A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-29 / 44. szám
ben megfogalmazta a forradalom programját: „A töke uráliménak megszüntetése, a szocialista társadalmi rend megvalósítása: ez és nem kesebb a Jelenlegi forradalom történelmi célja. Óriási mü ez, melyet nem lehet egy szempillantás alatt néhány felülről Jövő rendelettel megvalósítani, melyet a falusi és városi dogozók tömegeinek saját tudatos akciója, legmagasabb fokú szellemi érettsége és az eszmébe vetett rendíthetetlen hite vezethet minden viharokon át révbe.“ E történelmi légkörben, mikor a dolgozó tömegeknek Németország sorsáról kellett dönteniük, 1918. december 30-án megalakult Németország Kommunista Pártja. A párt programját 14 pontban közölte a „Rote Fahne“. Az alakuló kongresszuson helyesen világították meg az állam és a szocializmus kérdését, azonban a forradalom ügyét eláruló szociáldemokraták elleni gyűlölet oda vezetett, hogy a küldöttek nagyobb része nem értette meg a tömegek megnyerése programjának taktikáját, elvetette Liebknecht és Luxemburg javaslatát, akik amellett voltak, hogy a kommunisták vegyenek részt a parlamenti választásokon. Közben tovább dolgoztak a jobboldali szociáldemokratáktól is támogatott ellenforradalmi erők, felkészültek a kommunistákkal való végső leszámolásra. Otto Wels, Berlin szociáldemokrata városparancsnoka 15 000 főnyi Köztársasági őrséget alakított, amelyet a tőkések pénzéből tartottak fenn és amely megbízható csapata volt az ellenforradalomnak. Vad uszítás kezdődött a Spartakus Szövetség vezéreinek meggyilkolására. A szociáldemokrata kormány eltűrte, hogy Berlinben óriási plakátok jelenjenek meg a hírdetőoszlopokon, melyek gyilkosságra bujtogattak. Például: „Munkások, polgáraki A haza a pusztulás szélén áll. Mentsétek meg! Nem kívülről fenyeget a veszély, hanem belülről: a Spartakus-csoport részéről. Üssétek agyon vezéreit! (aláírás) A frontharcosok“. Az ellenforradalom tervéhez tartozott, hogy egyre vadabban uszítottak a kommunista vezetők meggyilkolására. Amint később a bíróság megállapította, a Szociáldemokrata Párt Segédszolgélata, a 14. ügyosztály nevű kémközpont 100 000 márkát tűzött ki Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg fejére. 1919. január 11-én Liebknechtet és Luxemburgot Neuköllnben egy munkás negyed közepén helyezték biztonságba. Közben egyre magasabbra csaptak a gyilkolásra uszítás hullámai. 1919. Január 15-én Karl Liebknechtet és Rose Luxemburgot Wilhelm Pleckkel együtt letartóztatták. Wilhelm Pieck Így írja le a letartóztatását: „Egy ideig még fel nem derített árulás következtében azonban a fehérgárdisták mér másnap megtudták Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht új tartózkodási helyét. Midőn e cikk Írója Január 15-én 9 óra felé fel akarta keresni a két elvtársat lakásán hogy idegen okmányokkal lássa el őket házkutatás esetére, a lakást már megszállta a katonaság ... Közben engem is letartóztattak és mindhármunkat autóba kényszerltettek, mely az egyik legnagyobb berlini szálloda, az Eden Hotel előtt állt meg ...“ Felkelő német katonái egységek lefegyverzése a forradalom leverése után. (Képek: SZLKP Párttörténeti Intézete) Az Eden Hotelből Kari Llebknechtet és Rosa Luxemburgot, a német forradalom két legkiválóbb vezérét elhurcolták és orvul meggyilkolták, holttestüket a Landwehr csatornába dobták. Wilhelm Pleknek a gyilkosok ügyes becsapásával sikerült elkerülnie ezt a sorsot. Az ellenforradalom még a halott ellenségtől is félt, barbár tettüket Igyekeztek eltüntetni. Kalt Liebknechtet 1919. Január 25- én temették el 32 agyonlőtt munkással együtt. Rosa Luxemburg holttestét csak hosszú kutatás után találták meg, végül Is 1919. Június 13-án helyezték őrök nyugalomra Liebknecht mellé a frledrlchsfeldi temetőben. Amikor 1951-ben Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg küzdőtársa, Wilhelm Pieck leleplezte a munkásosztály két nagy harcosának új, szebb emlékművét, szimbolikusan Jutott kifejezésre az a gondolat, hogy az ő forradalmi szellemük a Német Szocialista Egységpártban, az általa vezetett tömegekben él tovább ... RÓJÁK DEZSŐ A „Die rote Fahne“ 1. száma arról számol be, hogy győzött a forradalom Berlinben. Die roíe Fahne Flirmnllprr flrrllwt - *. Xbrsk Berlin unter Der toten Sutine. 'üolijclprölibiiim flcftMrtnt.“«ö06M«o#efw befrrtt.-Metcftabnrn am2d)Ufe. KÉRDÉSEK: 1. A munkásosztály szervezeteinek nemzetközi egyesüléseként jött létre az I. Internaclonálé (1864—1876) — Kik voltak megalapítói ás vezetői? 2. A német és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosa, német kommunista államférfi. 1918-ban a novemberi forradalom egyik vezetője, majd Németország Kommunista Pártjának alapító tagja volt. A Német Demokratikus Köztársaságnak 1949 októberétől 1960-ban bekövetkezett haláláig államelnöke volt. A zsolnai Vegyiművek az ő nevét viseli. — Ki volt ez a kommunista harcos és államférfi? 3. A német Imperializmus agresszív külpolitikája robbantotta ki az I. világháborút. Váltakozó sikerű hadműveletek után 1918 őszén a német hadsereg súlyos vereségeket szenvedett, az arcvonal felbomlott, s 1918. november 11-én Németország kénytelen volt aláírni a vereségét megpecsételő fegyverszünetet. — Hol? \T n T3 o 1-(A o N ' O o N 3. . _____ ___________ (O
