A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-08 / 41. szám

vezényelte később megkapta a bolsevik párt Igazolványát. Június elején már 42 kommunista volt a hajón, és a le­génység többsége az ő pártjukon állt. Bellsevet választották meg a forradalmi bizottság elnökévé. Az Auróra lett a balti flotta bolsevik­jeinek legerősebb bástyája az ide­iglenes kormány elleni harcban. Senki sem titkolta ezt. Ezért köz­vetlenül az októberi döntő esemé­nyek előtt a .kormány — a hajó­gépek kipróbálásának ürügyén — ki akarta küldeni a „vörös“ cirká­lót a forrongó Pétervárról a nyílt tengerre. Ekkor isimét megmutat­kozott a hajó forradalmi bizottságá­nak eltökéltsége és előrelátása. Nem teljesítették az ideiglenes kormány provokatív parancsát, s a hajó forradalmi bizottsága átvette a parancsnokok tevékenységének teljes ellenőrzését. Érdemes meg­jegyezni, hogy Pétervár 101 szige­ten fekszik, melyeket 66 folyóág és csatorna választ el egymástól. A Névén átívelő nagyobb hidakat ki lehet nyitni, hogy átjuthassa­nak a hajók. Az ideiglenes kor­mány, hogy éket verjen a forra­dalmi erők közé, hogy elszigetel­je a njunkáskerületeket egymástól és hogy megakadályozza az erők összevonását a fegyveres felkelés­hez, október 22-én parancsot adott a hidak felvonására. A döntő összecsapás előtt az Auróra első feladata volt a hidak összekapcsolásának a biztosítása. Ezért a cinkálónak oda kellett úsz­nia a Nyikolájev hídhoz és előz­nie az ezt védő Junkereket. A ha­dihajó parancsnoka először kere­ken elutasította, hogy az Aurórá­val befusson a Névára. Ürügyül azt hozta fel, hogy a háború kez­dete óta nem .mérték a hajózási csatorna mélységét, s ezért az a veszély fenyeget, hogy homokzá­tonyra futnak. Az Auróra matró­zai azonban az éj leple alatt le­engedtek egy csónakot és kézi mélységmérővel ellenőrizték a mélységet. A parancsnok ennek el­lenére is kitartott elhatározása mellett. Ez döntésre ösztönözte Belise­­vet: el kell távolítani a parancsno­kot és a (tiszteket, s önállóan kell végrehajtani a forradalmi katona­­tanács utasítását. Amikor feldü­­börögtek a gépek, s a hajótest re­megni kezdett, belátta a kapitány az ellenállás céltalanságát és egyetértett azzal, hogy elfoglalja helyét a parancsnoki hídon. Mel­lette ott állt Alekszandr Bellsev, aki akkor már az Auróra cirkáló első komiszárja volt. Október 25-én hajnali 3 óra 30 perckor az Auróra lehorgonyzóit a Nyikolájev hídnál. Elég volt, hogy kigyulladjanak az Auróra ha­talmas fényszórói, s a hidat védő ellenforradalmi egységek Jobbnak látták menekülni. Az Auróra matró­zai csónakokba szálltak, összekö­tötték a hidat s így biztosították az utakat a Téli Palota felé, ahol az ideiglenes kormány székhelye volt. — Hogyan történt? — teszik fel a fiatalok gyakran a kérdést az Auróra komiszérjának. Alig lehet szavakkal kifejezni azt a történelmi pillanatot, mely annyi forradalmi változás kezdetét Jelentette. A tengerészeknek tüzelniük kel­lett arra a kormányra, amelyre mégiscsak felesküdtek. Nem volt könnyű dolog... Várták a Jetet a Péter-Pál erődből. Amint felvil­lan az erőd felett a vörös fény, tüzelni kell; ez lesz a Jel, hogy a forradalmi munkások, katonák és tengerészek támadásba Indulja­nak a Téli Palota ellen. A hajó orrában elhelyezett hathUvelykes ágyúhoz odaállt Jevdoklm Ognyav bemérő tüzér. 1917. október 25-£n 21 óra 45 perckor a Péter-Pál erőd árbocán felvillant az előre meg­beszélt jel. — Elülső ágyút vaktültéssel magtölteni! — adta ki a parancsot Bellsev a Frradalmi Bizottság uta­sítása szerint. Ognyevnek, a tapasztalt tüzér­nek tíz másodpercig tartott a pa­rancs végrehajtása. — Kész! — Tűz! A Néva felett felvillant az ágyú torkolattüze, és hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Az előre fel­állított vörös forradalmi egységek rohamra Indultak a Téli Palota ollen. Az ideiglenes kormány utol­só bástyája elesett. Győzött a for­radalom. Másnap számos világlap azt írta, hogy az Auróra éles töltényekkel lőtte a Téli Palotát. Barbársággal vádolták a bolsevlkokat, amely barbárság megsemmisíthette volna az orosz építőművészet remekét. A Pravda 1917. október 27-én Beli­­sev komíszár aláírásával levelet közölt: „Pétervár valamennyi becsületes polgárának, az Auróra cirkáló le­génységének nevében, amely hatá­rozottan tiltakozik azon vádak el­len, melyeket ráadásul még nem Is ellenőriztek. Kijelentjük: nem azért érkeztünk, hogy lerombol luk a Téli Palotát és a békés lakos­ságot gyilkoljuk, hanem azért, hogy védekezzünk, és szükség ese­Az Auróra cirkáló tén meghaljunk a szabadságért és a forradalomért... A sajtó megírta, hogy az Auró­ra tüzet nyitott a Téli Palotára. De honnan értesültek a riporter urak, hogy ágyútüzünk nyomán kő kövön nem maradt a Téli Palotán, de még a környező utcákban sem?... Hozzátok fordulunk, Petrográd város munkásai és katonái! Ne higgyetek a provokatív híreknek. Ami a cirkálóról leadott lövést Il­leti, egyetlen lövést adtunk le vak­töltéssel a hathüvelykes ágyúból.“ Így történt tehát... V. KRUCSINA (APN) n o 1 A Ul ü N %/% 2. é O km ■ O N 3. m i Kérdések: 1. Egy amerikai munkásmozgalmi harcos, Író, újságíró mint haditudósító az I. világháború idején Oroszországban tartózkodott, s szemtanúja volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, amiről könyvet Irt. — Mi az Író neve és a könyv címe? 2. Az I. világháborút megelőzően milyen háborúban vett részt ez Auróra cirkáló? 3. Tengerészeti támaszpont és erőd a Finn-öbölben; az Itt kitört matróz­­» lázadás nagy befolyással volt az ideiglenes kormány megdöntésére és a Forradalom győzelmére. — Az erőd neve? REJTVÉNYVERSENYE 5

Next

/
Thumbnails
Contents