A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-29 / 44. szám
A m agány Reményi Katalin és Dávid Rúzsa szerzeménye Lassú Copyright by Zeneműkiadó Vállalat Bndapest Énekelte Markos György 1919 január: teltegyverzett munkások felvonulása a berlini újságnegyedbe. Forradalom Németországban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a Keleti fronton harcoló német csapatok a szovjet kormány békepropagandájánaik befolyása alá kerültek. A hadseregből eltávolították a tiszteket, munkás, és katonatanácsokat választottak, a béke megkötését követelték. A keleti frontot követte a balkáni front összeomlása, a vereség elkerülhetetlen volt. Míg a német burzsoázia a közelgő összeomlás tudatában Igyekezett a szociáldemokrata párt vezetőségét még szorosabban magához láncolni, addig a forradalmi tö megek az egész ország területén általános sztrájkba léptek s köve telték az azonnali békekötést. 1918. október 7-én a Spartakus Szövetség (a kommunista párt elődje) Berlinben történelmi jelentőségű konferenciát hivott egybe. A konferencián felhívták a munkásosztályt a háborús kormány megdöntésére. Követeléseiket 8 pontban foglalták össze, ezek között szerepelt a nagytőke és a bankok kisajátítása, valamint a földosztás is. A további napokban a felkelés elemi erővel bontakozott ki, s a hadseregre is átterjedt. Amikor a hadiflotta parancsnoksága 1918. október 29-én elrendelte, hogy az összes hadihajó fusson ki a nyílt tengerre, és ütközzék meg az angol hadiflottával, a kiéli haditengerészek, az orosz forradalom példáját követve, megtagadták az engedelmességet és minden hatalmat a kezükbe vettek. A kormány a szociáldemokrata Noskét küldte a felkelő tengerészek lecsillapítására, aki ígéretet tett az amnesztiára és az élemezés megjavítására. A tengerészek azonban a forradal ml utat választották. A forradalom eszméje Németországban lavinaszerűen terjedt. November 8-án az ország területén munkás és katonatanácsok alakultak. 1918. november 9-én a Spartakus Szövetség és a forradalmi munkástanácsok meghirdették az általános sztrájkot és a fegyveres felkelést. E forradalmi megmozdulás hatása alatt II. Vilmos császár lemondott. A berlini Lustgartenban a forradalmi tömegek óriási lelkesedése kíséretében Karl Liebknecht kikiáltotta a Szocialista Köztársaságot. Közben a szociáldemokrata Sebei demann a „Szabad Német Köztársaság“ elnevezés mellett foglalt állást. A népi felkelés minden vérontás nélkül zajlott le. A forradalom összesen 25 emberáidozatot követelt. A tömeg lelkesedett a könnyen kivívott győzelem felett. Karl Liebknecht Berlinben a for radalmi tömegekhez beszél. Az új kormány megalakításakor a katona- és munkástanácsok azt követelték, hogy Liebknecht lépjen be a kormányba. Liebknecht ezt ahhoz a feltételhez kötötte, ha az ország szocialista köztársaság lesz és minden végrehajtó hatalom a dolgozó rétegek és a katonák által választott bizalmiak kezébe ke rül. A Scheldemann vezette szociáldemokraták azonban túlsúlyban voltak s elvették a „szocialista köztársaság“ kikiáltására tett javaslatot. A további napokban a forradalom érdekét egyedül a baloldaliam képviselték. Ezek azonban különálló csoportokra voltak szétaprózva, és nem volt szilárd szervezetük. A legjelentősebb csoport a Spartakus Szövetség volt, melyhez Kari Liebknecht, Rosa Luxenburg, 1/VL- helm Pieck, Clara Zetkin és Franz Mehring tartoztak. A Spartakus Szövetség vezetői e forradalmi napokban emberfölötti munkát végeztek, hogy célt és Irányt adjanak a forradalomnak. A spartakisták a forradalom első napjaiban elfoglalták a Berliner Lokal-Anzeiger szerkesztőségét és nyomdáját, s kiadták ott a Rote Fahné-t. De nemsokára fel kellett adnlak ezt a pozíciójukat. A Rote Fahne 1918. november 18-tól kezdve rendszeresen más és más nyomdában jelent meg. Rosa Luxemburg, aki előtt a forradalom hulláma tárta ki a börtön kapuit, megrendült egészséggel állt a szerkesztőség élére és lett a lap lelke. November 18-án elvi jelentőségű cikket tett, közzé, melyhét 4
