A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-15 / 42. szám
Valahol, ebben a percben Nádas Gábor — Fiilöp Kálmán szerzeménye Medium tempo VERS Cm « Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Énekelte Harsány! Frigyes „Mától fogva új szakasz kezdődik Oroszország történetében" A korszakjelző Nagy Októberi Szocialista Forradalom másnapján összeült a II. szovjetkongresszus. Maga Lenin, a forradalom vezére közölte az örömhírt a küldöttekkel. Falragaszok hirdették a forradalom vezérkarának kiáltványát: nemzedékek álma valósult meg. Az államhatalom a petrográdí proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság, a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdl Szovjetje szervének kezébe ment át. A forradalmi rendszer első intézkedései közé tartozott az általános demokratikus békekötés felajánlása, a földbirtokos! földtulajdon eltörlése, a termelés munkásellenőrzése és a szovjet kormány megalakítása. A földdekrétum 150 millió hektár földhöz juttatta a nincstelen parasztokat, s megsz“ntette, érvénytelenítette 700 millió aranyrubelt kitevő eladósodottságukat. A bolsevikek forradalma ezzel megnyerte a paraszttömegeket. A szovjetkongresszus másik fontos dokumentuma, a nevezetes békedekrétum új külpolitika alapjait rakta le a világtörténelemben. Nyikolaj Romanovlcs Dozsgylkov rádlőtávlrász, aki katonaként szolgált a Carszkoje Szeló-i távközlési központban, akkor még nem is sejtette, milyen nagyhorderejű dokumentumot továbbit az éterbe, amikor Lenin üzenetét „Mindenkihez“ továbbította. „Mától fogva új szakasz kezdődik Oroszország történetében, és ennek a harmadik orosz forradalomnak végeredményben el kell vezetnie a szocializmus győzelméhez“ — mondotta Lenin, s az általa kidolgozott békedekxétum, amely már a forradalom hajnalán világos programot adott a békeszerető népeknek, új külpolitika, új diplomácia kezdetét jelentette. Az új szovjet kormány forradalmi Intézkedéseivel véget vetett a diplomáciai kasztrendszernek, amely kiváltságosok privilégiumává tette a külpolitikai tevékenységet, és forradalmi változást vitt a diplomáciába azzal, hogy felborította a titkos szerződések módszerét, valamennyi égető kérdésben a néphez fordult tanácsért. A szovjethatalom fennállásának ötven éve azt bizonyítja, hogy ez alatt a fél évszázad alatt világszerte erősödött a néptömegek befolyása a legújabb történelem alakulására. Az új diplomáciához új káderek Is kellettek. Persze a munkásosz-1919 tavasza: kétezer kilométerrel nyugatra az orosz határoktól „békekonferenciára" ültek össze a „négy nagy“ kormányfői: az olasz Orlando, az angol Lloyd George, a francia Clemenceau és az amerikai Wilson (kép). Szándékaikhoz nem férhetett kétség, hiszen az angol és a francia imperialisták már egy 1917. december 23-fin megtartott titkos értekezleten megállapodtak az érdekszférák felosztásáról. Az egyezmény harmadik paragrafusában ez éli: „... az érdekszférák, amelyek a két kormányt megilletik, a következőképpen osztatnak fel: Angol övezet: a kozákok földje, Kaukázus, Örményország, Grúzia, Turkesztán. Francia övezet: BesszarábÜa, Ukrajna, Krim." 4