást csak a legkivételesebb esetekben engedélyezték, és a terhesség elleni védekezés eszközei sem voltak könnyen elérhetők. Ez most az előző évekhez képest a zsúfolt létszámú iskolákban és a tizenöt évesek elhelyezése körüli gondokban jelentkezik.

A másik körülmény ökonómiánk fejlődése, amelyre jellemző a munkaerő gazdaságosabb igénybevétete. Ebből logikusan következik a vállalatoknak, üzemeknek az az igyekezete, hogy a munka elvégzéséhez csak a legszükségesebb munkaterüket alkalmazzák, s szabadulni akarnak minden felesleges tehertől. Ennek megfelelően a tanonciskolákba is csupán annyi tanulót veszitek fel, amennyi számbelileg és minőségileg is leginkább megfelel a mutatkozó szükségletnek.

Ebben az esztendőben 9? 468 tizenötéviss fiatal vért elhelyezésre Szlovákiában. Ebből 29 580 diák folytatta tanulmányait az Általános műveltséget nyújtó vagy szakközépiskolákban, 49301 fiatal lépett tanonc viszonyba, 3815-en maradtak az alapfokú kilencéves iskolában, hogy ott teljiasen bevégezzék tanulmányaikat, 8864 tizenütévas (ebből 5539 leány) segédmunkásiként kapott elhelyezést különböző vállalatoknál és üzemeknél, gyakran abban a reményben, hogy halső üzemi kurzusokon közben alkalmuk nyílik szakkmunkási minősítés megszerzésére. 2908 tizenöt éves pedig egyenlőre nem tudott elhelyezkedni, s otthon maradt. Ezekbő jóval 2000-n felüli a leányok száma.

Az iskolákban, a járási és helyi nemzet) bizottságok iskolaügyi osztályain és a munkahivatalban azonban számon tartják ezeket a fiatalokat, s maguk a szülők is azon vannak, hogy tájékozódás, ismeretség révén gyermekeiket az első adódó alkalommal munkához, esetleg továbbképzéshez segítsék.

Nézzünk kicsit körül a mi portánkon, hogy alakult sorsuk a bratlslavai Kilencéves magyar iskolából kikerült fiataloknak.

A tavalyi Iskolaévben három Osztályban 111 tanuló végzett, azaz ennyién érték el a már nem iskolaköteles kort. Ezekből 85-en járták ki a 9. osztályt és 26-an az alsóbb évfolyamokból maradtak ki. Az össztanulók mintegy 40 %-a közép, illetve szakközépiskolákon folytatja tanulmányait, 50 °/o-a tanoncvlszonyba lépett, 10 %-a pe dig segédmunkásként helyezkedett el. Elhelyezkedés nélkül nem maradt egy gyermek sem, kivéve egy oroszvéri kislány, aki viszont csak azért maradt otthon, mert szülei s talán ő maga is Így látják jónak.

Ezeket az adatokat a bratlslavai Alapfokú Ki lencéves Iskola Igazgatója Huszák elvtárs bocsátotta rendelkezésünkre. Amint látjuk Bratlslavában az országos átlagnál kedvezőbb a helyzet. Érthető, mert a városban és környékén sok a különféle üzem, vállalat, sokkal szélesebb az elhelyezkedés lehetőségének skálája, mint egyes vidékeken. Itt a problémát Inkább az jelenti, hogy nem minden gyermek juthat a kedve szerinti professzióba. Erről Huszák Igazgató a következőket mondja: — Tízéves tapasztalatom ezen a téren azt mutatja, hogy maguk a gyerekek még nagyon bizonytalanok a pályaválasztásban. Legfeljebb egy kis töredékük tudja megmondani ml szeretne lenni. Különböző divatáramlatokhoz Igazodnak. Minden évben van egy-egy foglalkozási ág, amely a diákok között a legnépszerűbb. De a legtöbb esetben a szülők Is nagyban befolyásolják a gyermeket, a hiba csak ott van, hogy ők egy-egy hivatásnak az előnyös és hátrányos oldalait mérlegelve szeretnének dönteni gyermekük jövőjéről, anélkül, hogy számításba vennék annak tehetségét, képességeit, korlátáit, Mondjuk Ilyen szempontok vezetik őket: ezen és ezen a pályán jól lehet keresni, vagy: Itt csak tíz hőnapot dolgozik és tlzenkéthavl fizetést kap, stb. stb.

— Mindent elkövetünk, hogy gyermekeink bekerüljenek a tanonciskolákba. Évenként városi méretben valamennyi üzemből megkapjuk a szabad helyek jegyzékét, ahová tanoncokat küldhetünk. A választék nagy és tarka, ki-kl találhat benne magának megfelelőt, de meg kell mondanom, hogy vannak speclallzáclók, amelyeket suba alatt töltenek be. Az üzem valószínűleg saját köreiben keresi és találja meg az utánpótlást. Ilyen például a televízlószerelől mesterség.

—. Tavaly végzett növendékeink közül, akik se-